Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2917 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2918 ségvetés és a kormányprogram céljainak megvalósításához? Sajnos, választókörzetemben szélesedik az e körben élők száma. Az okok közül jellemző a vidéki keresetek átlagszintje, alacsony szintje, a lakásszerzés miatti eladósodás vagy éppen a lakásépítés kalákában történő kivitelezése zárja ki a többletmunka vállalást. Hibának tartom a családok egy főre jutó átlagjövedelmének meghatározásánál azt, hogy a családok kiadásait figyelmen kívül hagyja. Ez fedi a statisztikai szempontból átlagosnak minősített családok filléres gondjait. Féltem az itt élő embereket, mégis szembe kell állítani vele az ország érdekeit, igazságosan szavazni. Kedves Képviselőtársaim! A választások idején, mint önök közül is bizonyára sokan, én is a helyi tanácsi tervek megvalósításának segítését vállaltam. Meggyőződésem, az emberek közérzetét, napi gondjainak vállalását, cselekvőkészségét nagy mértékben meghatározza, hogy lakóhelyén a szolgáltatásokat, főleg a már megszokottakat milyen színvonalon érheti el, fejlődést vagy általános pangást lát-e maga körül, magára hagyott-e vagy gondjaiban védelmet várhat. Ezek miatt évek óta figyelem a tanácsok költségvetését Komárom megyében és választókörzetem településein. Úgy tűnik, az életkörülményekkel szorosan összefüggő kérdések elsikkadnak a leegyszerűsített szerkezetátalakítási, egyensúlyi indoklásoknál, az állami támogatások adom-veszem nagy nemzeti osztogatásánál. Állíthatom: a helyi szervek lakossággal kapcsolatos ellátási feladatai ténylegesen veszélyhelyzetbe kerültek. Mintha a tanácsi kondíciók megtartása ma sokadrangú kérdés volna, pedig hétköznapjaink ezen közegben telnek. Hisz a tanácsoknál kopogtat a segélyért az elesett idős ember, a fiatal a lakásért, és ezt a szervezetet szidják, ha kátyús az út, vagy kegyeletsértő a temetők állapota. Megyénkben a beruházási és a fejlesztési lehetőség 40 százalékkal csökkent a központi elvonások és az intézmények működőképességének biztosítása miatt. Ez egy olyan kisvárosban, mint Komárom, öt évre vetítve közel 100 millió forintot jelentett, az összes beruházási költség-20 százalékát. Ezen okok következtében a városban és környékén az országosra jellemző célok maradtak papíron. Például általános iskolák, tornatermek, szociális otthon-építés, gimnázium- és kórházbővítés. A tervek valóra váltásához már az is kevés, hogy a tanácsok vállalkoznak, kötvényt bocsátanak ki, hitelt vesznek fel, TEHO-t kérnek a lakosságtól. Közel két és félezer bérlakás-igénylő mellett a korábbi 7-800-zal szemben megyeszerte ma évente 100 szociális bérlakás épül. Várható az igénylők számának növekedése, mert évről-évre csökken a magánlakásépítés megfizethetősége. A lakáshoz jutás feszültségeinek felvállalására, a vágtató telek- és közműárak kompenzálására nincs elég fedezet a tanácsok pénztárcájában. Víz-, csatorna- és telefonhálózat fejlesztését is jelentős, 20-tól 60 ezer forintig terjedő, családonkénti hozzájárulással folytathatjuk. Nagy gond e téren a közműtársulások hitellehetőségeinek beszűkítése. Komáromban tavaly alakult két társulat, az idén nem kapott hitelt, annak ellenére, hogy mindkettő állami támogatás nélkül, önerőből kívánja megoldani az adott városrész ivóvízellátását, illetve csatornázását. Úgy vélem, az mégsem várható el, hogy a családok egy-két év alatt tízezreket teremtsenek elő erre a célra. A hitel biztosítása viszont tíz évre osztaná el a terheket. Különösen nem kedvez ez a hitelpolitika olyan térségben, ahol a lakosság tudja: Bős-Nagymarossal összefüggő szennyvíztisztítási program végigviteléhez nekik társulati formában kell csatlakozni. A tanácsok működési, fenntartási, felújítási feladatainak területén is egy erőltetett állami visszavonulás, egészségtelen szerkezeti átrendeződés tapasztalható. Évek óta meg nem adott automatizmusok, kis mértékben ellentételezett áremelkedések, az elvont állami támogatások következtében a tartalékok felmorzsolódtak. Elmaradnak a felújítások, karbantartások, romlik az ellátás színvonala. Tűzoltásszerű tevékenység váltja fel a tervszerű településüzemeltetést. Javaslom a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy induljon átfogó vizsgálat a kommunális ellátás területén kialakult helyzet értékelésére. Ne ellenőrizhetetlen ágazati prioritásokat adjunk a tanácsoknak, hanem a mindenkori tervezett árváltozás kerüljön automatikusan elismerésre. Ha ezt nem lehet garantálni, vizsgálni kell a helyi forrásképződés újszerű elosztását, a központi újraelosztás csökkentését. És ezért értek egyet Vona Ferenc képviselőtársammal, amikor azt mondta: számára elfogadhatatlan a négyes számos változatban a tanácsi költségvetés csökkentése. Tisztelt Országgyűlés! Amikor szavazunk a költségvetésről, aggódunk. Aggódunk az ország jelenéért, jövőjéért, de féltjük az embereket, a vállalatokat, a szövetkezeteket, városaink, falvaink (tanácsait, féltjük az egészségügyet, az oktatást. Mégis, nekünk kell az egyiket a másiknak alárendelni, az igazság serpenyőjét lefelé vagy felfelé elmozdítani. Az előterjesztés szerint egyensúlyra nincs lehetőség. Befejezésül szeretném figyelmükbe ajánlani az oroszlányi és komáromi pedagógusok levelének mottóját, amely nemcsak az oktatásra igaz: „Múltunkat örököltük, a jelenben magunk formáljuk jövőnket." Köszönöm a türelmüket. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most szünetet tartunk, 10.55-kor folytatjuk ülésünket. {Szünet: 10.33 -11.00- Elnök: Vida Miklós) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a költségvetésről szóló vitát. Szólásra következik Bánfalvi András képviselőtársunk, Szabolcs-Szatmár megye 4. számú választókörzetében megválasztott képviselő. övé a szó. BÁNFALVI ANDRÁS: Tisztelt Parlament! Az