Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2957 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2958 hogy kényszerpályán vagyunk, a következmények szigorodnak, az állampolgár arra a következtetésre jut, hogy a parlament, a kormány sugallatára megfontolatlan, megalapozatlan döntéseket hoz. Véleményem szerint a bizalmat hosszú távon csak a reális teljesítményeket produkáló szerkezetváltás, a vállalati mozgástér további bővítése, a jövedelmezőségi célokat előtérbe állító tulaj donrendszer gyorsabb kialakítása hozhat. De mellette meg kell tenni bizonyos rövidtávú takarékossági lépéseket is. A társadalmi közteher viselésből a központi költségvetési szerveknek is nagyobb részt kell vállalniuk — ezt több képviselőtársam már említette. Javítani kell az újraelosztás hatékonyságát, következetesebben ellenőrizni a felhasználókat, mert ezen a téren legalább akkora a pazarlás, mint a termelésben. A tanácsi gazdálkodásban a bázis szerinti támogatások helyett a meglévő alapellátásbeli különbségek gyorsabb felszámolása érdekében reálisabb differenciálásra és a normatív érdekeltségen alapuló szabályozás további erősítésére van szükség. A valóságos értékrendek kialakulásához nélkülözhetetlen a támogatások leépítése. De, olymódon, hogy ne csak a lakossági terheket növelje, hanem szervezett, értékteremtő munkával, takarékossággal a támogatottak köre is vállaljon ebben szerepet. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül egy olyan javaslatom lenne, amit a mai körülmények között bizony nagyon meg kellett fontolni, hogy megtegyem-e. Ez a javaslat a társadalombiztosítás felé szólna. A májusi nyugdíj kompenzációkor éljenek a differenciálás lehetőségével. A 4000 forint alatti nyugdíjaknál 200 forint, a 4-6 ezer forint közötti nyugdíjaknál 150 forint, 6000 forint felett pedig a javasolt 100 forintos emelést hajtsák végre. Az általam javasolt változtatás, éves szinten, 1.2 milliárdos többlet kiadással jár. Kérem, vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy milyen pótlólagos forrásokból lehetne biztosítani ezen többlet kiadást. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Mayer Bertalan Vas megyei képviselőtársunk következik felszólalásra. MAYER BERTALAN: Tisztelt Elnökasszony, képviselőtársaim! Társadalmunkban és gazdasági életünkben zajló eseményeket ma sokféleképp, sokféle jelzővel illetik. Talán a legtöbbször hallottak: a reformok időszakát éljük, a fordulat évei ezek, a struktúra- és szerkezetváltásról is váltunk néha egy-két szót, azután a válság kifejezés is csak a legritkábban marad ki szócsatáink között. Lehet, hogy a megszokottól eltérő a véleményem, de azt mondom, ma a sértődgetések és a forrókása kerülgetése időszakát éljük. Megsértődik a tudomány, mert kétségbevonják őszinteségét, megsértődik a politika, mert olyan hangok is hallatszanak az ülésszakon, amelyek most még idegenek a füleknek, megsértődik az ellenzék, mert a parlament nem úgy dönt, mint ahogy azt ők elképzelték. Aztán sértődötten kezdik képviselőtársaim hozzászólásaik elején a tiszteletköröket, hogy aztán a végén a négy vagy hat százalék mellé felsorakozva elfogadjuk a törvényjavaslatot. Tudathasadásos helyzet ez, mert ezen jogokat nem elvitatva, mégis rá kell eszmélnünk, hogy mindemellett ott áll javuló közéletünk ellentéteként a változatlanul romló, immár a tragédia széléhez közel sodródott gazdasági életünk. Tudom, átmeneti a helyzetünk, hisz mondják: a régi módon már nem lehet, és nem is szabad vezérelni a gazdaságot, új meg még nincs. A mai vitánál én mégis azt érzem, hogy a régi módon akarunk újat, az eddigieknél sokkal jobbat alkotni. Hagyományainkhoz híven a mai napon is mint minden gondunk és bajunk fő okozójaként a költségvetést feszítjük a kínpadra, majd hosszú-hosszú viták után belátjuk, hogy minden igyekezetünk ellenére a költségvetésnek csak a végtagjait nyújtottuk meg, de a bukszánk az nem lett vastagabb. Arról rendre megfeledkezünk, hogy a költségvetés csak eszköz. A beígért reformok megvalósítása esetén jó eszköz gazdaságpolitikai céljaink megvalósításához. Mai helyzetünkben azonban csak rövidtávú gondjainknak a tűzoltásául szolgálhat. Megfeledkezünk erről és érzésem szerint arról is, hogy ha csodát nem is, de lassú eredményeket, előrelépést csak gazdaságunk élénkítésétől várhatunk. Ezért is szomorú, hogy nem, vagy csak nagyritkán tapasztalom, hogy a vita mellett megmaradó energiánkat a munkára, a munkavégzésre zúdítanánk rá. Nem történt még meg mai helyzetünk — és én a gazdasági helyzetről beszélek — valóságos elemzése. Ebből adódóan a kedvezőtlen folyamatokat csak részben ismerjük és az ismerteknél sem tapasztaljuk a megszüntetésükre, de legalábbis a csökkentésükre irányuló elszánt tenni akarást. Felemás helyzet ez. Tudjuk, és érezzük, hogy nem jó ez így, de kimondani fájdalmas, ezért csak mondogatjuk. Egyszóval, kerülgetjük, mint macska a forró kását, í A politika dilemmája mintha az egy párt- többpárt kérdésében merülne ki, a kormány a hogyanról és a melyikről meditál, miközben a pénzügy sarokba szorítva tisztességesen és két kézzel hadakozva vívja küzdelmét az országgyűléssel. A kérdés: ki győz? Az igazi dilema azonban nem ez, hanem, hogy a jelenlegi helyzet meddig tartható, vagy ahogy nálunk mondják, a lényeg lényege: — hogyan tudjuk a feszültséget úgy levezetni, hogy az ne tragédiába torkoljon. Súlyos felelősség ez valamennyiünkre nézve, ami önmagában hordozza a döntés felelősségét is. Tisztelt Országgyűlés! Áttanulmányozva az előttünk fekvő költségvetési tervezeteket több kérdés fogalmazódott meg bennem is. Van egy olyan érzésem, hogy ebből az anyagból valami hiányzik. Vakon tapogatódzunk a számok között, mert valami fontos, általam nem ismert, döntésünket azonban befolyásoló tényezőről, vagy tán többről is nincs tudomásunk. Például: nem ismerjük az állami fejlesztési intézet által finanszírozott nagyberuházásokat. Nem ismerjük a legna-