Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-47
3931 Az Országgyűlés 4 7. ülése, 1989. május 12-én, pénteken 3932 Dr. Hellner Károly képviselőtársunk interpellál a pénzügyminiszterhez a személygépkocsik megrendeléses vásárlásáról szóló 95/1988. MT számú rendelet 1. § (4) és 2. § (1 ) bekezdése tárgyában. Dr. Hellner Károly képviselőtársamat, Budapest, 32. választókörzetének képviselőjét illeti a szó. Dr. HELLNER KÁROLY: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Pénzügyminiszter Ur! Interpellálni kívánok a Minisztertanács 95/1988. december 22-i minisztertanács rendelet, a személygépkocsik megrendeléses vásárlásáról szóló jogszabály 1. § (4) és 2. § (1) bekezdése tárgyában. A hivatkozott jogszabály előírja, hogy az új személygépkocsi igénylési letétet kezelő pénzintézet a letét egy éven belüli felhasználása esetén évi 2 százalék, az azon túli felhasználás esetén pedig évi 6 százalék kamatot térít. Ez az 1. § (4) bekezdés. A 2. § (1) bekezdése megfogalmazza: az igénylési letét összegét és kamatait a személygépkocsi vételárának megfizetésére kell felhasználni, kivéve, ha a megrendelő a szerződéstől eláll. Tisztelt Országgyűlés! A tavaly júniusi ülésszakon benyújtott interpellációm az új személygépkocsiigénylési letét 2 százalékos kamata emelésére, az előleg 50 százalékról való csökkentésére irányult. Az októberi ülésszakon a Polgári Törvénykönyv tegnap módosított szakaszára való hivatkozással, mely akkor 8 százalékban maximálta a kamatot, az Országgyűlés elfogadta a kamat 2 százalékról 6 százalékra való emelését és az előleg 50 százalékról 40 százalékra való csökkentését. A Polgári Törvénykönyv módosítására novemberben adtam be az interpellációt. A most interpellált minisztertanácsi rendelet december 22-én jelent meg és január 1-től érvényes. Amiért most ismét az interpelláció eszközéhez folyamodom, az a következő. Két lényeges változás történt. Az első. Február 1-től megszűnt az OTP és a takarékszövetkezetek lakossági betétgyűjtési monpóliuma. Ma már bármely pénzintézet, bank, amelyik kívánja, foglalkozhat a lakossági betétek gyűjtésével, így az új személygépkocsi-igénylési letét gyűjtésével is, amennyiben az új személygépkocsit forgalmazó vállalat ezzel megbízza. Tehát kialakulhat a bankok között egy olyan kamat- és más feltételrendszerbeli verseny, amely piaci versenyhelyzetet teremthet és az igénylő vásárló dönti el, hogy mely feltételek mellett helyezi el a letétet. A bankok versenyezni fognak a vevőkért és a mintegy 380 000 gépkocsi igénylő jelenlegi egyoldalú kiszolgáltatottsága legalábbis részben — csökken. A bankoknál elhelyezett betétek hamarább visszakerülhetnek a termelőszférába, s hatékonyabban használhatók fel. A versenyben differenciált lehet a kamat a bankoktól, a gépkocsitípusoktól, a várható teljesítéstől függően, és más egyéb variánsok is elképzelhetők. Mindenképpen szélesebb lenne a paletta és kisebb a kiszolgáltatottság érzete, a panaszok száma. A második változás: a tegnap elfogadott Polgári Törvénykönyv módosítása, amely 8 százalékról 20 százalékra emelte fel a pénztartozások kamatát, egy nagyobb mozgási lehetőséget biztosít és kár lenne egy törvény adta lehetőséget alacsonyabb szintű jogszabállyal korlátozni. Ezért interpellálok a 6 százalék rögzítése ellen. Interpellációm másik témája, hogy a személygépkocsi-letétként elhelyezett összegek kamatának felhasználását a kormány ne kösse az új gépkocsivásárláshoz, hanem a vásárló egyéni elhatározására bízza, hogy az évenkénti kamattal mit csinál, benn hagyja vagy felveszi. Ezt a 2. § (1) bekezdése rögzíti jelenleg. Ezt javaslom mindenképpen hatályon kívül helyezni. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: Újra dr. Békési László pénzügyminiszteré a szó. Dr. BÉKÉSI LÁSZLÓ: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Hellner Károly! Tökéletesen egyetértek Hellner Károly képviselővel abban, hogyha a kamatplafon fölszabadításra kerül, akkor verseny indul meg a lakossági betétgyűjtési joggal rendelkező kereskedelmi bankok között a lakosság pénzéért. Ennek lehetnek előnyei, és vannak hátrányai. A legfontosabb hátrány, hogy a kamatok emelkedni fognak. Ezeknek az emelkedő kamatoknak a terheit két forrásból lehet finanszírozni. Vagy a bankok nyereségének a terhére, amire őszintén szólva semmiféle lehetőséget nem látok, hiszen nem az jellemző az üzleti bankokra, hogy saját nyereségüket csökkentsék a fölemelt kamatterhekkel; sokkal inkább az, hogy más hitelek kamatainak növelésével igyekeznének azt a kamatveszteséget pótolni, ami ezen a területen kialakult. Ez egész pontosan annyit jelentene, hogy a lakossági gépkocsi vásárlási letétek magasabb kamatainak terheit azok viselnék, akik más hiteleket vesznek igénybe, akár lakosságról, akár vállalatokról legyen szó. Sajnos, miután ma hitelszűkével, forrásszűkével küzdenek a bankok valóban nagyon erőteljes verseny indulna el. Az egyik tehát: fölhajtanánk ezen a területen is a kamatokat, ez megnövelné a hitelt igénybe vevő vállalatok, illetve lakosság terheit, ami növelné az inflációt, így mindenféleképpen hátrányos lenne. A második dolog: ennél a betétnél nem egy lakossági megtakarítási formáról van szó, hanem egy torz piaci viszonyokat sajnos adminisztratív eszközzel korlátozó kamatplafonról van szó. Hogyha szabadon alakulnak a kamatok, ez annyit jelent, ha ugyanolyan befektetési előnyökhöz jutnak a gépkocsiletéttel rendelkező állampolgárok, mint más tartós betétet elhelyező állampolgárok. Ez esetben ide fogják nagyon sokan betenni a pénzüket, ezzel még jobban növelve az igénylők számát, még több spekulációs lehetőséget adva, és meghosszabbítva a gépkocsiért sorban állók várakozási idejét, növelné az igénylők létszámát. És végül lehet egy harmadik változat, sajnos ez is kedvezőtlen. Ezt tudatosan utoljára említettem, hogyha a bankok nem hárítanának át más hitelek kamatnövelése formájában a növekvő terheket, akkor minden bizonnyal megjelennének a költségvetésnél kamattámogatásért. Erre pedig nincs lehetőségünk.
