Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3935 Az Országgyűlés 47. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3936 persze, ha a vélemények általánosabban is megnyilvánulnának, de én a képviseleti jog újraszabályozásával kapcsolatos vitának kezdetén megnyilvánuló ilyen szűkebb területet érintő érdeklődést is biztató jelnek látom a jövőre vonatkozóan. Nos, miről van itt szó? Az Igazságügyi Minisztérium eltökélte és nem valamifajta szakmai érdekvédelemből vagy hivatási elfogultságból következően — ahogyan finoman fogalmazva elhangzott — hogy az igazságszolgáltatás színvonalának emelése, a bírói függetlenség fokozottabb biztosítása, a jogállamiság érdekében szabályozza a jogi képviseletről szóló jogszabályokat is. A század elején Magyarországon egy bíróra 4.5 ügyvéd jutott, és ez a bírói létszám valamivel több ügy elintézésére volt képes akkor, mint napjainkban. Teljesen világos, hogy miért? Mert jó színvonalú előkészítői munka állt rendelkezésre, minthogy az ügyvédi körben is versenyhelyzet volt, ezért minden közreműködőnek jó munkát, sőt kitűnő munkát kellett ahhoz végezni, hogy a versenyben „állva maradjon", s ezzel természetesen az igazságszolgáltatás színvonalát is emelték. Mindjárt hozzátenném, hogy a világért sem kívánom minősíteni a jelenlegi ügyvédi munkát, de az kétségtelen, hogy ma, amidőn 1,5 ügyvéd jut egy bíróra, már csak a létszám miatt sem képes az ügyvédség olyan mérvű segítséget nyújtani az igazságszolgáltatásnak, mint amilyen mértékben az elvárható lenne ha a jogi képviseletről szóló törvények ezt másképp tennék lehetővé, magyarán több ügyvéd működhetne. Most kérdezhetik, hogy mi köze ennek a szakszervezeti jogsegélyszolgálathoz? Ma a szakszervezeti jogsegélyszolgálatot minisztertanácsi határozat alapján tulajdonképpen szakszervezeti irányelvek szabályozzák. Ezek az irányelvek még azt sem teszik a jogsegélyszolgálatban működők számára feltétellé, hogy jogi szakképzettséggel rendelkezzenek. A közreműködés magas vagy akár elfogadható színvonala tehát nem biztosított. Nem is szólva arról, hogy ma mint szakszervezet csak a SZOT képes egy ilyen jogsegélyszolgálatnak a működtetésére, míg azok az érdekképviseleti szervezetek, amelyek azóta keletkeztek, ugyanezt nem tehetik meg. Továbbá: a vállalatoknál működő jogászok nagyon sokszor olyan helyzetbe kerülnek a jogsegélyszolgálat következtében, hogy a vállalati érdeket kell tekintetbe venniük, ugyanakkor, amikor a jogsegélyszolgálat működése folytán esetleg ezzel ellentétes dolgozói érdeket is védeniük kell. Azt gondolom tehát, hogy egy jogszabályi rendezés, amely egységes jogi képviseletet hoz majd létre, nagyon is indokolt. Ahogyan gondolom világos volt az eddig elmondottakból az is, hogy az Igazságügyi Minisztérium távolról sem kívánja ezzel a jogszabálylyal védeni az ügyvédség szűk szakmai vagy éppen „üzleti" érdekeit, önmagában, ugyanúgy, ahogyan nem kívánja sérteni, de védeni sem a jogsegélyszolgálatban működők érdekeit sem. A legfontosabb számunkra a színvonalas igazságszolgáltatás, mert ez biztosíthatja a dolgozók számára is leginkább a jogaik érvényesítését. Továbbá: nincs szó arról, hogy az ingyenes jogi képviselet megszűnne. Engedjék meg, hogy ezt felelősségteljesen kijelentsem. Nincs szó arról, hogy bárki is meg akarná fosztani a rászoruló dolgozókat — különösen ebben a nehéz helyzetben — attól, hogy ingyen képviseljék érdekeiket, és ingyen kapjanak jogi tanácsot. Arról van szó, hogy a kialakítandó új jogi képviseleti rendszerben a rászoruló dolgozók képviseletét hangsúlyozom térítésmentesen, más módon lássuk el, éspedig magas szintű jogszabály alapján működő jól képzett jogi képviselők közbejöttével, akiknek a költségeit természetesen az állam téríti meg. Ma sem ingyenes ez a jogszolgáltatás, mert végül is a vállalat fizeti. A vállalat jövedelmét pedig ugyanazok a dolgozók termelik meg, akiknek az adójából majd a jogi képviselet ilyen költségeit is fizetni fogjuk. Semmifajta változás nincs, semmifajta érdeksérelem nincs, csak a képviselet s ezzel az igazságszolgáltatás színvonala emelkedne. Én azt gondolom, hogy ez a nagy vihar, amely most a koncepció körül kavarog, az nem kis mértékben félreértésen alapul. Szeretném azonban még egyszer hangsúlyozni, ez egy törvény-koncepció, első változata. Azért adtuk közre, hogy a reakciókat bemérhessük. Megmondom őszintén, hogy nemcsak arra szerettünk volna számítani, hogy a szakszervezeti jogsegélyszolgálattal kapcsolatban milyen tiltakozások jelennek majd meg, hanem más összefüggésekben is vártuk az érintettek véleményét. Van persze ilyen vélemény más összefüggésekben is — csak az elhalványul ennek a nagyon látványos vitának a fényében. Azt kérem tehát az Országgyűléstől, szíveskedjék tudomásul venni, hogy ez a koncepció első változa, amely a vita folytán még nagyon sokféleképpen alakul, és ha én most érveket hoztam föl az interpellációban elhangzott meggondolásokkal szemben, ez természetes, hiszen ha az érvek megjelennek az egyik oldalon, akkor el kell mondani a másik oldal érveit is. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy az Igazságügyi Minisztérium eldöntötte: mi fog történni. Annál is kevésbé, mert az Igazságügyi Minisztérium ezt nem is döntheti el, lévén, hogy törvényi szabályozásra kerül sor és a törvényjavaslatot ide hozzuk a Parlamentbe. Kérem azzal fogadják el az interpellációra adott válaszomat, hogy a végső döntés úgy is az önök kezében van. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem Várhegyiné Viski Ildikó képviselőtársamat, egyetért-e a válasszal, elfogadja-e? VÁRHEGYINÉ VISKI ILDIKÓ: Szeretném hozzáfűzni, hogy ezt a koncepciót csiszolni, formálni kell, és interpellációmmal is segíteni szeretném ezt a munkát. Javaslom az Igazságügyi Minisztériumnak, hogy az érdekképviseleti szervekkel üljön le tárgyalni ebben a témában és kérje ki a véleményüket. Véleményem szerint — több millió embertársamat tudva a hátam mögött — ez a jogsegélyszolgálat maradjon fenn továbbra is, és kérem azt, hogy az Igazságügyi Minisztérium az érdekképviseleti szervekkel, közmeg-