Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2923 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2924 Az ország gazdasági csőd szélén tántorog. A megalapozatlan beruházások, a kidobott pénzek, az átláthatatlan bürokrácia költségeit végül is az eredményesen dolgozó vállalatok és szövetkezetek és az ott dolgozó kollektívák fizetik meg. Eközben szerte az országban épülnek a pénzintézeti paloták, hatósági székházak, luxusirodák, a nemzeti jövedelem újratermelő szférája pedig gyertyalángként állandóan fogy. Pedig ha a termelési szerkezetünk és ezen belül a termelési feltételeink olyan aprólékosan és túlbiztosítással meg lenne szervezve, mint az ügyintézői hálózat, nemigen kellene költségvetési hiányról és külföldi adósságállományról beszélni. És az ügyek még sem intéződnek időben és rendesen. Sok a munkaidőben történő magántelefonálgatás, az egyéni ügyek intézése. Külföldi vállalkozók nyilatkozatai szerint a magyarországi tőkebefektetéseket a túlburjánzott bürokrácia hátráltatja leginkább. De tessék csak megpróbálni csütörtökön délután vagy pénteken egész nap a hivatalokban ügyet intézni. Házon kívül van, vidékre utazott, értekezik, ez a válasz. Ekkor ugyanis már a hétvégi magánügyek rendezgetése ad leginkább elfoglaltságot. Egyik ismerősöm hosszú termelési múlttal a háta mögött egészségügyi okok miatt hivatalba kényszerült. Első aktáit, melyeket vezetője ráosztott, a gyakorlatban megszokott gyorsasággal azonnal el akarta intézni. Munkatársai ráförmedtek, hogy gondolsz ilyet. 30 nap elteltével kérjél még több hiánypótlást, azt követően intézd el az ügyet, másképp lejáratod a hivatal tekintélyét. Vagy nézzük csak végig a hivatalok ajtóinak főosztályvezetői, osztályvezetői, ügyintézői névtábláit, zömmel doktori címet viselnek. Miért nem jönnek hát ki a termelésbe? Hiszen kell ott a jólképzett közgazdász, jogász és mérnök. Éppen ezekből hiányzik nagyon sok a vállalatnál, szövetkezetnél. Nyilván azért nem mennek ki, mert jól megvannak fizetve, vagy ha mégis szóba kerül egy-egy konkrét ajánlat mérlegelése, az meg szerintük azért nem jó, mert hasonló fizetésért, vagy talán annál kicsit többért összehasonlíthatatlanul többet kell dolgozni, kockáztatni. Az íróasztal mégiscsak biztosabb, az akták nem kiabálnak ki a fiókból, a termelésben pedig ütközni kell és bizonyítani. Zömmel két kézzel ragadják az íróasztalukat és főleg azzal vannak elfoglalva, hogy az esetleges átszervezésnél az egzisztenciájukat el ne veszítsék. Jónéhány átszervezést megfigyeltem már. A létszám maradt, vagy bővült, csupán a cégtábla neve változott meg. Ezért teljesen egy platformon vagyok dr. Vida Kocsárd képviselővel, aki indítványt tett a kormány felé a hivatali létszám radikális csökkentésére az elmúlt ülésszakon. Csupán az általa javasolt létszámcsökkentés mértékét növelném és a megvalósítás idejét csökkenteném. Mert jelentős összegek megtakarítását jelentené a költségvetés számára, ha kevesebb lenne az állami kocsi és annak kilométerfutása. A felszabadult munkaerő pedig értelmesebb munkára volna bevonható. Vegyük már észre: ekkora ügyintéző hálózatot ez az ország állandó feszültség nélkül nem bír és nem is akarhat eltartani. Egyetértő támogatásommal figyelmébe ajánlom a kormánynak dr. Scholcz Rezső „Javaslatok a gazdálkodó szervezetek adminisztrációs kötelezettségének csökkentésére" című tanulmányát. Sajnos, idő hiányában e nagyon is időszerű feldolgozás részleteiről nem szólhatok. Örömmel venném, ha létszámcsökkentési javaslatunkra és a végrehajtás mikéntjére a kormány mielőbbi plenáris ülésen reagálna. Kedves Elvtársak! Ez a megszólítás e helyen jól tudom kifogás tárgyát képezheti, hiszen itt nem mindenki párttag és más eszmék képviselői is jelen vannak. A szóhasználat még sem véletlen. Bízom abban, hogy az általam felvetett problémák a jóérzésű, gondjainkat magukénak tekintő, azok megoldásában tevőlegesen is tenniakaró emberek véleményével találkozik: így az általam felvetett kérdések megítélésében képviselőtársaimmal és a kormány tagjaival is elv társ lehetek. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik Reidl János Képviselőtársunk, Somogy megye 5. számú választókörzetében megválasztott képviselő. REIDL JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Ez év nyarán kéréssel fordultam a pénzügyminiszter elvtárshoz az 1951 óta változatlan összegű napidíj tarthatatlan volta miatt. Akkor a miniszter elvtárstól azt a választ kaptam, hogy a decemberi ülésszakon az 1989. évi költségvetés tárgyalása során erre a kérdésre konkrét választ ad. Miután az anyagban nem szerepelt, bíztam abban, hogy a miniszter elvtárs expozéjában kitér erre is, de nem tette. Attól tartok, hogy ha most itt a plénum előtt erről nem esik szó, akkor ez az ügy 1989-ben sem fog érdemben rendeződni. Kérem a miniszter elvtársat, hogy a ma már groteszk és végképp tarthatatlan ügy megoldása érdekében az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatallal közösen 1989. év első negyedében alakítsa ki a végleges megoldást és erről tájékoztassa a parlamentet. Köszönöm. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Horváth Ferenc, Somogy megye 10-es választókörzetében megválasztott képviselő. Dr. HORVÁTH FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A 28. hozzászóló sorsát érzem, annak az előnyeit és a hátrányait. Hátránya az, hogy a jól terített asztalról sok finom falatot gusztusosán elfogyasztottak a képviselőtársaim, melyből én is szerettem volna többet kérni. Szívből örülök, hogy így sikerültek, megerősítettek sok szempontból, viszont módot adnak arra, hogy szűkíthessem hozzászólásomat. Szakmám gyakorlásához nem nélkülözhetet-