Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2935 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2936 deklarálja, hogy a szocialista vívmánynak megfogalmazott ingyenes oktatás és egészségügy teljes vertikumának térítésmentességét nem vállalhatja. Annál is inkább, mert az oktatás és az egészségügy már rég nem ingyenes. Költségtérítésessé kell tenni minden olyan szolgáltatást, amelyet az állampolgár ma már hajlandó megfizetni. Az ilyen költségeket nem szabad adó formájában elvonni, helyesebb bérek formájában, valamint jövedelmek formájában visszaadni. Az ingyenesség legnagyobb hátránya, hogy a fogyasztótól megtagadja a minőségi választás lehetőségét. Az oktatásban is piaci viszonyokat kell teremteni. Nem célszerű megtagadni a szülőktől a jogot, hogy gyermekeik oktatására fordítsák jövedelmük egy részét. Természetesen az alapfokú oktatás ingyenességét fenn kell tartani. A közép- és a felsőfokú oktatásban már érvényesíteni lehet a megfizetés és a meghitelezés elvét. A meghitelezést egyrészt a szülők vagyoni helyzete, másrészt a tanuló tanulmányi eredménye motiválná. Kialakulhatna egy egészséges differenciálódás az iskolák között, amely színvonalkülönbségben, nevelési módszerek differenciáltságában, és számos más jellemzőben jutna kifejezésre, melyek közül válogathatnának a jelentkezők. Piaci viszonyokat kell teremteni az egészségügyben. Megőrizve az alapellátás ingyenességét, magasabb színvonalon térítésessé kell tenni az alapellátást meghaladó szolgáltatásokat. Ezek finanszírozására megfelelő biztosítási formákat és intézményeket kell létrehozni. Vállalkozzon a kormány arra, hogy lemond a nyereségadó 5 százalékáról és ezt a helyi tanácsok bevételévé teszi. Ezzel megteremthető a helyi tanácsok és vállalatok közötti érdekviszony, amely a település, az ott lakók s az ott dolgozók érdekközösségét erősíti. Nőne a tanácsi önállóság, további lehetőséget adva az önálló közigazgatás kialakítására. Tisztelt Ház! Hazánkban ma tíz és félmillió állampolgár él. Személy szerint mindnyájukat 1500 dollár adóssággal terheltük anélkül, hogy beleegyeztek volna. Következésképpen jelzáloggal terheljük meg gyermekeink és unokáink jövőjét. Mivel többségüknek még nincs szavazati joga, meghatalmazásuk alapján járunk el, és visszaélünk ezzel a meghatalmazással. Mindnyájunknak érezni kell ennek a morális felelősség súlyát, amikor döntünk jövőnket, utódaink jövőjét meghatározó kérdésekben. A magam részéről a kormány beterjesztett költségvetési alternatíváiban nem látom a biztosítékát a meghirdetett célok megvalósításának, ezért nem fogadom el. Úgy ítélem meg, hogy a költségvetési bizottság által javasolt negyedik változat nem négy, hanem három százalékos pótadóval elfogadható. Végezetül engedjék meg, hogy köszönetet mondjak azoknak a közgazdász szakértőknek, akik szóbeli információikkal, valamint Kopácsi Sándornak, aki tanulmányával segítséget nyújtott véleményem kialakításában. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Dr. Lásztity Radomír képviselőtársunk felszólalása következik Budapest 31. választókörzetből. DR. LÁSZTITY RADOMÍR:Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Ritka nehéz feladat elé állította a képviselőket az idei költségvetési vita. Választói levelek nagy száma, elégedetlen pedagógusok és diákok, orvosok és egészségügyi dolgozók, lakást kérő fiatalok, szerény életszínvonalukat féltő nyugdíjasok, nehéz körülmények között élő gyermekes családok kérnek, követelnek nagyobb részarányt a nemzeti jövedelemből. A másik oldalon a kormányzat úgy látja, hogy a jelenlegi gazdasági helyzetben az előbb felsorolt igények kielégítése lehetetlen. Hivatkozik a képviselők felelősségére és azon súlyos következményekre, amelyek a költségvetés esetleges el nem fogadásával járnak. A vállalatok vezetői, képviselői úgy látják, hogy az elvonások mértéke már olyan szintű, ami lehetetlenné teszi az egészséges és égetően szükséges fejlesztést és a sokat hangoztatott szerkezetváltást. A XI. kerületi vállalatok vezetőivel és a terület képviselőivel folytatott tanácskozás és saját közvetlen tapasztalataim is, amelyek elsősorban élelmiszeripari vállalatokra vonatkoznak, azt mutatják, hogy a helyzet valóban ilyen. Számomra csalódás, hogy az új adórendszer és az ezzel összefüggő egyéb intézkedések nem hoztak fordulatot a termelőmunka feltételeinek javításában, a fejlesztési lehetőségek növekedésében. Mint azt több képviselőtársam is kifejtette, az a helyzet, hogy míg a termelésben a nyereség minimális, egy sor egyéb területen — banki szféra, kereskedelem, lakásspekuláció, és így tovább — nagy az osztalék és a haszon. Tényleg lehetetlen állapot, hogy néha egy zöldség-nagykereskedő egy nap alatt többet tud keresni, mint egy TSZ-brigád egész évi munkájával és tevékenységével. Es sok más területen is ez a helyzet. Márpedig ha a termelést nem ösztönözzük, akkor nehezen léphetünk előre. A reformot, a szerkezetváltást lelkesen támogató, azt állandóan ismételgető szónoklatokat és írásokat aligha lehet felosztani nemzeti jövedelemként. A választókerületem véleményének a meghallgatása és az előbbiekben vázoltak alapján, végülis úgy láttuk kerületi képviselőtársaimmal együtt, hogy a kormány által beterjesztett változatok közül a második változat az, amely elfogadható kompromisszum alapja lehet. Ebben a változatban megtalálhatók egy olyan irányú elmozdulás momentumai — többek között a vállalati terhek valamivel kisebb növelése, a támogatások számottevő leépítése, a költségvetési szervek kiadásainak csökkentése, — beleértve a honvédelmet és a társadalmi szervezeteket is —, amelyek a problémák megoldásának csíráit tartalmazzák. Tisztelt Országgyűlés! Mint a felsőoktatásban dolgozó oktató örömmel láttam, hogy a költségvetés kiemelten kezeli az oktatást, s ezen belül a felsőoktatás, a kutatás, az egészségügy és a kultúra egyes területeit, örömmel tapasztaltam, hogy több képviselőtársam is felhívta a figyelmet a felsőoktatás fontosságára, a további támogatás szükségességére. Hálátlan feladat ilyen körülmények között mégis azt mondani, hogy a hosszabb időszak alatt fellé-