Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2927 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2928 dójának végzése során súlyos károkat okoz késleltető, akadályozó magatartásával. Tisztelt képviselőtársaim! Hétköznapok során e rendszer megítélésem szerint nehezen tetten érhető, különösen akkor, ha felülről kérdezünk rá. Ugyanis Magyarországon minden ügyintéző pillanatok alatt bebizonyítja íróasztalának fontosságát. Ellenben ha a jelentkező feladatok, kezdeményezések útját követjük, rövidesen világossá válnak azok a pontok, amelyekhez társadalmilag hozzá kell nyúlnunk kibontakozási programunk érdekében. Tisztelt Országgyűlés! Egy nemes, bátor és követésre méltó kezdeményezésről szeretnék most beszámolni, amelyet a Somogy Megyei Tanács önállóan, saját hatáskörében hajtott végre az elmúlt időben. A megyei tanács szakigazgatási szervezetét felszámolta. Tulajdonképpen 17 szakigazgatási szervet takar ez, és helyette feladatra, célra orientáltan szervezett hat blokkot, hat főosztályt. Megtakarította ezzel az intézkedéssePaz állomány létszámának húsz százalékát, jelentős számú vezetővel kevesebbre van szüksége, és a döntési szinteket lecsökkentette. Reményeink szerint megnő az ügyintézés sebessége. Az eddigi hivatalnok-szemlélet helyett bízunk abban, hogy a jó ügyeket menedzselő szervezetet hozta létre. Napjaink feladata a főhatóságokkal való kapcsolatok kiépítése. Valószínű, ez lesz a kisebb gond, mert a főhatóságok részéről a segítő érdeklődés jelei máris sejthetők. Bízunk abban, hogy itt fennakadások nem lesznek. Úgy legyen. Úgy gondolom, e napirendnél nem haszontalan, ha néhány ellentmondásra felhívom a tisztelt jelenlévők figyelmét, amelyek választókerületem, Csurgó és vonzáskörzete lakóinak közérzetét irritálják. Az egyik a támogatások kérdése. Központoktól, istenektől távol elünk. Rossz tapasztalataink vannak a támogatások kérdésével kapcsolatban. Jugoszláv határ menti, gazdaságilag elmaradott térség vagyunk. A korábbi országgyűlés — mint ismeretes — méltányosságból térségi támogatást szavazott meg számunkra. Viszont betyáros pályázati rendszer és csalafinta pontozási módszer alkalmazásával majdnem úgy kaptunk a nekünk címzett támogatásból, mint az a macska, amelyik feje fölött a szalámit lógatják, és elvárják, hogy ugorjon érte. Amikor felugrik, ügyesen felkapják, így nem jut hozzá a falathoz. Nem jut vagy legfeljebb véletlenül juthat hozzá, mert egy gonosz manó közben dolgozik. Hasonlóan, mi sem igen jutottunk hozzá ehhez a támogatáshoz. Irritáló területünkön a munkalehetőségek beszűkülése, az átlagbérek viszonylag alacsony volta, az árak emelkedése, a reálbérek csökkenése, nyugdíjasaink nem kellő megbecsülése. Takarékosságot hirdetünk. Nadrágszíj húzást akarunk végrehajtani, ugyanakkor hírlik, hogy pénzintézeteink mértéktelenül gazdagodnak. Már erre képviselőtársaim is utaltak. A bankokra gondolunk, a biztosító intézetekre, az APEH-re, amelyek egymás után építik a hivalkodó palotákat, illetve vásárolják a drága székházakat. Kevés mennyiségű anyagi eszközünk van, amit fejlesztésekre fordíthatunk. Ilyen esetben meg kellene néznünk, hova tegyük ezt a pénzt. Feltétlen szempont, hogy minél hamarabb megtérüljön. Mégis fennállnak és szaporodnak közpénzen szuperluxus igényeket kielégítő üdülőink, vadászházaink, ahova nem ritkán személyi használatú helikopterekkel is jönnek hazai vadászvendégeink. A közszáj szerint nagyhatalmú, befolyásos emberek. Lakosságunk jelentős része a létminimum alatt keres. Megérti, hogy sokszor le kell mondania az ABC-k pultjainál bizonyos megdrágult falatok megvásárlásáról, a ruha- és cipővásárlások gyakoriságáról —anyagi okok miatt természetesen. Ugyanakkor szerintem joggal teszi fel az utca embere a kérdést: miért éppen most kell méregdrágán glancos sétálóutcákat építeni városainkban? Tanácsaink miért éppen most cserélik jó állapotban lévő irodabútoraikat újakra? Miért éppen most kapnak a tanácsi apparátusok, továbbá az adóhivatalok dolgozói szokatlanul magas összegű, több tízezer forintos jutalmakat szinte kampányszerűen? Talán itt térülnek meg leghamarabban befektetett forintjaink? Pénzügyi kormányzatunk vajon jó helyre teszi-e a személyi jövedelemadóval kiizzasztott forintjainkat? Tisztelt Országgyűlés! A kérdéseket továbbadtam. Agitálni nem akarok. A költségvetési tervjavaslatot fenntartásokkal, a tervés költségvetési bizottság ajánlatával, a negyedik variációnak nevezett alternatívával elfogadásra ajánlom és magam is megszavazom. Hadd fejezzem be mondandómat egy régi kor nagy állatorvostudós egyéniségének gondolatával. Újhelyi Imre talán ekként fogalmazta meg: nem az a tudós cselekszik bölcsen, aki minden körülmények között az ideális megoldást keresi, hanem aki az adott viszonyok között a legmegfelelőbb módon éri el célját. Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Kiss István képviselőtársunk, Bács-Kiskun megye 18-as választókörzetéből. KISS ISTVÁN: Tisztelt Parlament! Kedves Elnökünk! Mi már bevezettük a takarékosságot. Vizet nem kaptam. Jó úton haladunk. (Derültség, taps.) Tovább ilyen úton kell haladnunk, és semmi gond nem lesz. Olyan időben élünk, amikor jelentősen megélénkült a közéletiség, a párt központi és területi bizottságainak, a kormánynak, az országgyűlésnek egyre sűrűsödnek az ülései, és mindez a változást indukáló életünk, sorsunk, munkánk mai és jövőbeni útvonalának meghatározásával kapcsolatos. (A képviselő elé letesznek egy pohár vizet. Derültség.) Akarjuk a szebbet, a jobbat, bár az utóbbi időben már inkább csak a keserítő, nyomorító küzdelem a részünk. Mindezekről szólni kell, de arról is, hogyan lehet kijelölni egy jól járható utat, tisztességes munkával, teljesítménnyel, minőségi termékek előállítása-