Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2907 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2908 győződésem, hogy ezek a pótlólagos pénzek a leghatékonyabb beruházásnak minősülnének, hiszen a termelés emberi tényezőinek fejlesztését szolgálják, és nekünk ma a korszerű technika mellett elsősorban a termelés és az egész társadalom emberi tényezőit kell javítanunk, mert talán ezen a területen még a gazdaságiaknál is nagyobb hibákat követtünk el. Tisztelt Kormány! Tudom, tudjuk, hogy nem könnyű dolog összeállítani a költségvetést. De higygyék el már végre, hogy a bevételi oldal növelésének legjobb módja, ha a vállalatokat, a vállalkozókat a fejlesztési lehetőségek bővülésével, a több és hatékonyabb munkára ösztönözzük, hiszen így több adót fognak befizetni, másrészt az egyensúlyt meg lehet teremteni úgy is, hogy a kiadási oldal társadalmilag haszontalan kiadásait csökkentjük, illetve megszüntetjük. Tudom azt is, hogy ez nemcsak matematikai feladat, sokkal több annál! Merev struktúrák,kötöttségek és determinációk oldása, átértékelése szükséges hozzá. Új gondolkodásra és bátorságra van szükség, és ebben csak a nyílt, őszinte politika, az igazi demokrácia segíthet. Olyan demokrácia, amelyben nem riogatjuk egymást, hanem minden nap megküzdünk a hatalomért és az emberek bizalmáért. El kell hitetni az emberekkel, hogy egy olyan társadalmat akarunk építeni, ahol az alkotó ember áll a középpontban, — hogy érte és nem a hatalomért történik minden! El kell hitetnünk Európával is, hogy európai szintű nemzet vagyunk és egy békés, politikailag és gazdaságilag egységes Európát akarunk, amit a védelmi kiadások jelentős csökkentésével is demonstrálunk! — Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Keszthelyi Zoltán képviselőtársunk felszólalása következik, a Borsod-Abaúj-Zemplén megyei 1. választókerület képviselője. KESZTHELYI ZOLTÁN: Tisztelt Országgyűlés! tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap és ma nagyon sokat beszéltünk szegénységünkről. Azt is megemlítettük, hogy van egy gazdag rétegünk. Én azon gondolkoztam, hogyan lehetne ezt a réteget bevonni nekünk a mai szegénységünk javításába, nem lenne-e ez olcsóbb nekünk, mint a külföldi kölcsönök felvevése és azok kamatainak viszszafizetése? Nagyon sokat beszéltünk a társadalom teherviseléséről tegnap és ma is. Én is azokkal a képviselőtársaimmal értek egyet, akik azt mondják: meg kell állítani a teherviselés további fokozását. Nem rangsorolnám, milyen rétegekről van szó. Többen megkerestek engem is ezekből a körökből és megígértem nekik, hogy itt a parlamentben ezt tolmácsolni fogom, és támogatom azokat, akik erre javaslatot tettek, hogy azt a romló tendenciát, amelyet a lakosságra akarunk terhelni, nem szabad tovább rájuk terhelni! Úgyszintén elmondanám: a vállalatoktól sem szabad tovább elvonni az eszközöket, mert úgy gondolom, hogy amit a vállalatoktól elvonunk, azt ismét a lakosság fizeti meg és a terhek tovább nőnének. Honnan vonjuk el mégis ezeket a pénzeket? Itt tegnap képviselőtársaim és ma is nagyon sokan megfogalmazták és olyan okos, jó javaslatokkal jöttek, amelyeket ha megfogadunk és azokat a rangsorokat felállítjuk, akkor azt hiszem, hogy ezeket a hiányzó pénzeket össze lehet szedni. 1989. évi költségvetési tervünkhöz egy-két gondolatot szeretnék hozzáfűzni. Nehéz ma úgy tervet készíteni, hogy tudjuk: nincs pénz a zsebünkben, — tudjuk, hogy mivel számolhatunk. Tervet mégis kell készítem! Milyen terv legyen ez? Olyan terv legyen, amelyet mai lehetőségeink között meg tudunk valósítani. Nekem ez a véleményem, erre is tegnap nagyon sok hasznos vélemény és javaslat hangzott el, amelyeket én támogatok. Ilyen volt például Deák Gézának a javaslata is egy csokorba kötve, amelyeket szerintem meg kell fontolni és be kell venni. Hogyan tudjuk végrehajtani ezt a tervet? Ez a nagy kérdés! Úgy gondolom, hogy először is a már itt elhangzott szemléletváltással, — amelyet már olyan régen emlegetünk, és nagyon sokat várunk még bizonyos területeken és ez nagyon sok milliárdba kerül nekünk —, személyes példamutatással és magatartással, takarékoskodni kell minden téren. Ezeket is említjük, nem látjuk a hasznos eredményeit csak mondjuk és mondjuk! A valós érdekeltségi rendszert megteremteni és működtetni kell! Úgy gondolom, hogy ezekkel lehet a mi terveinket megvalósítani és végrehajtani. ' Szeretnék egy területtel foglalkozni, ez pedig a nagy városok vonzáskörzete és peremterületei. Én egy ilyen területnek vagyok a képviselője Miskolcon. Miskolcnak nevezik a területet, de mikor hozzám eljönnek az emberek, a választópolgárok, akkor azt mondják, hogy tanyáról jöttünk, olyan körülmények vannak. Azokkal a képviselőtársaimmal értek egyet, akik azt javasolták, hogy a tanácsi költségvetés elvonását meg kell állítani, hiszen amiről itt két napon keresztül beszéltünk, ez mind a tanácsi költségvetésből megy el. Szeretném javasolni, hogy a perem területeket is, úgy mint az elmaradott térségek helyzetét, kezeljük kormányszinten, és ezeket is folyamatosan kezeljük és állandóan tartsuk napirenden, mert az elmaradott térségek kérdése is programban van, csak nem kezeljük megfelelően. Ott is ugyanezek az elmaradások megvannak. Tisztelt Országgyűlés! Nem tehetek róla, hogy a kettővel előttem szóló képviselőtársam is vasutas volt; én is vasutas vagyok, és a MÁV-ról is szeretnék egy pár gondolatot elmondani. Hozzászólásom további részében 130 ezer vasutas dolgozó és az egész Magyar Államvasutak jelenlegi helyzetéért és jövőbeni sorsáért aggódom, amikor a területet is képviselve szólok helyzetünkről. Nem megalapozatlan és nem is újkeletű problémákról szólok. A kormányzat az utóbbi évtizedben több alkalommal elismerte ennek jogosságát, és több alkalommal vállalt kötelezettséget a helyzet javítására is. A végrehajtás halogatása és az ennek követ-