Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3901 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3902 tanulási körülményeivel, lakáshelyzet, bérhelyzet, az ifjúság szociális helyzete, — hiszen ez az ifjúságnak nem az egyik, hanem a legnyomasztóbb gondja és az ifjúság cipőjét főleg ezek a gondok szorítják. Érthetően kisebb hangsúlyt kapott az eredeti beszámoló témája: az ifjúsági törvény tapasztalataival kapcsolatos mondanivaló. A harmadik nagy témacsoportba pedig azok az észrevételek, felvetések sorolhatók, amelyek a kormányzati ifjúságpolitikára, a kidolgozással kapcsolatos igényekre, az új kormányzati ifjúsági szervezetre, a fiatalok részvételi lehetőségeire vonatkoztak. Ami az első témakört, az ifjúság helyzetének megítélését illeti: a kormány elnökének a vitában elmondott véleményéből is egyértelműen kitűnik, hogy a kormány osztja azt a kritikus véleményt, amelyet a parlament megfogalmazott: tisztában van az ifjúság nehéz helyzetével, jogosnak tartja az ifjúság helyzetének jobbítására vonatkozó javaslatokat, igényeket, követeléseket. A kormány kötelezettséget vállal arra, hogy az ifjúság gondjait kellő súllyal fogja figyelembe venni a szeptemberben kidolgozásra kerülő, három évre szóló kormányprogramban. Ez a korábbiakhoz képest olyan változást jelent, hogy a prioritások között az ifjúság méltóbb helyre fog kerülni. Egészen biztos vagyok benne, hogy belátható időn belül olyan időszak is bekövetkezik, amikor méltó helyre fog kerülni, de itt azt tartom fontosnak, hogy előrelépés várható. Azon a bizonyos szeptemberi parlamenti ülésen a kormány elnöke kötelezettséget vállalt arra, hogy az elhangzott vita tapasztalatairól, - amelyek gazdagítják magát a kormányprogramot —, az ifjúság érdekében a kormányprogram keretében tett lépésekről be fog számolni. Tehát a vita nem volt haszontalan. Nyilvánvaló, hogy össze lehet vetni mindazt, amit ma hallottunk - azzal, ami a kormányprogramba be fog kerülni. Mivel olyan konszenzus alakult ki a napirend vitájánál az előterjesztők, a kormány és a parlament között, hogy most a kormány nincs olyan helyzetben, hogy a felvetődő kérdésekre kellő biztosítékkal választ adjon, éppen ezért kérném, hogy az összefoglalóban is értelemszerűen tekintsenek el ettől. Én magam sem vagyok ebben a helyzetben, de úgy hiszem, egyetlen-egy kollégám sincs abban a helyzetben, hogy az ifjúság problémáit ki lehessen ragadni ebből a három évre szóló programból és erre meggyőző, felelős választ lehessen adni. Tehát a válasz magában a kormányprogramban lesz. Úgy gondolom, hogy nemcsak a kormányprogram számára fogalmazott meg a vita tanulságokat, hanem a tárcák számára is, és én úgy láttam, nemcsak Glatz Ferenc jegyzetelt, hanem a többi miniszter kolléga is jegyzetelt, hiszen egy sor olyan javaslat is elhangzott, ami nem pénzbe kerül, ami több figyelmet követel, ami több gondoskodást követel, ami értelmetlen akadályok leküzdését jelenti, ami a munkánkban szükséges megújulásnak egy olyan eredménye lehet, ami nem pénz kérdése! Egészen biztos vagyok benne, hogy amikor a parlament az egyes tárcák által előterjesztett témákban majd dönt, ezeket a tanulságokat is megszívleli, megtartja és ezeket is számon fogja kérni. Ami a kormányprogrammal kapcsolatos kérdést illeti, én szóbeli előterjesztésemben csak egyetlenegy gondolatot szeretnék nagy tisztelettel a parlament figyelmébe ajánlani. Itt most a pénzügyminiszter véleménye szerint legalább százmilliárd forintos nagyságrendű javaslat hangzott el ebben a teremben. Lehet, hogy most ez nem túlságosan szimpatikus bejelentés részemről, de azért kötelességem megjegyezni: tehát olyan illúziókat nem szabad táplálni, hogy minden egyes konkrét megjegyzés teret fog tudni kapni magában a kormányprogramban! Ezt a kormány felelősen mérlegelni fogja és valóban egy más szemléletmóddal, az ifjúság helyének, szerepének, fontosságának elismerésével, a prioritásokban másként kezelve, a gazdasági helyzet adta lehetőségekkel fogja ezt összevetni. Ne érjen bennünket se csalódás a szeptemberi ülésen — de ez lenne még a kisebbik baj —, magát az ifjúságot ne érje csalódás. Ez a fajta önmegtartóztató magatartás azt hiszem, hogy mindkét fél számára — ha úgy tetszik kötelező, hiszen más mozgásterünk jószerivel nincs is. A vitában a beszámolóhoz képest sokkal nagyobb teret kapott — hozzáteszem, teljes joggal — az ifjúság értékválságának, értékzavarainak valóban nagyon fontos problémaköre: az eszmények szerepe, a minőség, a tehetség kérdése. A magam részéről is teljes egészében egyetértek azzal, hogy mindaz, ami a nemzet jövőjének megalapozása, szellemiségének megőrzése és megújítása szempontjából döntő, ez a későbbiek során kidolgozandó ifjúságpolitikának a korábbiakhoz képest egy sokkal hangsúlyosabb eleme kell, hogy legyen, mint ahogy azt Velkey László, Tóth Károly, Kállai Ferenc és több képviselő is elmondta. Valóban új szemléletű ifjúságpolitika a szociális kérdések mellett a család, az iskola, a társadalom értékátörökítő szerepével a legfontosabbak között kell, hogy foglalkozzon. Az ifjúsági törvény értékeléséről, hasznáról, hiányosságairól a szóbeli előterjesztésben elég alaposan foglalkoztam, — ezzel az írásos anyag is elég tisztességesen foglalkozik — végülis a hozzászólók döntő többsége ennek a törvénynek az összes hiányossága, fogyatékossága ellenére a megtartását javasolta, hogy ne helyezzük hatályon kívül. Én csak még egy gondolatot szeretnék az önök tisztelt figyelmébe ajánlani: végülis természetes, hogy általános ez a beszámoló. Egyetértek a minősítéssel. Mi is többször elolvastuk ezt a törvényt, nyilván nem úgy készültünk, hogy nem a törvény ismeretében. Ez a törvény a mai szemléletmódhoz képest borzasztóan általános. Igaz, hogy a pedagógusok megbecsülése is benne van a törvényben. De ennek a törvénynek a mentén ma a pedagógusok megbecsüléséről elég anakronisztikus lenne beszélni. Annak a törvénynek a mentén, a törvény értékelése mentén a mai lakáshelyzetről beszélni borzasztó furcsa dolog lenne, hiszen nem tartalmazott eszközrendszereket. Az igényt megjelölte, a célt megjelölte, de biztosíték-