Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2799 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2800 Több helyről szóbeli és egy helyről írásbeli megkeresés is érkezett hozzánk, hogy délután öt vagy legfeljebb hat óráig tárgyaljunk. (A teremből helyeslő moraj hallatszik.) Ez sok szempontból még orvosok által is támogatott és a szellemi teljesítőképesség véges voltára hivatkozva ajánlott megoldás lenne. (Derültség.) Az Országgyűlésnek azonban sok munkája van. Éppen ezért azt javaslom, hogy a munka célszerű beosztása érdekében kereken fél hétben állapítsuk meg a tárgyalási napok befejező időpontját azzal persze, hogy ha valaki éppen felszólal, nem fogjuk megszakítani az illetőt. Elfogadható tisztelt Országgyűlés? (Igen.) Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel arra, hogy ez később még vitatkozási alap lehet és lesz is, azt javasolom, hogy aki elfogadja, amit indítványoztam, szíveskedjék feltenni a kezét. (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Olyan látható többség, hogy nem kérek ellenpróbát és a tartózkodást sem kérdezem meg. Ezért tehát megállapítom, hogy az Országgyűlés pénteken 12.30-ig ülésezik és a következő ülés napját január 10-ére hívja össze, általában pedig 18.30-ig folytatja tárgyalásait. Tisztelt Országgyűlés! Az ülésszak tárgysorozatául javaslom: 1. A minisztériumok felsorolásáról szóló törvényjavaslat és a személyi javaslatok tárgyalását; 2. A Magyar Népköztársaság 1989. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalását a kapcsolódó törvényjavaslatokkal együtt; 3. Tájékoztató és javaslat a nemzeti kisebbségek jogainak tiszteletben tartását célzó római pápai üzenetről; 4. A magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvény módosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalását; 5. Az illetékekről szóló 1986. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását; 6. A Társadalombiztosítási Alapról szóló törvényjavaslat és a Társadalombiztosításról szóló törvény módosításának tárgyalását együttes vitában; 7. A szakképzési hozzájárulásról és a szakképzési alapról szóló törvényjavaslat tárgyalását; 8. A külföldiek magyarországi befektetéséről szóló törvényjavaslat és a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását együttes vitában; 9. Törvényjavaslatok: a) Az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat, b) Az egyesülési jogról szóló törvényjavaslat, c) A gyülekezési jogról szóló törvényjavaslat tárgyalását együttes vitában; (természetesen a három előterjesztést illetően az Országgyűlés külön-külön határozatokat hoz); 10. A honvédelemről szóló 1976. évi I. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását; 11. Az Országgyűlés ügyrendje módosításának tárgyalását; 12. Az interpellációk, kérdések tárgyalását. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, hogy elfogadja-e az előbb felsorolt tárgysorozatot? Aki igen, szíveskedjék kézfelemeléssel szavazni. (Megtörténik.) Köszönöm szépen. Látható többség, de megkérdezem: ki van ellene? Senki. Ki tartózkodott a szavazástól? Senki. Megállapítom tehát, hogy az Országgyűlés a tárgysorozatot a javasolt formában elfogadta. Tisztelt Országgyűlés! Napirend szerint következik a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása és a személyi javaslatok. Németh Miklós elvtársat, a Minisztertanács elnökét illeti a szó. NÉMETH MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! A magyar parlamentarizmus történetében ritka az olyan időszak, mint a mostani, amikor a törvényhozás rövid idő alatt jelentős számú és nagyjelentőségű döntések egész sorát hozza meg. Az előző ülésszakon az önök bizalmáért mondtam köszönetet. Ezt leszámítva ez az első alkalom, hogy a Tisztelt Házhoz szólok. Az alkalmat erre az adja, hogy megindokoljam a kormányzati munka átszervezésének soron következő lépését, illetve az ehhez szükséges törvénymódosításra vonatkozó javaslatot. Az első szereplés jogán és az átszervezés nagy horderejű gazdaság- és társadalompolitikai összefüggéseire figyelve szeretnék a témához kapcsolódó kormányzati összefüggésekre is kitérni. Természetesen nem egy átfogó program igényével, hiszen ezt csak egy új kormány elnökeként mondhatnám el. A kormány viszont nem új, csak a miniszterelnök személye változott. Tisztelt Ház! Alig több mint egy esztendeje, hogy a Parlament jóváhagyta a kormány stabilizációs munkaprogramját. A végrehajtás sokkal keményebb feladatnak bizonyul, mint azt korábban gondoltuk. A célok megválasztásakor még nem ütköztek olyan élesen a jelen és a holnap szempontjai, a különböző rétegek érdeke, mint napjainkban. A halogatásnak viszont nincs helye, dönteni kell akkor is, ha ez társadalmi konfliktusokkal, a távoli célókat átmenetileg keresztező, a körülményektől kikényszerített megszorításokkal is jár. A jelen helyzet egyik fő sajátossága, hogy végre egyidejűleg halad az egymástól korábban elválaszthatónak hitt gazdasági és politikai reform. Ugyanakkor a két területen a haladás sebessége jelentősen eltér egymástól. Sokáig a gazdaságra korlátozódott a reform, napjainkban a folyamat kiszélesedett, sőt a politikai intézményrendszer reformja a társadalmi demokrácia és az ezt kísérő nyilvánosság kibontakozása annyira felgyorsult, hogy már reális veszély a folyamatok kezelhetetlensége, s ennek következményeképp a társadalom destabilizálódása. Meggyőződésem ugyanakkor, hogy ez a veszély nem a folyamatok leállításával kerülhető el, hanem csak az előrehaladás medrének szélesítésével, szabályozásával és új alapokon nyugvó, a politikai pluralizmus talaj án álló új közmegegyezéssel. A kormány meggyőződése, hogy társadalmunk, honfitársaink túlnyomó többsége korunk kihívásaira a társadalmi és gazdasági haladás érdekében való összefogással és tenniakarással reagál. Történelmi sorsfordulókon országunk már néhányszor elbukott,