Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2973 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 291A réül az állami vagyon utáni részesedés fizetését, lakásfinanszírozási hozzájárulás fizetését, valamint a vállalkozások 1989. évi eredménye után fizetendő pótadó bevezetését javasolja. Nem vitatható az, hogy a vállalati szféra 1988-as jövedelempozíciója lényegesen kedvezőbb a tervezettől, és ez a tendencia — ahogy már említettem — 1989 évben is várhatóan folytatódik, mert a kérdés az, hogy mi eredményezte a vállalatok kedvező jövedelempozíciójának kialakulását. A választ az árreform elmaradásában találom meg. Ezért elfogadhatatlan számomra az, hogy a költségvetési bevételek növekedése érdekében differenciálatlanul terheljék a többletelvonásokkal a vállalati kört. Véleményem szerint a 3-féle elvonásmód eltérő közgazdasági tartalmú. De alapvető elemük az, hogy csak a nyereséges — csak a nyereséges! — vállalatok pénztárcáját célozza meg, míg a veszteséges vállalatokat nem terheli fizetési kötelezettség. Ismételten az a helyzet áll elő, hogy burkolt formában, de alapvetően a jövedelmező gazdálkodó, vállalkozó viseli a többlet terhet. Ez súlyos ellentmondásban van a struktúraátalakítási koncepcióval. A veszteséges tevékenységek tervezett felszámolásával nem tart lépést. A költségvetési többletelvonások másik fő indoka a kedvezményes lakossági lakásépítési kölcsönök kamatainak nagysága. Véleményem szerint ennek terhei nem háríthatók át a vállalkozói körre, hisz az 1988. évi és az 1989. évi magas kamatlábak kialakulásában a kétszámjegyű infláció játszik döntő szerepet, és ez gazdaságpolitikai elhatározás volt. A lakásépítési kölcsön, kamatkiegészítés fedezetéül más módszereket kell találni, például a kölcsönök előterjesztésének az ösztönzését, az állami tulajdonban lévő lakások fokozottabb ütemű értékesítését. Tisztelt Képviselőtársaim! Érzékelve a gazdaságpolitika nagy dilemmáját, szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a költségvetési bevételeket a gazdaság jövedelemtermelő képességének a fokozásával is el lehet érni. A gazdaságpolitika széles körű eszköztárat ismer a jövedelemtermelő képesség növelésére, csak meg kell találni a Magyarországon is alkalmazható módszereket. A személyi jövedelemadó rendszer bevezetése bizonyítja azt, hogy a túlzott adóztatás a jövedelemtulajdonosok jelentős részénél teljesítményvisszatartó hatást vált ki. Véleményem szerint nem járható az az út, hogy 1989-ben a vállalkozói kör túlzott adóztatása a gazdálkodási szférában váltson ki teljesítményvisszatartást, mert ha ez bekövetkezik, akkor az 1989. évre meghirdetett gazdaságliberalizálási program nem fogja a kívánt hatást elérni. Összességében az a véleményem, hogy az előterjesztett költségvetési változatok közül nem fogadható el a vállalkozói kör jövedelemelvonásának fokozása. Véleményem szerint 1989. évre szelektív gazdaságélénkítő programot kell kidolgozni és végrehajtani. Jelentős lépéseket kell tenni a veszteséges tevékenységet folytató vállalatok munkájának mérséklésére, és azokat nagyobb ütemben kell felszámolni. Elgondolkodtató példaként - csatlakozom Juhász Ferenc képviselőtársamhoz - a 45. oldalon szerepel a szanálási alaphelyzetünkre vonatkozó anyag. Az előterjesztés szerint 5 vállalatot érintő, összesen mintegy 28.5 milliárd forint adótartozás áll fenn. Ennek elengedésére a kormány felhatalmazta a pénzügyminisztert. Véleményem szerint ez csak a jéghegy csúcsa. De emlékeztetni szeretném tisztelt képviselőtársaimat, hogy a költségvetési hiány tervezett összege 20 milliárd forint. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Fodor Pál, Csongrád megye 15. választókörzetének képviselőjéé a szó. FODOR PÁL: Tisztelt Országgyűlés! A magyarországi reform elmúlt 20 éves időszakában ebben az évben születtek a legerélyesebb intézkedések, amelyeknek célja, hogy kikényszerítsék a gazdaságot és a magyar népgazdaságot közelebb vigyék a világpiachoz. Ha a hatékonyságot nem is sikerült növelni, de az adórendszer megtette a hatását a teljesítmény visszafogásában. Azt is eredménynek kell már elkönyvelni, hogy még nem is olyan régen az egyik oldalra széles sugárban a régi adók címén folyt a pénz a vállalatoktól a költségvetésbe, a másik oldalon viszont a költségvetés szórta szét, többnyire tetszés szerint, a pénzt a vállalatoknak. Ez most már nagy mértékben lecsökkent, de még mindig magas az államilag központosított rész, amíg nálunk 60 százalék felett van, addig a nyugati világban 40 százalék körül mozog. Az idei cél az volt, hogy a megtermelt jövedelmek felhasználásában jelentősen növekedjen a gazdálkodó szervezetek mozgástere, önállósága. Az önállóság nőtt, mert egyre inkább magukra maradnak, de mozgásterük nem valószínű. Mikor megláttam, hogy milyen vastag a költségvetési anyag, megörültem, hogy most már részletesebben megismerhetjük a költségvetést, igazából érdemben jobban fel tudunk készülni. Az örömöm gyorsan elmúlt, mert hamar rá kellett jönnöm, hogy az idei még olyan részletes sincs, mint a tavalyi, Igaz, három variációt tartalmaz. A változatok közötti eltérések nem nagyok, szinte lényegtelenek. Mert például az egészségügyi, a szociális és a kulturális szolgáltatás összesen 200 millióval tér el. ami egy lakosra vetítve a 20 forintot sem éri el. Dyen rendszerben nem lehet igazából érdemben dönteni. Javaslom, hogy a következő évben már szülessen meg a költségvetési reform, a költségvetés elfogadása soronként történjen, mert akkor lehet igazából dönteni. A költségvetés elosztási csatája elvonja a figyelmet a gazdaság lényeges gondjairól. Ezért ebben az alkuban nem kívánok részt venni, mert jelenleg nem az az érdekes, hogy ki kap esetleg 1-2 milliárddal többet vagy kevesebbet, az csak pillanatnyilag segít, de hoszszú távú gondokat, problémákat nem lehet megoldani. A kormányprogram zászlajára tűzte a műszaki fejlesztést, de a költségvetésből az tűnik ki, hogy a világban lezajlott műszaki fejlődés hatásait nem veszi figyelembe, és nem alkalmazkodik hozzá. Miről is van szó? Először is napjaink gyors műszaki fejlődése szo-