Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-47

3929 Az Országgyűlés 47. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3930 forgalmi adó visszatérítésére, így a tanácsi utak léte­sítése, fenntartása, karbantartása már eleve 25 száza­lékkal magasabb, mint az országos közutaké. Ez hát­rányosan befolyásolja az amúgy is szűkös pénzügyi kerettel rendelkező tanácsok útjainak állapotát. Miért van ez a megkülönböztetés? Mindkettő álla­mi vagyon, állami feladat is egyben. Véleményem sze­rint az általános forgalmi adó alkalmazása szempont­jából a visszatérítés tekintetében azonos elveket kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy ki az adott út keze­lője: a közúti igazgatóság-e, vagy a helyi tanács. Választópolgáraim és az egyre nagyobb számban levő helyi tanácsok részéről türelmetlenül várjuk a pénzügyminiszter elvtárs kedvező válaszát. ELNÖK: Az interpellációra Dr. Békési László pénzügyminiszter válaszol. Dr. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Török Sándor! Válaszomat egy régi anekdota első mondatával szeretném kezdeni: Van egy jó és egy rossz hírem. Az első: valamennyi önkéntes közműfej­lesztési hozzájárulásra, tehát nemcsak az útépítéshez, hanem az eddig nem préférât gázvezeték és villany­hálózat építéséhez történő önkéntes hozzájárulásra tervezzük kiterjeszteni a — törvény összhangjának megteremtése és szellemének érvényesítése érdeké­ben — az adómentességet. Jelenthetem önöknek, hogy a kormány jövő heti ülésére a minisztertanácsi rendelet módosítására vonatkozó javaslatot benyúj­tottam, a módosítással valamennyi érdekelt tárca egyetért. Amennyiben a kormány a jövő csütörtökön ezt a módosítást jóváhagyja, úgy abban az esetben a kiterjesztett adómentesség érvénybe lép. (Taps.) A második: az általános forgalmi adóval kapcsola­tos. Nézzék el nekem, hogy az érvek felsorakoztatása közben száraz, és talán unalmas szakmai érvelésre kell szorítkoznom. Nem megy másként. Az általános forgalmi adónak az a lényege, hogy nem szervezetkhez és tevékenységekhez, hanem ter­mékekhez és szolgáltatásokhoz kötődik. E tekintet­ben semleges, e tekintetben nem ismer különbsége­ket. Ez annyi jelent, hogy a termelő felhasználás fá­zisaiban teljes körűen vissza lehet igényelni a forgalmi adót, a végső felhasználás esetében, — miután az adó a fogyasztást, a forgalmat terheli, — nem lehet vissza­igényelni. A tanácsok túlnyomó többsége nem saját közvetlen költségfelhasználásával tartja karban az uta­kat, hanem vagy költségvetési üzemein keresztül, vagy megrendeli más útépítő szervezetektől. Ezek teljes körűen visszaigényelhetik az általános forgalmi adót. Abban a szűk körben, ahol a tanács saját maga mun­kabérrel, tiszteletdíjjal, fizetett kis karbantartókkal, megvásárolt kővel és cementtel, és más építőanyagok­kal végzi a saját útjainak karbantartását, itt áll fenn az az eset, hogy a megvásárolt cement, kő, stb. építő­anyag után az általános forgalmi adót nem lehet visz­szaigényelni. Sajnos nem tudok olyan választ adni, amely e ja­vaslat megoldását jelenthetné. Ha megtennénk, ez annyit jelentene, hogy minden belső üzemi kapcso­latban tételes általános forgalmi adó elszámolásra len­ne szükség. Hogy érzékeltessem miről van szó: ha pél­dául egy kórházon belül a karbantartó tevékenységet minden egyes osztálynak el kellene számolnia, hogyha egy üzemen belül minden egyes részegységnek, üzem­egységnek tételes elszámolást kellene a másiknak ké­szítenie, valamennyi forgalmi adó elszámolásával, nyilvántartásával és visszaigénylésével, az iszonyatos energiával, elképesztő adminisztrációval járna együtt. Ezért azt kérem a tisztelt Országgyűléstől és Török Sándor képviselőtől, hogy ettől a javaslattól álljon el és válaszomat elfogadni szíveskedjék. ELNÖK: Megkérdezem Török Sándor képviselő­társamat, elfogadja-e a miniszteri választ? TÖRÖK SÁNDOR: Igen, az interpelláció első ré­részére adott választ elfogadom. Valamennyiünk nevében köszönöm, hogy erre sor kerül. Sajnos a második részére adott választ nem tudom elfogadni. Annál is inkább, mert megyénkben, de azt hiszem az ország különböző településein is elég nagy gyakorlattá vált az, hogy a helyi tanácsok - éppen az állami pénzeszközök szűkös volta miatt — egyre in­kább kénytelenek saját összefogással útépítéseket vé­gezni, és bizony az útépítéssel kapcsolatos anyagok értéke, szállítási költségek, amelyre nem tudjuk a 25 százalékot visszaigényelni, jelentős többletköltségeket jelent a tanácsoknak. Mi, helyi tanácsok nem tudjuk a különböző közúti igazgatóságokra bízni ezeket az út­építési feladatokat, és ebből adódóan jelentős többlet­kiadásaink vannak. A második részt nem tudom elfogadni. Köszönöm. ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Úgy értékelem a helyzetet, hogy két szavazásra van szükség. Megkérdezem az Országgyűlést elfogadja-e a mi­niszter úr válaszát az épülő tanácsi utak költségvise­léséből eredő bizonytalanságok feloldása tárgyában? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtör­ténik.) Arról a részről van tehát szó, amit a képviselő is elfogadott. Látható többség. Köszönöm. Ki van ellene? (Senki.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól. (Nem.) A válasznak ezt a részét tehát az Országgyűlés is elfogadta. A válasz második részét, — ami ti. a két adótör­vény ellentmondásait, illetve azok alkalmazási nehéz­ségeit illeti, elsősorban az általános forgalmi adóval kapcsolatosan — teszem fel szavazásra. Aki elfogadja a miniszteri választ, kérem kézfele­meléssel szavazzon! Szektoronként kérem számolni. Első szektor! (Megtörténik.) Második szektor! (Meg­történik.) Harmadik szektor! (Megtörténik.) Negye­dik szektor! (Megtörténik.) Mivel az igenlő válasz összesen 90, ebből követke­zik, hogy a miniszteri válasznak ezt a részét az Ország­gyűlés nem fogadta el. Ezért az interpelláció idevonat­kozó kérdését az Országgyűlés Terv- és Költségvetési-, ül. az építési és közlekedési, bizottságának visszauta­lom. (Zaj.) Szót kér valaki? Nem.

Next

/
Thumbnails
Contents