Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3875 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3876 Az eltelt 18 év alatt a pedagógusok erkölcsi, anyagi megbecsülése leromlott, mélypontra süllyedt. Elsősorban ezért hagyták el sokan a pedagógus pályát. A pedagógusok és az oktatásügy alkalmazottai megélhetési gondokkal küzdenek. Most javult ugyan a helyzet, mert jó néhány ezer technikai dolgozónak a bérét március 1-től 3.700 bruttósított forintban kell már biztosítani. Az utóbbi tíz évben a pedagógusok reálbér csökkenése messze meghaladta az országos átlagot. Az ország átlag 6 százalék. A pedagógusoké 30 százalék. Ezen egy komoly, átfogó, jelentős bérrendezéssel kell változtatni. Változtatni kell az eddigi gyakorlaton is. Példaként elmondom, hogy az Országgyűlés által biztosított keret felhasználása sem történt a pedagógusok megelégedésére. A decemberben megszavazott 300 millió forintból tíz megye pedagógusai nem részesültek, csak egészen minimális összegben, és ezt rendkívüli módon sérelmezik. A szóródás félmilliótól 50 millióig terjed. A február elsejei túlóraemelés összege ma sem jutott le az iskolákba. A jogszabály is tegnapelőtt látott napvilágot. És ami külön vihart kavart, az az, hogy a túlóra emelést február 1-től Ígérték, s most a rendelet szerint csak május elsejével lép hatályba. Vajmi keveset enyhít a dolgon, hogy a minisztérium tegnapelőtt kiadott egy állásfoglalást, hogy nem a rendeletben leírt az igaz, hanem a február elsejét értsük. Az ezévi béremelésről már tavaly írtak a lapok. Most sokan tévesen azt hiszik, hogy már megint emelik a pedagógusok fizetését. Inkább ne írjunk egyszer sem, de ne írjuk le többször azt, ami esetleg csak egyszer igaz. A pedagógusok béremelése várhatóan 15-16 százalék lesz, egyszer s mindenkorra. Tavaly és ebben az évben összesen. De máig sem történt meg a rendelet kiadása; mindenki várja. Nem csodálkozhatunk a pedagógusok romló közérzetén, elégedetlenségén. Mert erre megvolt a pénz. Úgy gondolom, hogy nagyon sok helyen, nagyon sokan intézik. Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül néhány gondolatot. Az ifjúság érdeke azt kívánja, hogy mielőbb kerüljön sor az oktatás-nevelés helyzetének elemzésére — ez halaszthatatlan. A gondos előkészítést követően napirendre kell tűzni, széles szakmai és társadalmi erők bevonásával a VI. nevelésügyi kongreszszus összehívását. Ma sorsfordító időket élünk. Számtalan gond és nehézség nehezedik társadalmunkra. Ügy tűnik, hogy a kormány komoly elhatározásra készül egy új programot összeállítani. Ebben az oktatásra kiterjedően is meg kell fogalmazni az elkövetkezendő évek sürgető tennivalóit. Ezen túlmenően el kell kezdenünk az ezredforduló korszerű magyar iskolarendszerének és nevelésügyének kimunkálását. Minél előbb, ha lehet már 1990-ben az országgyűlésnek napirendre kell tűzni az oktatási törvény felülvizsgálatát és ki kell dolgozni a közoktatás fejlesztési programját. Köszönöm a képviselőtársak és a jelenlévők megtisztelő figyelmét. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársaim! Azt szeretném kérni, hogy takarékoskodjunk jobban az idővel. (Taps.) Virágh Ferenc, Budapest, 59. választókerületében megválasztott képviselőtársunk felszólalása következik. VIRÁGH FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! A közel két évtizedes ifjúsági törvény végrehajtása a 24. órában került megtárgyalásra ma a parlamentben. A korábbi években több alkalommal szorgalmazták a képviselők, hogy az ifjúság helyzete kerüljön a parlament elé, de a kormány ezt - ki tudja milyen okokból — nem látta indokoltnak. Ez a törvény, mint kerettörvény lényegében megfelel a korábbi évek elvárásainak, tartalmazza mindazokat az alapvető jogokat és kötelességeket, amelyeket az ifjúság érvényesülése megkíván. A törvény végrehajtásának feltétel-rendszere jelentősen átalakult — írja a beszámoló — s megváltozott a gazdasági helyzet. Az életkörülményekben kialakult feszültségek mind-mind az ifjúság helyzetét rontották. Az előterjesztésben felsorolt értékelésből kitűnik, hogy a kormány jól látta a gondokat és problémákat a korábbi években is, ennek ellenére, érthetetlen miért nem teremtette meg e fontos törvény érvényesülésének eszközeit. Tisztelt Ház! A Minisztertanács beszámolóját tanulmányozva arra a következtetésre jutottam, hogy helyesebb, ha nem magát az anyagot, hanem a konkrét helyzetet vitatjuk meg. Ügy érzem, hogy a további feladatokat nem az ifjúsági törvény érvényesülésének tapasztalataiból kiindulva kell meghatározni, hanem reális helyzetekből kell kiindulni. Mint tudjuk, az ifjúság átéli a társadalom összes gondját. Bajainál és helyzeténél fogva társadalmi segítség nélkül megoldhatatlan feladat előtt áll, mint például a családalapítás, munkavállalás. Az ifjúság boldogulása, terheinek mérséklése az egész társadalom érdeke és szüksége. Miért tartom még fontosnak, hogy értékeljük a jelen helyzetet? Az ifjúság érdekelt igazán a valós, a tartalmi reformok véghezvitelében. Ezt a réteget nem kompromittálja a múlt, így hajlandó radikális lépésekre is. A reformokat az ifjúság ellenében nem lehet véghez vinni, ehhez meg kell őket nyerni. Az elmúlt tíz év gazdasági, társadalmi adatai azonban számokkal bizonyíthatóan kifejezetten ifjúságellenesek. A pályakezdés nehézségei, a foglalkoztatáspolitika, a munkanélküliség, a lakáshoz jutás kilátástalansága, a reálbérek csökkenésén belül relatíve a legkedvezőtlenebb helyzetben lévő korosztály, korszerűtlen oktatási rendszer, általános egészségi állapotromlás, s mindezek következményeként társadalmi beilleszkedési zavarok, szenvedélybetegségek, öngyilkosságok kísérik életútjukat. Ez a helyzet tarthatatlan, gyökeres változásokra van szükség!