Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2981 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2982 ment jövő évi munkaterve ezt tartalmazza, a kormány kész ezt előterjeszteni. Fölmerült a kistelepülések, a vidék fejlődésének, a társadalom egész ércekében való azonos infrastrukturális, lakásépítési feltételeinek megteremtési igénye; magunk részéről ezt teljes mértékben indokoltnak tartjuk. Felesleges reprezentálás, ajándékozás, szponzorálás, luxusüdültetés megszüntetése; egy csomó homéroszi fényűzésre való utalás elhangzott, én szeretném, ha ezekben is társadalmi konszenzus alakulna ki, természetesen a kormány érdekében állónak tekinti, hogy ezek szűnjenek meg. Ez azonban alapvetően nem a kormányzat kompetenciája. Ez szemléletkérdés, vállalatoknál, intézményeknél, valamennyiünk számára kötelezettség, természetesen példaadó jelleggel, — kormányzati szerveknél is. Egyetértek azzal, hogy ésszerű részfoglalkozásokat biztosítani a nagyon fontos társadalmi feladatokat ellátó otthoni munkát végzők számára, anyák részére — azt hiszem, hogy erre is nyitottak lehetünk. Több javaslat kívánta a költségvetési reform gyorsítását. Ez teljes mértékben megfelel ugyancsak szándékainknak, szeretném azonban pontosítani néhány vonatkozását; a költségvetési reform önmagában nem jelent többletjövedelmet. Tehát az igények kielégítésében a költségvetési reformtól a szándékok szerinti jövedelemtöbbletet nem lehet előteremteni. A költségvetési reform jobb tisztánlátást teremthet, jobb ellenőrzési lehetőséget, nagyobb áttekintést és egy nagyobb jövedelemtermelés lehetőségeit teremti meg. De illúzióktól mentesen kell ezt is megközelíteni. Egyetértek azzal, hogy intézkedéseink a kormányzati munka, de valamennyiünk munkája emberközpontú legyen, a reformretorika helyett, a nagy és szép szavak helyett a tettek erősödjenek fel, mert csak ez jelenti a jövőépítést, az ország gondjainak megértését. Azt gondolom, hogy Kállai Ferenc képviselő és mások, akik egyértelműen ebben a szellemben szólaltak fel, nagy figyelmet érdemelnek. Igény hangzott el arra, hogy számoljunk be a parlamentnek, hogy 88-ban a támogatáscsökkentés eredeti szándékainknak megfelelően miért nem történt meg, hogy a 89-es támogatásié építési program, amely az Önök előtt javasolt változatoknak lényeges elemét képezi, hogyan valósul meg évközben, hogy ne év végén kerüljünk meglepetéshelyzetbe. Én ezzel egyetértek, erre a kormány, amennyiben a Parlament napirendjére hozza, természetesen kész erre vállalkozni, de hogyha nem kerül nyílt plenáris ülésre, írásos anyagban is. Azt sem látom rossz megoldásnak, hogy a reform bizottságon belül a támogatásleépítésre, vagy a támogatások átvizsgáására külön albizottság létesüljön. Szükségesnek tartjuk a gazdaságpolitikában is hosszabb távú elképzelések kidolgozását, ennek részét képezheti egy hosszabb távú adópolitikai elképzelés, amely a mai vitát is és a tegnapi vitát is figyelembe véve, azt hiszem, fő irányát tekintve az lehet, hogy az adómértékek csökkenjenek, de egyúttal a költségvetés feladatvállalásának ésszerűsítése és csökkentése mellett. Mert csak ez a kettő lehet egyensúly-felborulás veszélye nélkül összhangban. Elhangzottak elég magas számok társadalmi szervek, központi államigazgatási szervek jelentős támogatás-leépítésére, önmagában ezek a javaslatok nagy léptéket, több mint 20 százalékos támogatás reálérték csökkenést jelentenek e tekintetben, azt gondolom, hogy ez a 89-es ütem nagyobb zavarok nélkül az irányítási munkában reálisnak tekinthető, nagyobbat nem javasolok elfogadni. Hozzáteszem, hogy ennél a támogatásleépítésnél ez nagyobb létszámleépítést igényel, mert meggyőződésem, hogy csak akkor járunk el helyesen, hogy ha a megmaradó apparátusnak több javadalmazást, több bért biztosítunk, tehát ennek a forrását is ki kell termelni ennek az akciónak. Elhangzott egy javaslat, hogy a kereskedelmet, ezen belül a KGST relációt jövő évben ugyancsak tekintse át a Parlament. Természetesen nincs okunk ezt nem megtenni. Egy megjegyzést azonban előzetesen engedjenek meg. a KGST relációban forgalmunkhoz kétségtelenül tapadnak két ország, vagy az országok eltérő ár- és szabályozási rendszere miatt nagyon nagy támogatások, de nagyon nagy elvonások is, és a kettő egyenlege még mindig pozitív. Ez azért a reális megítéléshez hozzátartozik. Azzal kapcsolatban — azt hiszem, ezt Mayer Bertalan mondta —, hogy itt több költségvetés van, van egy a parlamentnek és van belső és másoknak szóló, nyugodt lelkiismerettel állíthatom Önöknek, hogy ilyen nincs, mi ezt a költségvetést terjesztettük önök elé, és ez a kormány költségvetése. Mondanivalóm második részében szeretnék néhány megjegyzést fűzni a vitához. Ezekben is nagyon sok olyan észrevétel hangzott el, amelyek nem vitathatók, de azt hiszem, hogy néhány, a reális megítéléshez hozzátartozó megjegyzés ide kívánkozik. Szenvedélyes vélemények, az agrárgazdaságunk jövőjét joggal féltő felszólalások hangzottak el. Szeretném megmondani, hogy Magyarországon a mezőgazdaságpolitika protekcionista volt és protekcionista marad mindaddig, amíg az agrárvilág protekcionizmusa környezetünkben fennmarad. Ezen tehát a kormánynak nincs szándéka változtatni. Ugyanakkor azonban az agrárvilágban is, mint annyi másban, jelentős változások mentek végbe, az agrárgazdaságot idehaza körülvevő környezet is lényegesen változtott, és ezekhez a mezőgazdaságnak is alkalmazkodnia kell és ez alól kivételt tenni, mint ahogy egyetlen termelő és nemtermelő szférának ebben az országban, a mezőgazdaságnak sem lehet. Ez agrárpolitikánk revideálását és új agrárpolitika kidolgozását igényli, amelynek munkálatai beindultak és azt gondolom, hogy ezekben közös erővel kutatók, intézmények, vállalatok, szövetkezetek, állami gazdaságok vezetőivel és nem vezető dolgozóival együttesen kell véglegeznünk ezt az agrárpolitikát. Egyben meg kell mondanom, hogy nem mentesíthetjük az agrárpolitikát, az agrárgazdaságot sem az elkerülhetetlen szerkezetváltással járó kínlódástól, mint ahogy egész gazdaságunknak ezt az utat vállalnia kell, nem mentesíthetjük a jobb minőség igényétől, amely-