Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2941 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2942 a debreceni bunda meccsre ne helikopterrel utazzon. Mert, nem biztos, hogy arra kell használni a helikoptereket. Vagy amikor továbbképzésre menve a tisztek azért, hogy este otthon lehessenek, megint csak helikopterre ülnek, hazamennek, és aztán másnap újra visszamennek. Én is szeretek a családommal lenni, de talán kibírnak ők is két-három napot, s megspórolunk — nem tudom milyen értéke van ennek —, de bizonyára komoly összegeket az ilyen repülgetések elhagyásával. (Taps.) Ezt csak apró példa gyanánt mondtam, nyilván a honvédelmi tárca sokkal jobban tudja mi mindenben lehet még csökkenteni. Felvetődik itt egy ügyrendi kérdés is, de ide tartozó. Ha mi képviselők érdemben szeretnénk tudni beleszólni és véleményt mondani, teszem azt éppen a honvédelmi tárca költségeiről, akkor az a bázisszemléletű költségvetési tárgyalás alapján nyilván nem tartható, nem lehetséges. A bázis-szemlélet csak egyet eredményezhet, hogy 5 milliárddal csökkentjük, vagy nem a költségeket. De, hogy ezen belül, az 5 milliárdon belül hogyan és miképpen lehetne érdemi a csökkenés, azt nem tudjuk sem megítélni, sem megvitatni. Ez annyiban ügyrendi kérdés, hogy más országokban a költségvetés tárgyalása egész évben zajlik, tételes vita zajlik. Két képviselőtársam jelen van, akikkel egy külországi parlamentben voltunk néhány évvel ezelőtt, és ott betévedtünk a hadügyi bizottság ülésére is, ahol a képviselők nem a hadügyi tárca érdekeit képviselték, hanem azt tették, ami a dolguk. Ellenőrizték, kontrollálták, hogy mire fordítja a kiadásokat a hadügyi tárca, hogy miért éppen azt a helikoptert vásárolták meg, nincs-e emögött bármiféle összefonódás, vagy korrupció, hogy annyiból kell-e megvásárolni és így tovább. Ezt tették. Azt hiszem, ez más metódust igényelne tőlünk is. Én tehát így értek egyet a védelmi kiadások csökkentésével és üdvözlöm azt. Van azonban a fegyveres testületek kiadásai között két másik terület, amire szeretném a figyelmet felhívni, s amelyek jelentős csökkentését javaslom. Az egyik a Magyar Honvédelmi Szövetség, amely szervezetet én nagy tiszteletben tartom és tudom, hogy kitűnő sportembereket nevel. Ám a költségvetési pazarlás itt is tetten érhető. Hadd éljek konkrét példával. Ahogy én tudom, a Csongrád megyei MHSZ éves költségvetése 10 millió forint. Egy lényegesen nagyobb megyéé, mint Borsod-Abaúj-Zemplén, 16-17 millió forint. Egy átlagot véve a megyei MHSZ-ek 300 millió forintból gazdálkodnak és végzik ezt az igen tiszteletreméltó munkát. Az MHSZ költségvetése egymilliárd. Tehát 700 millió az MHSZ központnál vagyon. Miért, mire? Nemcsak, hogy fogalmam sincs, de nem is értem. A bürokrácia csökkentését én úgy is értem, hogy ezt a 700 milliót, ami a központnál van, meg lehetne takarítani, hogy azt a nagy apparátust, amelynek itt áll a TV mellett nem sokkal, a Münnich Ferenc utcában 15 kocsija naponta, állami kocsija, le kellene építeni. Nem tudom miért nem egy 3 fős apparátussal dolgozik a HM valamelyik osztályán vagy csoportjánál ez a központi vezérkar. Miért egy ilyen mamutszervezetként? A takarékosságnak tehát vannak ilyen konkrét lehetőségei. A másik az, amit már említett Horváth Miklós képviselőtársam, a Munkásőrség költségvetése. Ez nyilván érzékenyebb dolog, és ennek léte, vagy nem léte persze nem pusztán költségvetési, hanem sokkal inkább politikai szempont. Ám politikailag sem lehet egyetérteni a szervezettel. Megítélésem és meggyőződésem szerint, a Munkásőrség történelmi hivatását betöltötte. Mondjuk ki: ez a szervezet a diktatórikus szocializmus intézménye. Mi pedig, remélem, hogy nemcsak szavakban, valóban demokráciát akarunk teremteni. A demokrácia intézményeinek megerősítése, kiépítése viszont pénzbe kerül. A demokrácia intézményei az én meggyőződésem szerint a bíróságok és az ügyészségek, az államigazgatási bíróságok, közigazgatási bíróságok, alkotmánybíróság, cégbíróság és a törvényességre felügyelő ügyészségek. Hallottunk számtalan példát arra, hogy ezen intézmények létfeltételei milyen siralmasak pillanatnyilag és mennyire nem tudnak eleget tenni feladatuknak. S még egy: én a demokráciához tartozónak tartom azt is, hogy valóban közbiztonság legyen ebben az országban. Ezért javaslom, képviselőtársaimmal együtt is, tehát azzal a 4 képviselőtársammal, akikkel együtt gondolkodtunk: szüntessük meg költségvetésileg is ezt az 1 milliárd 43 millió forintot és kapják meg a Belügyminisztérium közbiztonsági intézményei, az ügyészségek és a bíróságok. (Taps.) A mi javaslataink a csökkentésre és a vagyonmegalapozásra még egy lehetséges területre is kiterjednek. Ez pedig: az állami vagyon egy részének eladása. Mire gondolunk? A kiskereskedelemre elsősorban, amelynek nyilván van egy olyan származéka, hogy tőke, vagyon felhalmozás is bekövetkezik. Ezt nyilvánvalóan nem lenne célszerű a költségvetési hiány csökkentésére elpazarolni, sokkal inkább az állami számvevőszékhez, mint vagyonkezelőhöz tenni és a vagyon-gyarapítást elkezdeni. Tisztelt Ház! Én úgy érzem, néhány példát sikerült mondanom, amellyel mi ezt a 3 százalékos pótadó mértéket, illetve egy radikálisabb költségcsökkentést megalapozhatónak, érdeminek tartunk. Két dologra szeretnék végezetül kitérni a vállalati támogatások csökkentése kapcsán. Az egyik a munkanélküliség. Erőteljes kormányzati félelem van, és nyilvánvalóan a társadalomban is erőteljes félelem van a vállalati támogatások leépítésével szemben, hiszen ez munkahely-elvesztéssel párosul, munkanélküliséggel jár. Én azt hiszem, ezen a téren elsősorban a közgondolkodáson kellene változtatni és meggyőző, okos szóval a közvélemény számára is nyilvánvalóvá tenni: mindannyiunk számára az a legnagyobb baj, az a legnagyobb katasztrófa, ha működik, dolgozik egy olyan bánya, amely gazdaságtalanul, veszteséggel termel, és hogy sokkal jobb, az ország számára is, a gazdaság számára, ha akár egy teljes éven keresztül a teljes fizetését megkapja, a bányász, vagy bárki más, aki a gazdaságban van, mert az a nagyobb