Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2943 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2944 költség, ha bekapcsolják a bányagépeket, ha üzemeltetik a bányát. Nyilvánvaló, hogy egy ilyen egyéves teljes fizetés megadásához, vagy pontosabban egy ilyen átmenethez elengedhetetlen az ezt kiegészítő szociális út, kiút megteremtése, tehát a szociális biztonság, egy szociálpolitikai program kidolgozása. És még egy dolog ezzel összefüggésben. Én azt hiszem, a kormányzat nem a munkanélküliségtől fél. Legalábbis én úgy érzem. Sokkal inkább, hogy szembekerül és ütköznie kell azokkal az erőteljes, meghatározó erőkkel, lobbykkal, amelyek ezekben a nagy vállalatokban, nagy vállalatok képviseletében, különféle szervezetekben, intézményekben jelen vannak. Nyilván szembe kerül, mondjuk egy Ózdi Kohászati Üzemmel, vagy egy bányával a kormányzat, ha azt le akarja építeni, és annak az üzemnek, nagyvállalatnak a maga emberei, képviseletei megvannak a Központi Bizottságban, vagy éppen a Politikai Bizottságban, netán a kormányban, mert nagyon erőteljes és szerteágazó érdekviszonyok alakultak ki, amelyek fékezik az érdemi támogatás-leépítést, annak megvalósítását. A másik, amellyel szembekerül a kormányzat, ha következetes akar lenni, a megyei hatalom. A megyei pártbizottságok legitimitását tulajdonképpen ezek a nagyvállalatok adják. Hiszen a nagyvállalatok munkahelyet teremtenek, a nagyvállalatok bölcsődét építenek, uszodát építenek, jelen vannak a közvéleményben, politikai elismertségüket ezeknek a politikai szerveknek és a tanácsi szerveknek is ezek a nagyvállalatok adják. A kormányzat tehát, ha támogatás-leépítést akar, szembekerül ezekkel a hatalmi tényezőkkel. Ilyen alapon én, azt hiszem, joggal kérdezhetem meg, amikor külországokba megyünk működő tőkét keresni, találni, behozni, akkor vajon jó-e, ha például a csődbe jutott eocén program, vagy a liáp program után azt akarjuk eladni a működő tőkének, ráadásul olyan ember által, akinek a nevéhez fűződik a csőd. Itt ugyanis nem nemzeti érdekképviseletet érzek, hanem egy lobby, egy érdekcsoport közvetlen képviseletét. Eldöntendő tehát, hogy mit akarunk. Nemzeti érdekképviseletet, vagy érdekcsoportok, szűk körű érdekcsoportok képviseletét? Én azt hiszem, ez a kormányzat dolga is. Ennek ellenőrzése és figyelemmel kísérése pedig a parlament dolga. Meggyőződésem, hogy a kormánynak a működő tőke behívására nem elsősorban a veszteséges üzemekhez, hanem vállalkozói programokhoz, infrastruktúra fejlesztésre és ilyen, erre építendő programokra kell behozni, megteremteni, fölajánlani a működő tőkének a terepet. Többet érne, ha 500 kis vállalkozó címjegyzékével, program-ajánlatával menne ki kormányzati emberünk, miniszterelnökünk, bárki más, tárgyalni, mint hogy egy ilyen lobby, csődbe jutott üzem képviselőit vigye magával. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést kérek, hogy kissé hosszú voltam. Végezetül szeretnék egy dologra kitérni, amely közös javaslatunk, szintén képviselőtársaimmal és amelynek kiegészítésével - ha elfogadja a Ház — tudjuk mi magunk elfogadni a 4. változatot, a módosításokkal. Nemrégiben tárgyalt a parlament az úgynevezett demokrácia csomagtervről, amelynek menetéről képet kaphattunk Pozsgay Imre államminiszter tájékoztatása útján. Azóta szaporodott a kormány egy újabb államminiszterrel, akiről nyilvánvaló, hogy a gazdasági élet, a gazdasági terület felügyelete jut osztályrészül. Én úgy gondolom, hogy a két államminiszteri poszt, a két terület, a politikai intézményrendszer reformja, amelynek kezdeténél tartunk most, és egyfajta programmal bírunk már, és egy gazdasági konszolidációs csomagterv, a gazdaság konszolidálása együttesen valósítható meg. Én arra kérem a két államminisztert, hogy maguk is így szemléljék a két területet, maguk is kezdjék el e két terület kibontását egymással összefüggésben, és ehhez javasoljuk e konszolidációs csomagterv elfogadását a parlamentnek. Vagyis úgy fogadjuk el a költségvetést, hogy kössük ehhez ezt a csomagtervet. Mit tartalmazna ez? Egyrészt egy támogatási bizottság, ad hoc bizottság létrehozását, vagy ahogy ezt támogatólag elfogadta a jogi bizottság, a reform-bizottságban, egy külön albizottságként. Ez a támogatási bizottság vizsgáltassa ki az 1988-as támogatás-leépítés elmaradásának okait, bírálja meg, ha kell, és vesse el az 1989-es megalapozatlan kormányzati támogatás-leépítési programot. A lényeg az, hozza nyilvánosságra a válság-ágazatok és a válság-vállalatok nevét, a leépítés, a felszámolás feltételeit, a szanálásokat. Tudjuk, hogy a kormány dolgozik egy programon. Azt szeretnénk, ha világos lenne a parlament előtt is, hogy miként kívánja ezt a programot megvalósítani, és ennek elengedhetetlen feltétele, a költségvetésben is jelentős meghatározó tétel, a támogatás-leépítések figyelemmel kísérése, figyelemmel kísérhető- '• sége, nemcsak a parlament által, hanem a társadalom egésze által. Ezért van szükség a nyilvánosságra. Ezeket a lobbykat, az érdek-összefonódásokat túllépni, kitörni ebből a helyzetből a kormány is csak úgy képes, amennyiben társadalmi kontroll alá helyezi, mert egyébként a színfalak mögött dől el továbbra is minden és ez a támogatás-leépítési program ismét nem lesz végigvihető. Azt szeretnénk, ha az ad hoc bizottságnak ez lenne feladata, feladatául adná a parlament. Másrészt a támogatási bizottság vizsgálja át egy kiadási oldali mechanizmus lehetőségét is. Továbbá javasoljuk ebben a konszolidációs csomagtervben, hogy az országgyűlés hozza létre az állami számvevőszéket, amely az állami tulajdon kezelésbe adására jogosult legfelsőbb állami szervezet. A számvevőszék programja alapján megkezdi és kezdje meg, az állami vagyon kezelésbe adását vagyonkezelő szervezeteknek. E program törvényalapja a^társasági törvényhez kapcsolódó átalakulási törvény lehet. Továbbá: a kormány 1989. évben, a harmadik negyedévben — ebben volt fogadókészség és egyetértés a jogi bizottságnál — terjesszen elő négy átfogó törvény-koncepciót, alapelvet, menetrendet, — egyrészt a társadalombiztosításról, másrészt a szociálpoliti-