Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2959 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2960 gyobb adósság-elengedéseinket. Nem ismerjük a nagy vállalati veszteségek állami kölcsönnel való pótlását. Még sorolhatnám, de példának ennyi elég. Az az érzésem, hogy a költségvetés-összeállítók többlépcsős anyagot készítettek. Nekünk ezt! — erre a lépcsőfokra valót. Mintha hiányozna a partnerként való kezelésünk. Ez a tervezet sem mentes az áldozatvállalás igénylésétől. Csakhogy ez kemény dolog. Kemény, mert egyrészt már olyan sokszor kérték tőlünk ezt az áldozatot és mi olyan sokszor vállaltuk, hogy ez a történelemben is ritka, legalábbis belenyugvásunk egy felsőbb hatalom akaratába. Másrészt azért kemény, mert világosan meg kellene mondani, hogy mire és miért, meddig és mennyire van szükség erre az újabb áldozatvállalásra. És mielőtt megsértődnénk, hogy nem azonnal és nem egyöntetűen jön az elvárt igen! — szóval, amíg várnunk kell, addig is álljunk neki dolgainknak. Tárjuk fel a valós helyzetet, majd azt értékeljük és annak eredményéről tájékoztassuk népünket, mert joga van azt tudni. Joga van ismerni saját jövőjét! Hittel és meggyőződéssel vallom, hogy sok mindent lehet tenni, sok mindent el lehet várni, de csak akkor, ha a feltétlen őszinteség kölcsönös. Áldozatvállalást is lehet kérni, de csak tisztán megfogalmazott és belátható időn belül számon kérhető célokért. Tisztelt Országgyűlés! Azt is tapasztaltam, hogy nem kellő hangsúllyal kezeli ez az anyag — legalábbis hosszú távon — a termelőszférát. Továbbra is csak hangzatos szólam az átcsoportosítás a hatékonyan és jól gazdálkodók irányában. A termelőszféra általában nettóhitelt felvevő és nem jövedelmet felhalmozó. Természetesen nem mindegy, hogy ezek a hitelek milyen tevékenységet finanszíroznak. Ha olyat, ami jövedelemtermelés helyett a népgazdaság jövedelmét emészti, akkor ezt a tevékenységet fel kell számolni, át kell alakítani. Ma csak a szándék áll azonban rendelkezésre, az anyagi oldala hiányzik. A döntés pedig késik ebben a jövőnk szempontjából oly kiemelten fontos kérdésben. Mondhatunk akármit, de a tény, hogy nincs lényeges változás ezen a területen. A szólamok újak, a helyzet viszont a régi. Pedig igenis tudomásul kell venni, hogy csak a termelés, a jót és hasznosat termelőknek való elsőbbségadás segíthet rajtunk. Ebben kell nekünk is hangosabban, ha kell, hallhatóbban hallatni szavunkat. Igenis lehet fedezetet találni, csak többet és többünknek kell gondolkodni. Szimpatikusnak és követendőnek találtam a kulturális bizottság állásfoglalását, mely szerint ne mindenhol új iskolákat építsünk, hanem a nem kellően kihasznált továbbképzési és üdülési bázisokat adják át az oktatás részére. Úgy gondolom, ez más területen is követendő tett lehetne. Ma elterjedt, sokat és sokszor halljuk, hogy a mezőgazdaság ilyen jó évet még nem ért el. Ez így felemás állapot, mert nézőpont kérdése az egész. Felülről, — ha figyelemmel vagyunk a mezőgazdasági termékek exportjára, cserearányának javulására, amely az állam pozícióját javította — valóban így néz ki. Ez érződik is jövő évi ágazati pozíciónkon. Mert felülről így látják. Csakhogy ebből a piaci helyzetjavulásból a termelők egyáltalán semmit, vagy csak alig éreztek valamit. Saját bőrömön tapasztalva állítom, hogy ilyen nehéz esztendőt nem, vagy már nagyon régen zártunk. Mert alulról mi meg így látjuk. Ellentmondásosságát fokozza, hogy a bejelentett áremelések azt sugallják, hogy a mezőgazdaság pozíciója javul, ugyanakkor a fogyasztói árak emelkednek. A közvélemény hiányos tájékoztatásának köszönhetően, e két tényező téves összekapcsolása miatt, egy mezőgazdaságellenes hangulat kezd kialakulni. Fel kívánom hívni a kormány figyelmét, hogy a tájékoztatás tisztaságáért, tényszerűségéért és annak mélységéért őt terheli a felelősség. Mert ugyanakkor mi azt érezzük, hogy a mezőgazdaság pozíciója romlik, mintegy hárommilliárd forinttal, nagyobb mértékben, mint a gazdaság más területein. Kíváncsian várom, hogy kormányzatunk meddig folytatja ezt az intenzív, de módszereiben új, a mai időknek megfelelően koreografált modern padlássöprést. Sürgős lépésekre van szükség e területen, menjen a kormány a problémák elé. Súlyos hibának tartanám, ha a jogos gondok orvoslásának rangsorát a hangerő alapján állítanánk össze. Ezért javaslom: dolgozzon ki új, az agrárgazdaságra vonatkozó téziseket és azokat sürgősen hozza a parlament elé még 1989-ben. Mert jelenleg csak mint a forró kását kerülgetjük, hogy mit és hol, meddig és miért, menynyit és mennyiért, miközben belekényszerítjük mezőgazdaságunkat, hogy egy olyan piacra termeljen évente rekordmennyiségű terményt, ahol azoknak csak kisebb hányada adható el a befektetett munkával arányos, tisztességes áron. Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyancsak a kerülgetett témákhoz tartozik a kereskedelem. A termelést ostorozva felsejlik a gondolat, hogy itt nincsenek mobilizálható tartalékaink. Mielőtt valaki megelőzne a válasszal, mondom, hogy dehogynem, van bőven. Két példa sokakat foglalkoztat környezetemben. Az egyik a Szigeti Dezső képviselőtársunk által is emlegetett bevásárló-turizmus Ausztriába. Nem ez háborít fel, hogy ilyen van, hanem az, ahogyan ezt kezeljük. A szomszédok szerint több mint 25 milliárd forintot költöttünk nyáron náluk, főleg technikai eszközökre. Miért nem történt lépés arra, hogy mindezt behozva a forintos boltok hálózatának gyors kiépítésével versenyképes áron mi értékesítsük? Ennek több előnye is lenne. 1. Megszűnne a többórás sorbanállás a valutabeváltó helyek előtt. 2. Elkerülhető lenne, hogy egyes ügyeskedők kihasználva a lehetőségeket több százezres jövedelemre tegyenek szert. 3. Tudom, hogy nálunk a tisztességes hasznot többféleképpen számolják, de a 20 százalékot alapul véve is, a 25 milliárdnak a 20 százaléka ötmilliárd forint, a költségvetés oldaláról.