Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-35

2901 Az Országgyűlés 35. ülése, 1988. december 21-én, szerdán 2902 És még valamit. Azt mondják, demokrácia csak ott alakulhat ki, ahol az erőszakszervezet nem tudja a nagy egészet elnyomni. A részleges hatalom a hatalom megosztásához vezet. És ez demokratikus társadalom-szerveződéshez. Ehhez azonban egy másik „kráciát" is gyengíteni kellene, a bürokráciát. Meggyőződésem, hogy ez a legnagyobb kolonc a nyakunkon. Kihalásra ítélt, túlfejlett sárkány, mely nemcsak elképesztően pazarló, de gátja a gazdasági fejlődésnek is. Egy valamiben tökéletes viszont, és megingathatatlan. Mégpedig hatalmának megőrzésében. A legradikálisabb változtatási szándékokat is hatástalanítja, mert minden rajta fut keresztül. A létalapját kellene valahogy gyengítenünk. Egy kis lépést talán jelentene a költségvetési centralizmus további csökkentése. Ott kéne hagyni a pénzt, ahol a leghatékonyabban tudnak gazdálkodni vele. Az államnak egykor hatalmas javai voltak. Nem kis mértékben attól, hogy elvette a gazdagok földjét, gyárát, házait. Ez akkor egy történelmi igazságszolgáltatás volt. Azóta azonban jórészt elpazarolta, elhanyagolta, ezáltal működésképtelenné tette ezt a vagyont. Sose volt igazabb Juhász Ferenc keserű jelzője, valóban „tékozló ország" a miénk. Javaslom tehát, hogy növeljük az állami tulajdonú lakások, üzletek értékesítési hányadát. Javaslom a termelőegységeknél a létszám-hígítás miatt fölvett vezetők létszámának radikális csökkentését. Javaslom a társadalmi szervezeteknek nyújtott támogatás 20 százalékos mérséklését. Nem mintha nem tartanám fontosnak az igazi társadalmi szerveződéseket, az utóbbi idők megélénkülő közéleti aktivitása alulról építkező társadalmi szerveződések azonban azt bizonyítják, hogy másképpen is lehet, sőt alighanem csak másképpen lehet társadalmi mozgalmakat szervezni. Nem akarok olcsó párhuzamokat vonni, de a tények azt mutatják, társadalmi szervezet van és lesz is elég. Szarvasmarha és juh van kevés — sajnos. A vállalati adósságok átvállalása minden fogadkozás ellenére tovább nőtt. A költségvetés büntetlenül nem dotálhatja a veszteséget, noha bűntudatát én megértem, ugyanis nagyon sok esetben társtettes a vállalati csődök kialakulásában. Ki tudná a gazdálkodásunkat megjavítani? Nem tudom. A bürokrácia és a pusztán pénzügyi szemléletű irányítás bizonyosan nem. Talán egy gazdasági minisztérium felállítása lehetne és lendíthetne szekerünkön! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma is, tegnap is, hatalmas összegek röpködtek a levegőbe, amiből kiderült, hogy nagyon kevés a pénzünk. A legszükségebbekre sem futja. A beruházási fegyelem tiltja, hogy olyan építkezésbe belefogjunk, amelynek nincs meg a pénzügyi fedezete. Keserűen gondolok arra, hogy talán, vagy éppen a szocializmus építése volna ez alól az egyetlen kivétel? Éppen a jövőnk, a gyerekeink jövője a legbizonytalanabb beruházásunk, hisz itt van a legnagyobb fedezethiányunk. Sokat gondolkodtam, ilyen körülmények között javasoljam-e a költségvetés elfogadását? Nemleges következtetésre jutottam. Szavazzuk meg jobb híján, kényszerűségből a 4-es változatot. Azzal a Juhász Ferenc budapesti képviselőtársam által javasolt módosítással — és ehhez csatlakoznék én is -, hogy a tanácsoktól ne vegyük el azt a 4-es változatban lévő 500 millió forintot. Én bízom benne, hogy a Pénzügyminisztériumunk lesz olyan találékony, hogy talál olyan lehetőséget, hogy máshonnan vegye el azt az 500 millió forintot, mert a tanácsoknál az már az oktatás, az egészségügy és egyéb infrastruktúrának a kárára menne. Tehát javaslom a 4-es változat elfogadását, de itt belül az eszünkkel, a szívünkkel ne fogadjuk el. 1989-re a 4-es változat elfogadható. De a jövőnk, az igazi megújulás és kibontakozás szempontjából úgy gondolom, elfogadhatatlan. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Radnai Gábor képviselőtársunk felszólalása következik a budapesti 48. számú választókerületből. RADNAI GÁBOR: Tisztelt Országgyűlés! Amikor az ország 1989. évi költségvetési tervét tanulmányozni kezdtem, felelevenítettem magamban azokat a törvényeket, melyeket az elmúlt másfél év folyamán a kormányprogram meghirdetése óta alkottunk, és a költségvetéssel kapcsolatosak. E törvényeket a költségvetési reform is összekapcsolja, és céljuk végül az, hogy együtt a gazdaság élénkítését lehetővé tegyék, ezt ösztönözzék, sőt kikényszerítsék. Olyan vállalkozási tőke és jövedelemérdekeltségi formákat alakítsanak ki, melyek ösztönöznek a megtakarítások termelésben való felhasználására. Gyorsítsák fel a gazdasági szerkezetváltást és ezzel egyidejűleg javítsák a külső és belső pénzügyi viszonyok egyensúlyát. Az 1989. évi költségvetésnek kell megadni azt a keretet, az előbbi célok elérését segítő törvények megfelelő működéséhez. Ezért a 'költségvetéshez ilyen szempontból szeretnék pár megjegyzést fűzni. A pénzügyi kormányzat a költségvetést három változatban dolgozta ki. Én a második változatot tartottam leginkább megfelelőnek, de a pótadó csökkentésével, illetve most már a módosított 4-es változatot javaslom elfogadásra. Ezzel összhangban szerintem a pénzügyi politika által a költségvetési reformban korábban meghirdetett céllal a költségvetés újraelosztó szerepének visszaszorításával. A pótadó csökkentéséből származó hiányt további támogatás leépítéssel, takarékossági programmal és esetleg az állami tulajdonnak a betervezettnél nagyobb mértékű értékesítésével kell fedezni. Villányi elvtárs korábbi megfogalmazása szerint a támogatások ésszerűtlenül kiterjedtek a gazdaság szinte minden területére. Fontosnak tartom, hogy a támogatások leépítése ugyanakkor szelektíven történjen, és kismértékben se érintsék azokat a területeket, amelyek lehetőséget adhatnak a gazdaság élénkítésére. Megfelelő fejlődési lehetőségük legyen ezeknek a gazdasági ágaknak — gondolok itt elsősorban a fel-