Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2971 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2972 Mindezeket a kérdéseket azért vetettem fel, mert úgy érzem, hogy a gazdaságpolitikának és a politikának kell sürgősen még nagyobb mértékben megváltoznia. Meg kell taláni a gazdaság igazi szereplőit, és főleg a tulajdonosokat. Mivel minden érdekünk ahhoz fűződik, hogy jelentősen növekedjék az értéktermelő folyamatokban működő vállalkozók szerepe, ehhez szükséges a kormányszervek és a vállalkozók között az alkotó együttműködés, amelyben az államnak semlegesnek kell maradnia. Hogy sürgős a dolgunk, ez nem vitás. Hogy mennyi idő áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy felismerésünket érvényesíthessük, nem tudom. Úgy érzem, hogy csak perceink. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Dr. Börcsök Dezső, Budapest 38. választókörzetének képviselője következik. DR. BÖRCSÖK DEZSŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Amikor képviselővé választottak, megfogadtam, hogy választópolgáraim érdekét úgy kívánom védeni, hogy közben saját lelkiismeretemmel se kerüljek lehetőleg konfliktusba. Ez az elmúlt három és fél év során — sajnos - nem mindig sikerült. Első alkalommal örömmel támogattam a kormány stabilizációs programját, mert úgy gondoltam, ha a miniszterelnökünk vállalkozik a magyar gazdaság Augiász istállójának kitisztítására a mitológiai folyók nélkül, akkor nekem is ki kell belőle tolni egy-két talicskával. A következő, az adótörvény alkalmával már összeütközésbe kerültem saját lelkiismeretemmel, és nem tudtam kellően védeni választópolgáraim érdekeit sem. Mint családcentrikus vállalatvezető egyrészt az adótörvény nem családcentrikusságát kifogásoltam, és sajnos, már akkor is éreztem a teljesítmény-visszafogó szerepét, amit azóta az évek igazoltak. A következő, 1987 koratelén a honvédelmi bizottság ülésén javasoltam a katonai költségvetés 5 százalékkal való csökkentését. Sajnos, a bizottsági társaim körében sem arattam vele nagy sikert, páran támogattak, sőt utána meg is morogtak, de az ez évi költségvetés tárgyalása során úgy érzem, hogy az akkor javaslatom mások szájából, mások kútfőjéből talán most már megvalósul. A bős-nagymarosi ügy tárgyalása során tulajdonképpen nem kerültem lelkiismeret-ütközésbe saját magammal. A kérdéssel először mint visegrádi vízlépcsővel 1953 őszén, amikor gólyaként léptem be a Budapesti Műszaki Egyetem kapuján, találkoztam, mert Mosonyi Emil professzor akkor már kis mintán kísérleteket végzett. Sajnos, a professzor a kísérleteit nem tudta befejezni, hozzá nem értő, őt meg nem értő emberek elüldözték Magyarországról. A nagymarosi erőmű energetikai indokait mindig szükségesnek tartottam. Egyrészt az energetikában dolgozó mérnökként, másodszor a Műegyetemen tanítóként, harmadszor, mint energiafogyasztóként is. A környezetvédelmi szerepeivel kapcsolatban nem voltam ilyen biztos. De bízom a kormányban, hogy a magyar nép érdekeit képviselve ezeknek megfelelő módon tud érvényt szerezni, bár ezeket az érzéseimet az elmúlt héten a Csehszlovákia, az NDK és Lengyelország közötti környezetvédelmi vita egy kicsit megrendítette. A mostani költségvetéssel kapcsolatban hasonló kétségekkel készültem, hisz az ez évi terv várható alakulásából már meg lehet állapítani a magyar gazdaság neuralgikus pontjait, amelyek egyértelműen determinálják az 1989. évi költségvetést is. Véleményem szerint súlyos gazdaságpolitikai hiba az adóreformhoz kapcsolódóan meghirdetett árreform végrehajtásának elmaradása. Ennek hatása vállalatok jövedelempozíciójának kedvező alakulásában mutatkozik meg, magyarul azt jelenti, hogy nem a tervezettnek megfelelően alakult a termelői árindex. Szintén súlyos hibának tartom a társadalombiztosítási kiadások rossz tervezését. A bányász-sztrájk indokai között szereplő táppénznagyságokra is utalok ebben az esetben. Terv szerint alakult a külkereskedelmi mérleg és a folyó fizetési mérleg. De a magyar gazdaság égető problémája, az inflációs nyomás felerősödésének veszélye változatlanul fennmaradt. Az infláció növekedését a gazdaságpolitika szigorú központi szabályozás mellett árbejelentési rendszerrel, áremelések felfüggesztésével érte el. Az 1989. évre tervezett bér- és árliberalizáció véleményem szerint nagy mértékben fokozza az infláció növekedésének veszélyét. Az előzőekből következően az 1989. évi gazdaságpolitika középpontjába az antiinflációs politikát kellene véleményem szerint helyezni. Ugyanakkor a kormányzat, a gazdaságpolitika célja az, hogy az állami költségvetés hiánya ne legyen több 1989-ben 20 milliárd forintnál. Nem vitatva az előző cél jogosságát: véleményem szerint az 1989-re előterjesztett 3 költségvetési változat egyik eszközrendszere sem biztosítja a magyar gazdaság költségvetési hiánya csökkentését és ennél fontosabb gazdaságpolitikai prioritásokat, nevezetesen az inflációs nyomás mérséklését, a struktúraváltás felgyorsítását. Véleményem szerint elfogadhatók a második változatban felsorolt, költségvetési kiadásokat mérséklő intézkedések, kivétel a Belügyminisztérium támogatásának 900 millió forintos csökkentése. Jelentős lépésnek tartom a második változatban a védelemre fordítható kiadások 17 százalékos reálérték csökkenését. Itt szeretném megjegyezni: meggyőződésem, hogy a honvédelemre szánt összeg 15-20 százalékos csökkenése és a honvédelem értéke közötti korrelációs kapcsolat közel se olyan szoros, mint ahogy azt részünkre több alkalommal elmondták. A honvédelmi tárca belső megtakarításaiból ennek egy jelentős részét saját maga biztosítani tudja. Úgy gondolom, egyőnknek sem érdeke a Magyar Népköztársaság védelmi rendszerének csökkentése, de a gazdálkodás ne csak az iparban, ne csak a mezőgazdaságban és egyéb más területen, de a honvédelemnél is jelentkezzen. A költségvetési bevétel növelésére a vállalkozói szféra elvonásainak növelését tervezik. Ennek módsze-