Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-47
3929 Az Országgyűlés 47. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3930 forgalmi adó visszatérítésére, így a tanácsi utak létesítése, fenntartása, karbantartása már eleve 25 százalékkal magasabb, mint az országos közutaké. Ez hátrányosan befolyásolja az amúgy is szűkös pénzügyi kerettel rendelkező tanácsok útjainak állapotát. Miért van ez a megkülönböztetés? Mindkettő állami vagyon, állami feladat is egyben. Véleményem szerint az általános forgalmi adó alkalmazása szempontjából a visszatérítés tekintetében azonos elveket kell alkalmazni, függetlenül attól, hogy ki az adott út kezelője: a közúti igazgatóság-e, vagy a helyi tanács. Választópolgáraim és az egyre nagyobb számban levő helyi tanácsok részéről türelmetlenül várjuk a pénzügyminiszter elvtárs kedvező válaszát. ELNÖK: Az interpellációra Dr. Békési László pénzügyminiszter válaszol. Dr. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Török Sándor! Válaszomat egy régi anekdota első mondatával szeretném kezdeni: Van egy jó és egy rossz hírem. Az első: valamennyi önkéntes közműfejlesztési hozzájárulásra, tehát nemcsak az útépítéshez, hanem az eddig nem préférât gázvezeték és villanyhálózat építéséhez történő önkéntes hozzájárulásra tervezzük kiterjeszteni a — törvény összhangjának megteremtése és szellemének érvényesítése érdekében — az adómentességet. Jelenthetem önöknek, hogy a kormány jövő heti ülésére a minisztertanácsi rendelet módosítására vonatkozó javaslatot benyújtottam, a módosítással valamennyi érdekelt tárca egyetért. Amennyiben a kormány a jövő csütörtökön ezt a módosítást jóváhagyja, úgy abban az esetben a kiterjesztett adómentesség érvénybe lép. (Taps.) A második: az általános forgalmi adóval kapcsolatos. Nézzék el nekem, hogy az érvek felsorakoztatása közben száraz, és talán unalmas szakmai érvelésre kell szorítkoznom. Nem megy másként. Az általános forgalmi adónak az a lényege, hogy nem szervezetkhez és tevékenységekhez, hanem termékekhez és szolgáltatásokhoz kötődik. E tekintetben semleges, e tekintetben nem ismer különbségeket. Ez annyi jelent, hogy a termelő felhasználás fázisaiban teljes körűen vissza lehet igényelni a forgalmi adót, a végső felhasználás esetében, — miután az adó a fogyasztást, a forgalmat terheli, — nem lehet visszaigényelni. A tanácsok túlnyomó többsége nem saját közvetlen költségfelhasználásával tartja karban az utakat, hanem vagy költségvetési üzemein keresztül, vagy megrendeli más útépítő szervezetektől. Ezek teljes körűen visszaigényelhetik az általános forgalmi adót. Abban a szűk körben, ahol a tanács saját maga munkabérrel, tiszteletdíjjal, fizetett kis karbantartókkal, megvásárolt kővel és cementtel, és más építőanyagokkal végzi a saját útjainak karbantartását, itt áll fenn az az eset, hogy a megvásárolt cement, kő, stb. építőanyag után az általános forgalmi adót nem lehet viszszaigényelni. Sajnos nem tudok olyan választ adni, amely e javaslat megoldását jelenthetné. Ha megtennénk, ez annyit jelentene, hogy minden belső üzemi kapcsolatban tételes általános forgalmi adó elszámolásra lenne szükség. Hogy érzékeltessem miről van szó: ha például egy kórházon belül a karbantartó tevékenységet minden egyes osztálynak el kellene számolnia, hogyha egy üzemen belül minden egyes részegységnek, üzemegységnek tételes elszámolást kellene a másiknak készítenie, valamennyi forgalmi adó elszámolásával, nyilvántartásával és visszaigénylésével, az iszonyatos energiával, elképesztő adminisztrációval járna együtt. Ezért azt kérem a tisztelt Országgyűléstől és Török Sándor képviselőtől, hogy ettől a javaslattól álljon el és válaszomat elfogadni szíveskedjék. ELNÖK: Megkérdezem Török Sándor képviselőtársamat, elfogadja-e a miniszteri választ? TÖRÖK SÁNDOR: Igen, az interpelláció első rérészére adott választ elfogadom. Valamennyiünk nevében köszönöm, hogy erre sor kerül. Sajnos a második részére adott választ nem tudom elfogadni. Annál is inkább, mert megyénkben, de azt hiszem az ország különböző településein is elég nagy gyakorlattá vált az, hogy a helyi tanácsok - éppen az állami pénzeszközök szűkös volta miatt — egyre inkább kénytelenek saját összefogással útépítéseket végezni, és bizony az útépítéssel kapcsolatos anyagok értéke, szállítási költségek, amelyre nem tudjuk a 25 százalékot visszaigényelni, jelentős többletköltségeket jelent a tanácsoknak. Mi, helyi tanácsok nem tudjuk a különböző közúti igazgatóságokra bízni ezeket az útépítési feladatokat, és ebből adódóan jelentős többletkiadásaink vannak. A második részt nem tudom elfogadni. Köszönöm. ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! Úgy értékelem a helyzetet, hogy két szavazásra van szükség. Megkérdezem az Országgyűlést elfogadja-e a miniszter úr válaszát az épülő tanácsi utak költségviseléséből eredő bizonytalanságok feloldása tárgyában? Aki igen, kérem kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Arról a részről van tehát szó, amit a képviselő is elfogadott. Látható többség. Köszönöm. Ki van ellene? (Senki.) Tartózkodott-e valaki a szavazástól. (Nem.) A válasznak ezt a részét tehát az Országgyűlés is elfogadta. A válasz második részét, — ami ti. a két adótörvény ellentmondásait, illetve azok alkalmazási nehézségeit illeti, elsősorban az általános forgalmi adóval kapcsolatosan — teszem fel szavazásra. Aki elfogadja a miniszteri választ, kérem kézfelemeléssel szavazzon! Szektoronként kérem számolni. Első szektor! (Megtörténik.) Második szektor! (Megtörténik.) Harmadik szektor! (Megtörténik.) Negyedik szektor! (Megtörténik.) Mivel az igenlő válasz összesen 90, ebből következik, hogy a miniszteri válasznak ezt a részét az Országgyűlés nem fogadta el. Ezért az interpelláció idevonatkozó kérdését az Országgyűlés Terv- és Költségvetési-, ül. az építési és közlekedési, bizottságának visszautalom. (Zaj.) Szót kér valaki? Nem.
