Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2905 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2906 Dr. FÁBIÁN KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A jelenlegi, gazdaságilag és morálisan válságos helyzetben kell megtervezni a jövő évi gazdálkodásunkat. Aki ezt végiggondolja, tudja, hogy nincs könnyű helyzetben a kormányzat, mert a kívánalmakat és a szükséges lehetőségeket, valamint a rövid- és hosszú távú célokat nem egyszerű közös nevezőre hozni, köztük ellentmondás feszül. A hazai erőforrások szűkösek, a hitelfelvételi lehetőségek megszigorodtak, a tartalékok kimerültek, a vállalkozásokat túlzott centralizáció és túlszabályozás bénítja. Termelési szerkezetünkkel hosszú idő óta egyszerűen képtelenek vagyunk kapcsolódni a nemzetközi fejlődés áramlataihoz. • Égető szükségszerűség tehát a lépésváltás. Komoly és megalapozott értékelések szerint az egyre súlyosabbá váló feszültségek hátterében strukturális okok, a politikai intézményrendszer lassú változása, a rövid távú kockázatok minimalizálásának erőltetése, a gazdaságpolitika határozatlansága és merevsége húzódik meg. A tartós hanyatlás, a rendre beteljesületlen ígéretek, az elbizonytalanodó gazdasági feltételek a közhangulat rég nem tapasztalt romlását váltották ki. Az állampolgárok többsége munkavállalói és fogyasztói minőségébe a biztonságtudat gyengülését és a perspektíva hiányát érzékeli. A nem következetes költségvetési magatartás miatt a gazdasági kormányzat és a gazdálkodó szféra közötti bizalom továbbra is hiányzik. Mindezek azt jelentik, hogy bizonytalan a jövőkép. Nem másról van tehát szó, mint hogy a bizonytalanból haladunk a bizonytalanabb felé. Nem felemelő, de a sokak által megállapított diagnózissal, amit én magam is elfogadok, mégiscsak szembe kell néznünk. Tisztelt Országgyűlés! Ilyen helyzetben még fokozottabb az országgyűlés szerepe, hisz jövőnk szempontjából nagyon lényeges, hogy milyen törvényeket fogadunk el, illetve érvényesíteni tudjuk-e az országgyűlés legfőbb törvényhozói és kormányzati munkát ellenőrző szerepkörét, vagy a Vitray-műsorhoz hasonlóan csak ülésezünk és mesélünk, szereposztásra hagyjuk kárhoztatni magunkat. Miért mondom ezt? Mert évek óta mondjuk, hogy nem lehet tovább terhelni a jó vállalatokat, vissza kell szorítani a veszteséges tevékenységeket, radikálisan csökkenteni kell a támogatásokat, a bürokrácia létszámát és költségét, az értelmetlen kiadásokat. És mit tapasztalunk az 1989-es költségvetés tárgyalásakor? A pénzügyi kormányzat kiapadhatatlan ötleteinek sokaságát, az elvonó, elosztó, azaz a fosztogató-osztogató mentalitás megerősödését, amely az újabb vagyonadó, pótadó és lakásalapadó képében jelenik meg és természetesen a termelési, vállalkozói szféra amúgy is szűkös mozgásterét, fejlesztési lehetőségeit bénítja tovább. Ugyanakkor alig látjuk, hogy komolyabb erőfeszítést tennének az egyensúly olyan megteremtése érdekében, amely a kiadási oldal racionalizálását jelentené. Mi tehát a megoldás? Félreértés ne essék, én sem hordozom a bölcsek kövét, de több mint 25 évi termelői szférában szerzett tapasztalatom alapján joggal állítom, hogy amíg mást mondunk és mást cselekszünk, hogy amíg nem teremtünk tiszta viszonyokat a politikában, a gazdaságban, hogy amíg nem az értékteremtő ember áll a középpontban, hogy amíg nem tesszük érdekeltté a vállalatokat és az embereket a hatékony munkában, addig nem mozdulunk el mai válságos helyzetünkből. Lássuk be végre, hogy jelmondatokkal, kinyilatkoztatásokkal nem jutunk előbbre. Nem elég csak beszélni, tenni kell, mindenkinek a maga helyén, a legnagyobb társadalmi nyilvánosság mellett és felelősséggel. Az embert — beleértve a vezetőket is — csak a társadalmi hasznosságuk alapján ítéljük meg és ne dotáljuk aszerint, hogy korábban, vagy jelenleg a hierarchia milyen fokán foglaltak, vagy foglalnak helyet, és ha hibáztak, vonjuk felelősségre őket. A lehető legrövidebb időn belül helyre kell állítani eltorzult értékrendünket, ahol a tudás, a tisztesség, az eredményes munka a meghatározó. Reformországgyülésként indultunk és reform-kormányt akartunk. Bátor reformtörvényekre van szükségünk, mert a mai, merev falakat csak így tudjuk áttörni. Látnunk kell, hogy egyre nagyobb a lemaradásunk, és nemcsak Európában! A 24. órában vagyunk, ezért óriási a felelősségünk. Ha a közös Európai Házba be akarunk jutni, — márpedig csak ez az út járható —, akkor halálos komolyan végig kell gondolni azt az utat, amely elvezet a merev, fejlődésképtelen struktúráktól, determinációktól való eltávolodáshoz és sorsunkat véglegesen a közös európaisághoz köti. Tisztelt Országgyűlés! Visszatérve az 1989. évi költségvetéshez, hangsúlyozom, hogy nem tudok egyetérteni a Pénzügyminisztériumnak azokkal az elképzeléseivel, amelyek a viszonylagos egyensúly megteremtését újabb, a vállalatokat terhelő adók bevezetésével kívánja megoldani. Természetesen nem tartom járható útnak a lakosság további terhelését sem. Ezért javaslom, hogy a pénzügyi kormányzat legalább olyan buzgalommal keresse a kiadási oldal csökkentési lehetőségeit, mint azt az új adó kimunkálásánál tette. A kört szűkítve megjegyzem, hogy elsősorban a bürokratikus intézmények, különböző szervezetek költségcsökkentésére, túlméretezett ingatlanaiknak az oktatásban, az idegenforgalomban való hasznosítására és nem utolsósorban a védelmi költségek további csökkentésére gondolok. Óriási hibának tartanám, ha az oktatásra, a tudományra, az egészségügyre tervezett összegekből akárcsak egy fillért is elvonnánk. Példák egész sora bizonyítja, hogy korszerű oktatás, tudományos szintű kutatás nélkül nincs, és nem is lehet előrehaladás. Romló egészségi állapotunk megállítása, illetve javítása is csak az egészségügy határozottabb fejlesztésével, a morális, hangulati tényezők javításával lehetséges. Tisztelt Országgyűlés! Abban az esetben mégis megszavaznám a terv- és költségvetési bizottság 4-es javaslatát és benne a 4 százalékos pótadót, ha az teljes egészében az oktatás, az egészségügy fejlesztését, a fiatalok első lakáshoz jutása feltételeinek javítását szolgálná, azaz ennyivel emelkednének a tervezett költségvetésben az e célra fordítható összegek. Meg-