Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3937 Az Országgyűlés 4 7. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3938 egyezéssel alakítsa ki egy jobb, egy korszerűbb formá­ját mindnyájunk megelégedésére. Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Köszönöm, ez látható többség. Ki van ellene? Kérem megszámol­ni. Ki tartózkodott a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteri választ az interpelláló képviselő tulajdonképpen fenntartással és az Országgyűlés pedig 13 ellenszavazattal és 12 tartóz­kodással elfogadta. Varga Miklós képviselőtársunk interpellál az ipari miniszterhez az Ajka II. bánya nyitása tárgyában. Varga Miklós képviselőtársamat illeti a szó. VARGA MIKLÓS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Elvtárs! Ismereteim szerint ebben az eszten­dőben a Világbank finanszírozásában külföldi függet­len szakértői bizottság vizsgálja a dubicsányi bánya­építést, a LIAZ-program további beruházását. Az a kérdésem, hogy milyen lehetőséget lát az Ipari Minisz­térium arra, hogy ebbe a vizsgálati programba beke­rüljön az Ajka II. bányaépítés kérdése is? Továbbá: amennyiben ez a vizsgálat pozitív lesz, mikor kerül­het sorra és milyen eséllyel indulhat az Ajka II. bánya nyitása? Köszönöm. ELNÖK: Köszönöm szépen. Az interpellációra az ipari miniszter válaszol. HORVÁTH FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Tisz­telt Varga Miklós! Valóban, összhangban a hosszú tá­vú energiapolitikai koncepció, s erőműépítési program átdolgozásával, a világbanki szerkezetátalakító hitelek felvételével a szénbányászat területén megkezdtük azoknak a jelentősebb programoknak, amelyek most futnak, vagy pedig a jövőben kerülnek kialakításra, külföldi, pártatlan, a Világbank által is elfogadott szakértőkkel történő gazdasági értékelését. Nincsen semmi akadálya annak, hogy egyébként a szénbányá­szat fejlesztési programjában most nem szereplő Ajka II. bánya fejlesztési javaslata is ilyen módon értékelés­re kerüljön. Támogatjuk ezt az értékelést, ennek az el­végzését és nemcsak erkölcsileg, hanem anyagilag is szívesen. Ugyanakkor engedjék meg azt is, hogy el­mondjam: a kidolgozás alatt álló koncepció a szénbá­nyászatban egy olyan pályával, fejlődési úttal számol, amelyikben a szénbányavállalatok nem kalkulálhat­nak termelési támogatással. így döntő kérdés az, hogy csak olyan fejlesztések kerüljenek megvalósításra, amelyek gazdaságosak, versenyképesek és a későbbi­ekben sem igényelnek támogatást. Tehát a vizsgálat eredményétői függően ezt a bányát versenybe tudjuk állítani a többi fejlesztéssel és ez a verseny fogja el­dönteni azt, hogy lesz-e mód a bánya megnyitására, vagy nem, illetve milyen tempóban? Ennyi tulajdon­képpen az interpellációra adandó válaszom. Engedjék meg azonban, hogy néhány dolgot meg­említsek, és talán nem is kellene az interpellációra adandó válasz szerves részének tekintem. Nem magya­rázatként mondanám, de szükséges megjegyezni, hogy ez a bánya eddig azért nem szerepelt a hazai vizsgála­tok, gazdaságossági vizsgálatok alapján az energetikai programban, mert a gazdaságosság határán van, talán annál valamivel rosszabb is, és látunk jobb lehetősé­geket, gazdaságosabbakat a hazai szénigények kielégí­tésére. Tehát ez vetette fel tulajdonképpen az inter­pellációt is. Ugyanakkor hadd tegyem hozzá, hogy egyetértve az elvégzendő külföldi pártatlan szakértői vizsgálattal ez esetben is, ennek a bányának az eseté­ben is, én itt javasolom kiterjeszteni — gondolom, a képviselő felfogásával, illetve a bányavállalattal egyet­értésben — az elvégzendő vizsgálatot a környezeti ha­tásokra is. Ugyanis ennek a bányának a helye ugyan­abban a térségben van, ahol a nyirádi bauxitbánya. A középdunántúli hegység nyugati végénél. Ez a bá­nya nagyon közel van Nyirádhoz és ugyanolyan közel van Hévízhez, mint amilyen közel van Nyirád. Hadd tegyem hozzá, hogy az előzetes fejlesztési koncepció kidolgozásában a Veszprémi Bányavállalat, amelyhez tartozna ez a megnyitandó bánya, rendkívül alapos, preventív jellegű technológiát dolgozott ki annak ér­dekében, hogy a lehető legtisztességesebben, környe­zetkímélőbb módon bánjon a karsztvízzel egyfelől, másfelől pedig elkerülje a vízbetöréseket. Ezzel együtt a térségben van óriási kockázat és a legambiciózusabban kidolgozott elképzelés is hordoz­hat magában környezeti kockázatokat. Tehát úgy vé­lem, hogy azt a vizsgálatot, amelyik külföldi szakér­tőkkel a gazdaságosságot, a hatékonyságot ítélheti meg, indokolt kiterjeszteni a környezeti hatásokra is, és ennek a finanszírozásában is szívesen részt veszünk. Másfelől engedjenek még egy további megjegyzést. A bánya nyitása kapcsán gyakran felmerül, hogy sür­gető, mert többezer bányász foglalkoztatását érinti a bánya megnyitása, s ez gyakran önálló értékű szerepe. Elmondanám, hogy e bánya megnyitásának ma be­csült előzetes költsége mintegy 10—11 milliárd fo­rint. És kicsit emlékeztetve a tegnapi ifjúsági napi­renddel kapcsolatosan megemlíteném, hogyha én ma nagyvonalúan, — ami nem engedhető meg persze — kalkulálok is, akkor is egy jól felszerelt feldolgozó­ipari munkahely egymillió forintért előállítható. Tehát ebből a pénzből mintegy 10—11 ezer feldolgo­zóipari munkahelyet lehetne jó piaci feltételek mel­lett, okos fejlesztéssel versenyképesen kialakítani. Ezt csak azért tettem hozzá, nem érvként, félreértés ne essék, csak illusztrációként, hogy milyen sokoldalú mérlegelés alapján kerülhet be egy ilyen, önmagában hosszú időre a bányastruktúrát determináló, nagy költségigényű fejlesztés az energetikai fejlesztések sorába. Ezért én azt kérem, hogy a döntést abban, hogy még melyik bánya fog szerepet játszani a szénigények kielégítésében, ilyen momentumok alapján is mérle­gelni kell, a kiindulópont tehát mindenképpen a gaz­daságosság, a szóbanforgó bánya esetében a környe­zeti hatás is, s ennek a konzekvenciái. Minden áron el kell kerülni, hogy olyan helyzetbe jussunk, mint amilyenbe például a nyirádi bánya esetében, és termé­szetesen más egyéb foglalkoztatási problémákkal a

Next

/
Thumbnails
Contents