Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3877 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3878 Készül az új kormányprogram. Ebben a programban szerepelni kell az ifjúság jövőjét megalapozó hosszú távú elképzeléseknek, a rövid távú programoknak pedig tartalmazniuk kell a konkrét, kézzelfogható javaslatokat is. Ennek érdekében feltétlenül szükségesnek tartom a hatályos jogszabályok azonnali felülvizsgálását, szükség szerint az ifjúság érdekét és speciális helyzetét figyelembe vevő módosítását. Például a családjogi törvényre, az oktatási törvényre, az adótörvényre gondolok. A kormánynak meg kell gátolnia továbbá az ifjúság életkörülményeit nehezítő új jogszabály kiadását. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának 1984-es ifjúságpolitikai állásfoglalása célul tűzte ki a kormányzati ifjúságpolitika erősítését. Ennek eszközeként jött létre az ÁISH. Ma már ez a felfogás is távlatos gondolkodásban vitatható. Nevezetesen: érvényesíthet-e egyetlen intézmény ifjúságpolitikai célokat akkor, amikor az ifjúság problémái rendkívül szerteágazóak és az ágazati döntések jórésze nem ifjúság-specifikus. Az ÁISH feladatkörében nincs összhang a hatás és a felelősség között. Az ÁISH-nak alapvetően javaslattevő, kezdeményező, koordinatív és ellenőrző funkciói vannak, rendkívül gyenge jogosítványokkal. A megoldás csak egy, a tárcák feletti ifjúságpolitikai szervezet létrehozásában található, megfelelő eszközökkel párosítva. Hozzászólásomra készülve megkérdeztem a szakembereket, az ifjúsági vezetőket, a tanácsi vezetőket, pedagógusokat, ők hogyan látják a jelenlegi helyzetet, mit tartanának fontosnak elmondani a helyi tapasztalatok alapján. Mindenekelőtt leszögezték — és ezzel én is egyetértek -, hogy olyan ifjúságpolitikát támogatnak, amely szervesen beépül a társadalompolitikába, és garanciáját az adja, hogy alaptételeit az új alkotmány rögzíti. Ifjúságbarát társadalompolitika és nem egy intézmény jelenti, és nem is jelentheti, megvalósulásának garanciáit. Praktikusan szükség lehet egy olyan szervezetre, például ifjúsági minisztériumra, amely rendelkezik befolyással, eszközökkel, személyi feltételekkel és törvényben garantált hatáskörökkel. Ténykérdés: az ifjúsági törvény elavult. Felfogása paternalista, semmilyen módon nem szankcionált, egyetlen kontrollja a nyilvánosság. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy az ifjúsági törvényt megszüntetni addig nem szabad, amíg az új alkotmány nem készül el. Ennek az alkotmánynak kell tartalmaznia az ifjúság jogait, és speciális helyzetéből adódó társadalmi kötelezettségeit. Milyen lényeges kérdéseket kell megoldani szerintem ahhoz, hogy az ifjúság helyzetén javítani lehessen sürgősen? Mindenekelőtt az oktatás helyzetén kell változtatni. Mik az oktatás ellentmondásai? A teljesítmény egyre érezhetőbben alatta marad a követelményeknek, s ha ez így marad, akkor válsághelyzet alakul ki. Az oktatás egy körfolyamathoz hasonlítható. Ha az egyes iskolafokokon a tudásszint csökken — és sajnos csökken -, akkor egyre kisebb tudású pedagógusok kerülnek vissza a körforgás elejére, a katedrára. Beláthatatlan következményei lehetnek, ha e folyamatot a kormányzat nem állítja meg, nem fordít elég pénzt az oktatásra. Akkor csak műveletlen emberfőkkel valósíthatja meg a reformokat, ha egyáltalán megvalósításról lehet ez esetben beszélni. A másik lényeges szempont szerintem: ha mi azt akarjuk, hogy szerkezetet váltsunk - márpedig ez elkerülhetetlen -, akkor az alapműveltség szintjét is emelni kell. Gondoljunk csak arra, amikor a technikumokat felváltották a szakközépiskolák, milyen tudásbeli különbség állt elő. Sok helyen megszüntették a felvételi rendszert, s ennek alapján olyanok is bekerültek az iskolákba, akiknek se tehetségük, se alkalmasságuk nem indokolta. És ami a lényeg: sem az érettségi anyagot, sem a szakmát nem sajátították el megfelelő szinten. Márpedig a korszerű technikát csak jólképzett szakemberekkel lehet és szabad működtetni. Átképzésre csak az általános műveltséggel is rendelkező emberek alkalmasak. A következő fontos kérdés a pályakezdés. Ennek részleteit nem taglalom, az elmúlt időszakban itt a parlamentben is és ma is többször, több alkalommal képviselőtársaim a témában kifejtették véleményüket. Ezzel együtt természetesen e témakörhöz szorosan kapcsolódik és sürgős megoldást követel. A harmadik ilyen fontos kérdésnek tartom a lakáshelyzetet. Szorosan kapcsolódik a családalapításhoz, s a fiatalok részéről szinte megoldhatatlanná válik. Itt nemcsak az a probléma, hogy nincs elegendő pénzük a lakásvásárlásra, építésre, hanem az is, hogy bérelni csak a szabadforgalomban tudnak, azonban ennek magas díját nem tudják megfizetni. Állami bérlakás kiutalása számukra a jelenlegi jogszabályok mellett szinte lehetetlen. Tisztelt Országgyűlés! Elemezhetném még tovább a speciálisan csak az ifjúságot érintő megoldatlan gondokat, de nem teszem. Azt hiszem valamennyien tudjuk, sokszor, sokat elmondtuk a mai napon. Arra kérem a tisztelt kormányt, hogy a reformtervében érvényesítse és ne csak deklarálja az ifjúság érdekeit. Ne új ifjúsági törvény összeállításán gondolkodjon, hanem ifjúságpárti törvények és jogszabályok alkotásán. Megköszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Következik Soltészné Padár Ilona a Szabolcs megyei 8. számú választókerületben megválasztott képviselőtársunk felszólalása. SOLTÉSZNÉ PADÁR ILONA: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A magyar szülők önkéntes adót vállaltak magukra. Miért? Mert megfizetik a szülészorvost, megfizetik gyermekeik különóráit, eltartják gyermekeiket, akkor is ha tovább tanulnak és akkor is, ha nem tanulnak tovább és nem kapnak munkalehetőséget. Fizeti gyermeke albérletét, s ha szerencséje van a lakás vagy a bútorrészleteket törleszti. Akik mögött nincs családi háttér, azok helyzete kilátástalan. Az elmondottak és a jelenlegi helyzet egy kérdést ad valamennyiünk számára. Mit várhatunk mi, a holnap öregjei a fiataloktól? Tőlük, akikről oly sokszor