Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2933 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2934 Az elmélyülő gazdasági és társadalmi válság miatt évről-évre szenvedélyesebbé váltak a költségvetési viták és megjelentek a parlament színterén is a társadalmi csoportok, rétegződések érdekei és követelései. Nyilvánvalóvá vált, hogy az érdekek pluralizmusára, a különféle jogos követelések kielégítésére ez a költségvetés nem tud, nem tudhat megfelelő választ adni. Ezért alapvetően változtatnia kell a gazdaságpolitikának és a költségvetés szerkesztési gondolatmenetének. A jelen helyzetben a nemzeti jövedelem nagy százalékát felemésztő állami szolgáltatások súlyosan sértik a gazdasági mechanizmus hatékony működését. Világossá vált, hogy a megnövekedett állami feladatoknak csak akkor tud a költségvetés eleget tenni, ha a kiadások emelésével párhuzamosan a bevételek is fokozott mértékben növekednek. Ebben a gazdasági szerkezetben azonban a bevételek sem a lakosságtól, sem a vállalatoktól történő elvonásokkal nem növelhetők tovább. A lakosság bizonyos rétegei a létminimum küszöbén élnek, és az elmúlt években az anyagilag kritikus helyzetben levők száma emelkedett. Ha a vállalatokat további adóterhekkel sújtják, gazdálkodásuk lehetetlenné válik. Egy olyan nemzetgazdaságban, ahol a költségvetés súlya meghaladja a nemzeti jövedelem 50 százalékát, a lakosság olyan tevékenység folytatásában érdekelt, amely könnyen kivonható az adózás alól, ezzel megnövekszik az adómentes, úgynevezett fekete gazdaság szerepe. Hasonló gondolkodás ismerhető fel a kisgazdaságok körében is. Az előbbiek egyenes következménye, hogy az adók többsége azokat a közép- és nagyvállalatokat sújtja, amelyek elszámolási rendszere nem teszi lehetővé, hogy az adók alól mentesüljenek. így annak a vállalatnak, amely minden adókötelezettségének eleget tesz, a jövője kilátástalan. Egyre több az olyan vállalat, amely elviselhető adók mellett talpon tudna maradni, a magas adók, a különféle elvonások miatt azonban veszteségessé válik, majd megjelenik az elosztás asztalánál támogatásért. A vállalati jövedelmezőség egyre inkább az állammal történő alku függvénye. A vállalat nem abban érdekelt, hogy hatékony, eredményes munkára koncentráljon, hanem abban, hogy minél nagyobb kedvezményeket eszközöljön ki az álamtól. Az értelmetlen mértékben centralizált jövedelem újraelosztása fölött elkezdődik az alku, az érdekcsoportok vitája, a lobbyzás. A győztesek az ilyen, vagy olyan értelemben vett nagyok, és nem a hatékonyak lesznek. Lásd az elmúlt tíz év energetikai és nagyvállalati lobbyjait. A visszaváltott pénzeket a felülről irányított programokra alacsony hatékonysággal, mondhatni pazarló módon használják fel. A folyamatos restriktív politikától nem várható növekedés, szerkezetátalakítás. Az a költségvetés, amely ezt a helyzetet lehetővé teszi, ha úgy tetszik, kikényszeríti, alapvetően hibás elgondolás. Kérdés, hogy lehet ebből az ördögi korból kitörni. Egy oldalról az adóterheknek, elvonásoknak csökkentésével, más oldalról a kiadások csökkentésével. Arra van szükség, hogy a kormány ne csak a vállalatokat biztassa a vállalkozásra, hanem maga is vállalkozzon. Vállalkozzon a kormány arra, hogy csökkenti az adók mértékét. Ezzel egyrészt több lesz a nyereséget produkáló vállalat, másrészt a nagyobb és a több nyereség több bevételt eredményez. Vállalkozzon a kormány arra, hogy kellő racionalitással csökkenti a költségvetés kiadásait. Elsősorban a támogatásokat, amelyek csökkentésére az 1988as költségvetési tárgyalás kapcsán is ígéretet tett. Azt ígérte, hogy ebben az évben 40 százalékkal csökkennek az állami támogatások. Ezzel szemben ez az érték körülbelül 28 százalékra prognosztizálható. Következetesen hajtsa végre a veszteséges vállalatok szanálását, felszámolását. De ne úgy, hogy a terheket az állam átvállalja, mert ezzel közvetve az állampolgárokra áthárítja. Vállalkozzon a kormány arra, hogy az államigazgatást fokozatosan, de radikálisan, 50 százalékkal csökkenti. Ennek több előnye is lenne. Jól képzett szakembereket adna vissza a termelésnek, csökkennének az igazgatás költségei, bérei, ez a kevesebb, létesítményei, ez a több, felszabadulnának épületek, amelyeket más célokra lehetne hasznosítani, és alapvetően csökkenne az adminisztráció minden szférában, amely jelentős megtakarítást eredményezne a vállalatoknál és az apparátusoknál egyaránt. Ha a nagy apparátusok tovább fennmaradnak, akkor továbbélnek a hatalmi struktúrák, és a rosszul fizetett, de nagy hatalommal rendelkező államapparátus szükség szerint kompromittálódik és szétzilálja a gazdaságot. A jól fizetett, kis létszámú apparátusok hatalma csökken, és ezzel párhuzamosan az egyének, vállalatok, intézmények önállósága növekszik. Vállalkozzon a kormány arra, hogy a védelmi kiadásokat racionális mértékben tovább csökkenti. Vállalkozzon a párt és a kormány arra, hogy a költségvetésben átcsoportosítást hajt végre. Nevezetesen a munkásőrség 1 milliárd 43 millió forintos költségeit csoportosítsa át a Belügyminisztérium számára. A közbiztonság az állampolgári közérzet meghatározó eleme és a Belügyminisztérium a rend és a biztonság szerve. Éppen profi volta miatt ezt a pénzt hatékonyan, minden állampolgár javát szolgálóan tudja felhasználni. Javaslom ezt azért is, mert a demokratikus társadalmakban a pártnak, vagy pártoknak nincs fegyveres testülete. (Taps.) Vállalkozzon a kormány arra, hogy a központi költségvetési szervek támogatását, a 141,3 milliárd forintot lényegesen csökkenti, és ezzel párhuzamosan a tanácsi támogatásokat markánsan emeli. Tény ugyanis, hogy a minisztériumok által újraelosztott összegeket, céltámogatásokat, pályázatokat, szakmai programokat, és azoknak odaítélését rendkívül sok szubjektív tényező befolyásolja. Vállalkozzon a kormány arra, hogy a most már lassan megszámlálhatatlan különféle alapokat megszünteti, illetve racionalizálja. Ezzel normatív módon mintegy visszaadja, vagy egyáltalán el sem veszi a termelő szférától a jövedelmeket. Vállalkozzon a kormány arra, hogy nyilvánosan