Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2949 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2950 munka előtt, vagy mennyire zárt. De azért egyszer majd én is szeretnék elmenni, hogy hogy' is megy ott a munka. Jelenleg ezeket a nehéz lélegzetű gondolatokat és tényeket, és nem tudom hogyan nevezzem, fohászokat, sóhajokat hallgatva én célirányosan szeretnék hozzászólni az ország gondjaihoz. Olyan vezérmondatok vannak, hogy struktúraváltás, gazda szemmel, meg satöbbi. Én gondolom, hogy költségvetést anélkül nem lehet az országgyűlés elé tárni, hogy közben valami perspektívát minden minisztériumtól ne kapjon az országgyűlés, amely egyben biztosítja, hogy a költségvetést az a kormány vállalja minden szinten és minden szakmában, aki az országgyűlésnek felelősen tud mondani olyasmit is, amely munkára serkent. Ebbe beleértve azokat a bonyolult helyzeteket is, hogy mi az amit tud az országról, mi az amit büntetni akar, mi az amit inspirálni akar és hogyan. Akkor talán megkerülhettük volna ezt a sok fájdalmas felszólalást, amely joggal az országgyűlés közérzetére jellemző és egyben — amiért tulajdonképpen szót kértem —, hogy van érzelmi fedezet is, amiről érdemes beszélni. Én attól félek, hogy sokat tudunk a bajokról. De ha már szerkezetváltás jut az eszembe, és a gazda szó jut eszembe, akkor azt is kell tudnom, hogy mindazok a képviselők, akik megbízottjai — megint csak egy ilyen nagy betűvel mondott Nép megbízottjai —, a szerkezetváltás által lehetőséget kapott konkrét helyzetekben milyen módon léptek föl? Egyetértettek-e minden esetben a vonaton másodosztályon utazó emberek nyomorúságával, vagy azt is meglátták, hogy esetleg a kapott pénzt hazafelé elisszák. Rengeteg gond van az országban a morállal. Azzal a nagyon erős pesszimizmussal leöntött, torkot szorító állapottal, amelyet itt a nagy színpadon is most, és általában részleteiben minden információs szervünk öntöget népünk egyébként sem túl jó közérzete nyakába. Ellenben kevés olyan esetet ismerek, még a felszólalások között sem hallottam, hogy konkrétan beavatkozik a gyakorló szerkezetváltásba és azt mondja, kérem X, Y ezt és ezt csinálta. És annak különböző hatását is elmeséli, tehát gyakorolja nemcsak a • fájdalmat felszívó csatornán keresztül szerepeigetünk a színpadon, ezen a nagyon felelősségteljes színpadon, hanem a valóságos tényeket is elmondja. Nem vitatom azokat a tényeket, hogy az elmúlt idők korrupciói jelenleg ott állnak és nem hagyják tisztán a levegőt, lélegzetünk se és a cselekvőképességünk sem működik jól, mert a reflexeinkben van valami rossz. Most, hogy felszabadultak a szellemek, egy kicsit a beolvasó hangnem uralkodik. És én ettól félek a legjobban. Kinek olvasunk be? Milyen célirányosak azok a cselekvések, amelyeket tennünk kell? Van ez a bizonyos dolog, hogy a tőke. Én nagyon sokat bízom abban, hogy rendet csinál. De a tőke által foglalkoztatott és annak érdekképviseletében élő ember a maga szerkezetváltását végrehajtja, differenciál, érdekeltséget csinál. De ennek az inspirálásához, a napról napra kiborított szomszédunk vécéje is nem biztos, hogy használ. Én arra szeretném kérni mindazokat, akik ebben érdekeltek, hogy az agyvelőket is tisztítsuk meg. És ne hagyjuk eluralkodni magunkon ezt a szörnyű fekete vaselint. Mert higgyék el, nem tudom honnan áramlik ki Sopronból Bécsig a dollár? Miből? Milyen korrupciókból? Volt korrupció, esetleg el tudom képzelni, hogy azok az intézmények, amelyekben most szanatóriumokat rendeznek be, csinálnak, hasonlítanak ahhoz, hogy fölemlegetjük őket abból a hatásból, amelyet minden olyan valaki nagyon vár, Hogy kidobálják onnan az ottnyaraltakat — hozzáteszem — büszkén —, hogy soha nem nyaraltam ilyen intézményekben. Nem tudom, hogy esetleg nincs-e köztünk olyan valaki, aki nyaralt ott és most nehezen viseli ezt el. Hatásos ezt itt elmondani. Ez is egy gond, de a gondokat szortírozni kellene, mert megnyomorított, pesszimizmusra nevelt lelkek kevésbé tudnak dolgozni. Én most úgy szeretnék beszélni, hogy a színfal mögött vagyok, a hatást mindazokra bízom, akik ítélkeznek, amikor előlépek azzal a gonddal: higgyék el, a tőke fegyelme sallangmentes beszéd nélkül rendet csinál. Ez a rend nagyon hiányzik az országból. Mert aki azt mondja, micsoda dolog az, hogy munkanélküliség, vajon akkor is azt mondja, amikor roszszul szolgálják ki, vagy rossz árut kap? Vagy olyan vezető ül a nyakán, aki rosszul vezet és csődbe viszi a gyárát? Azt hiszem, ezekre is figyelni kellene. Úgy éreztem az elején, ha a kormány külön-külön, minden szakában elmondja a maga koncepcióját mindazokról, nem hiszem, hogy nem tud a gondról, mert akkor valahol a fülészetre kell mennie. Akkor elmondta volna azokat a gyakorlati teendőit, amelyeket sürgősen, megfelelő ütemben végre akar hajtani, hogy a hitevesztett ország ne csak a hozzá közelebb álló, fájdalmas mondatokat hallja, hanem azt is, hogyan lehet rajta segíteni. Nem mindig célirányos, ha egyfolytában arról beszélünk, hogy szegény magyar, nélkülözött, becsapott. Mind igaz. de én azt szeretném, ha a lelkek is átmennének egyszer egy szerkezetváltozáson, az agy velők is tisztulnának szinkronban azzal a gazdasággal, és aki ezekkel a lelkekkel foglalkozik, annak kell tudnia, hogy az a negyven év milyen rosszul nevelte a szellemet és a lelkeket, rengeteg demagógiával. Úgy szeretném, ha az új légkörben kevesebb volna a demagógia és több a cselekvés! Köszönöm a figyelmet. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Egy órás szünetet tartunk. Két órakor folytatjuk az ülést. (Szünet: 13.05-13.57 - Elnök: Jakab Róbertné) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk munkánkat. Moravszki György. Szabolcs-Szatmár megye 5. választókörzetének képviselője következik szólásra.