Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2983 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2984 ben vannak kifogások és úgy gondolom, hogy meg kell határoznunk azt az utat, amely a mai indokolt felvetések megoldását majd tartalmazza. Néhány, a vitában elhangzott megjegyzésre is szeretnék reflektálni. Kilenc milliárddal csökkent az agrárszektort érintő támogatások összege. Ennek azonban túlnyomó többsége az áremeléseken keresztül nem csökkenti az agrárgazdaság vállalatainak jövedelmét. Ami ezen túlmenően az agrárvállalatok, szövetkezetek költségeit növeli, az a béremelés és néhány más beáramló költség. Ezek túlnyomó többségét is figyelembe vettük az árak kialakításánál. Azt azonban természetesen nem, hogy jövő évben esetleg újabb aszály lesz, mert a világon mindenütt az elemi károkban a mezőgazdasági termelők szükségesen részt vállalnak. Több kritika érte a szövetkezetek, mezőgazdasági szövetkezetek, állami gazdaságok folyó finanszírozását, likviditását érintő idei gyakorlatot, azt gondolom, hogy a közelmúltban e tekintetben az ágazati vezetés és a bankok közötti megállapodás ezenjényegesen javíthat, amely azt jelenti, hogy létrejön a zöldhitel, a váltót a felvásárlás időigényéhez eddiginél jobban alkalmazzák, a refinanszírozási hitelek lényegesen rugalmasabbá válnak, mint az elmúlt évben. Azt gondolom, közös érdekünk, csakúgy, mint eddig, a jól, hatékonyan, korszerűen gazdálkodó üzemek töretlen fejlődése agrárgazdaságunkban fennmaradjon, de ugyanolyan szigorúak legyünk itt is, a roszszak, a hanyagok munkájával szemben, mint gazdaságunk egész területén. Második kérdés, amiről szeretnék szólni. Azzal a véleménnyel kicsit polemizálnék, hogy az előterjesztések — pénzügypolitika, a költségvetési politika — alapvető kérdéseiben nem jelentenek újat, alapvetően technikai jellegű változatokról van csak szó. Konzervatívizmus vádja is ért bennünket. Szeretném azért elmondani, hogy az a kiadáscsökkentési program, amely Önök előtt fekszik, az igazgatásban, a központi és területi igazgatásban, a védelemben, a társadalmi szervek támogatásában hosszú ideje talán még soha nem látott támogatás-csökkentéseket tartalmaz és ugyanakkor az, hogy itt szelektív kiadásmegtakarításról van szó, jelzi, hogy egyidejűleg kialakult helyzetben is a felsőoktatás és a kutatás támogatásainak reálértékében érezhető fejlődés következik be. Ez azt hiszem, hogy az eddigiekhez képest lényeges jellemzője mostani változásunknak. E tekintetben úgyszólván minden felszólaló a vállalatokat ért nagymértékű adónövekedésről szólt. Itt természetesen az én számaim azzal a kialakult helyzettel számolnak, amit remélek, hogy elfogad a parlament. Csak azért, hogy reálisan ítéljük meg önmagunkat, szeretném elmondani, hogy a vállalatoktól, a vállalati nyereségekből centralizált hányad 1987-ben 76 százalék volt, 1988-ban ma már - ezt körülbelül biztonsággal látjuk - 62 százalék volt. Tehát eredeti szándékainknál lényegesen nagyobb decentralizációs folyamat ment végbe, ezt a beszámolóm is tartalmazta, a vita is elismerte és a teendő intézkedésekkel ez a centralizáció 58 százalékra csökken 1989-ben. Úgyszólván nem is említette a vita, csak az adóemeléseket hangsúlyozta, hogy a jövő évben 16 milliárd adót csökkentünk. Egy 4 százalékos pótadó 10 milliárdot jelent, amikor jövő évben 16 milliárd adót elengedünk a vállalatok részéről. Tehát ez együttesen más intézkedésekkel együtt a vállalatok nyereségéből való centralizációt csökkenti. Meg kell mondanom, hogy ez nagy örömünkre történik, hiszen ez a reform, a költségvetési reform célja is. Itt csak egyet mondunk mindig hozzá, hogy a támogatások csökkenése is párosuljon ehhez, s mivel a parlament felvállalta ennek konfliktusait, ezért ez öröm számunkra. Mi addig nem tudtunk az adók csökkentése útjára menni, amíg az nem párosult a támogatások csökken tésével is. Arról, hogy esetleg lineárisan és mindenkit adóelvonással érintünk, hadd mondjak néhány számot. Ezek a háromnegyedévi mérlegadatokon alapszanak, hiszen most már ezek, ha nem is teljes, de megközelítő biztonságú adatok. 951 vizsgált vállalatnál 489-nél nő a nyereség 1988-ban az előző évi bázishoz képest. Ebből a 489-ből 50 százaléknál nagyobb mértékben nő a nyeresége 304 vállalatnak. A 951 vállalatból 464 vállalatnál csökken a nyereség, ebből a 464 vállalatból 255 vállalatnál 50 százaléknál nagyobb mértékben csökken a nyereség. Ez tehát nem a linearitást bizonyítja. Hallatlan nagy differenciálódás ment végbe és ez az intézkedéseink következménye és elsősorban azt gondolom azért, hogy a vállalatok eltérő mértékben reagáltak a bekövetkezett változásokra, a piaci viszonyokra. Ez a differenciálódási folyamat természetesen így tartósan nem elviselhető helyzetet teremt, azzal kell törődnünk és reméljük, hogy a lemaradó vállalatok nagy része, — teljes egésze nyilván nem, — fel tud zárkózni, ha bizonyos mértékig késéssel is. Fölmerült vállalati körökből az a kritika, hogy ez a javaslat nem tartalmaz semmiféle kitörési pontot, a jóknak esélyt a megélésre, továbbfejlődésre. Szeretnék ezzel szemben néhány dolgot felsorolni. Ilyen kitörési lehetőségnek tekintem a bérszabályozás lényeges változását, amelyben a vállalati döntési szabadság fog lényegesen javulni. Meggyőződésem, hogy ebbe az irányba ad lehetőséget a társasági törvény, tőkepiac tervezett élénkítése, elsősorban ebből az összefüggésből arra utalok, hogy ezen keresztül új szervezeti formákkal, új együttműködési formákkal, kamatmentesen vagy lényegesen olcsóbban lehet a fejlődéshez tőkét szerezni. Ilyennek tekintem az importliberalizálás elhatározott körét és mértékét, a konvertibilis export területen meglévő növekedés lehetőségét és sajnos a nem kis számú belső hiányokra való termelést. Meggyőződésem, hogy ezt alátámasztja az az előbb említett szám is, hogy csökken az idei nagymértékű decentralizáció után újra csökken a nyereségből való központosítás mértéke. Mindezek azt gondolom, hogy nem a szándékainknak megfelelő mértékben, de jelzik azt a törekvést, amely a kormány részéről egyértelmű: egyre nagyobb lehetőséget adjon a vállalati önállóság számára, gazdasági önállóságot és fokozató-