Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3845 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3846 példaértékű progresszív kezdeményezések olyan mun­kahelyek részéről, melyek politikai, gazdasági, tömeg­szervezeti vezetői azonnal megértették és komolyan vették a jogi szabályozás lényegét. Ám az ifjúság ér­dekében végzendő teendők jegyében fogant kezdeti nekibuzdulás a későbbi években igencsak alább ha­gyott, míg végül a termelő szervezetek jövedelmük aránytalanul súlyos központi megcsapolása követ­keztében a fiatal dolgozóiknak nyújtott korábbi anyagi segítség és más kedvezmények számottevő hányadát az irányító szerveknek szóló felszínes, eseti beszámolókkal helyettesítették. Következményeként egyre körülhatárolatlanabbá vált az ifjúság érdekei­nek emberközeli számbavétele, sőt mindjobban elha­rapóztak a nyilvánosan folytatott politikai jellegű generációs viták s eközben sikké vált a fiatalok jogos követeléseinek degradálása, sértő lekezelése. Kedves Képviselőtársaim! E fórumon jónéhányszor hallhattunk olyan sajátos vélekedést, miszerint a tár­sadalomnak ártó hibás döntések, mulasztások föl­emlegetése semmit nem old meg a mostani nehéz gaz­dasági helyzetben. Lehet, hogy így van. Ennek el­lenére úgy látom, nem szabad elhallgatnunk a mély­pontra juttató ballépéseket, hiszen mindnyájan ta­pasztalhattuk, hogy a most érzékelhető társadalmi bajainkért felelősséggel tartozóknak eddig olyan ki­váltságban volt részük, hogy soha nem kellett szembe­sülniök saját tévedéseikkel, viselt dolgaikkal. Ez vezetett azután oda, hogy számos - korrekció­ra váró — központi intézkedés — az ifjúság helyzeté­nek javítását célzó teendők is közibük tartoznak ­tartósan háttérbe szorult. Ebből következik, hogy mind a korábbi, mind a mostani országos vezetést bűnnel felérő mulasztások terhelik a fiatalabb gene­rációk tagjainak kilátástalan helyzetéért, demorali­zálódásáért, sőt - nem túlzás! — szocializmus-elle­nessé vált érzületeiért. E hízelgőnek nem mondható megállapítás arra int: indokoljam is mindazt, amire elmarasztaló véle­ményemet alapozom. Érzésem szerint felbecsülhetet­len kár keletkezett azzal, hogy az országos vezetés év­tizedekig eltűrte az egész társadalom érték-vesztett­ség állapotában való leiedzését. Ennek visszahúzó hatása — mint valamiféle kór - folyamatosan fertőzte az ifjúságot, míg végül a tűrhetetlenné válás határán jelentős részüket az ellenzékiség platformjára sodorta. Néhány konkrét példával megkísérlem illusztrál­ni, hogy melyek az értékvesztettség gyakorlati életben tapasztalt kórtünetei. Ilyennek tekinthető a munka becsületének hiánya. A fiatalság évtizedekig érzékel­hette, hogy dolgozzék bárhol, nem az elvégzett mun­ka számított értékmérőnek, hanem jobbára az illesz­kedési, alkalmazkodási képesség, valamint a tekin­télytisztelet diktálta kompromisszumérzék fejlettsé­gének foka. Az elvégzett munka minősítő szerepe csakis papíron, vagy szóbeli kinyilatkoztatás formájá­ban létezett. A következő említendő szimptóma: a fiatal diplo­mások tömegeit sújtó perspektívátlanság. Ismereteim szerint az ifjúságnál a tanulás rangjá­nak szinte intézményesült alábecsülése váltotta ki a legtöbb jogos sérelmet. Számomra is érthetetlennek tűnt, hogy amíg a felsőoktatási intézményekben szá­mos szakágat illetően túlképzést jelzett a Statisztikai Hivatal, az ország vezetői struktúrája egészének je­lentékeny százaléka az utóbbi időkig szinte változat­lan maradt, mégpedig az alulképzettség színvonalán. Egy markáns példa kínálkozik ennek igazolására. Szinte hihetetlennek tűnik, de Magyarországon a mérnöki munkakörben dolgozók majd egyharmadá­nak a közelmúltig hiányzott az egyetemi, főiskolai végzettsége. Például az iparban tevékenykedett 9100 műszaki igazgató és főmérnök közül 3100-nak csak érettségije volt. A műszaki főosztályvezetőknek és osztályvezetőknek pedig csak 65 százaléka rendel­kezett felsőfokú végzettséggel. E tényben rejtőző „üzenet" ereje statisztikai súlyánál lényegesen pusztí­tóbb volt az egész gazdaságra nézve. Visszahúzó hatá­sait ma már mindnyájan ismerjük. Elgondolkodtató ugyanakkor, hogy a fiatal, kreatív vénával rendelkező diplomások számottevő hányada szellemi segédmunkára kényszerült. Több­ségük sorsát, ambícióját a következetlen káderpoli­tikával valósággal megpecsételték. A kizárólag poli­tikai alkalmasság jegyében minősített, ugyanakkor a rátermettségnek híján lévő, szakmailag képzetlen, vagy csak foghíjasán képzett, vegetálgató szakveze­tők garmadái helyfoglalásukkal évtizedekig sorbaállí­tották a kitűnő képességekkel rendelkező fiatalokat. Következésképpen az alkotó, önmegvalósító mun­kából valósággal kirekesztették őket. E lehetőséget számos jogszabály polgárjogra emelte azzal, hogy bi­zonyos korhatáron felül sem az intézményes képzés­ben való részvéteke, sem a tisztségük feladására nem kötelezte a képzetlen vezetőket. Amolyan kiváltsá­gosak voltak, akiket a feletteseik kizárólag a tisztség­ben eltöltött idő tartama szerint minősítettek. így állhatott elő az a paradox helyzet, hogy a hosszú idő és az úgynevezett „régi bútordarab" káderpoli­tikai koncepció alkalmazása sokuk számára mél­tányossági ok gyanánt menlevélnek bizonyult a nyug­díjkor határáig olykor azon felüli időtartamú hely­bentopogásra. Tisztelt Országgyűlés! Mind az eltelt évtizedekben, mind az utóbbi években különleges kórtünetnek szá­mított az egymást követő kormányok érzéketlensége a társadalom bizonyos égető gondjai iránt. Az efféle probléma-érzéketlenség ódiumát, tehát az időbeli hatékony központi intézkedések elmaradásának ne­gatív következményeit valamilyen módon mindnyá­jan viseljük. A központi vezetés bizonyára tudja (s korábban is tudta), hogy például hazánk népessége egy kisebb város lélekszámával felérő hányaddal, közel 20 000 lakossal csökken évente. Ennek ellenére e kedvezőtlen tendencia megállítására eddig semmi­lyen hatásos intézkedést nem tett. Csodálkozhatunk-e azon, hogy a fiatalok otthon­teremtési gondjainak központi szigorító intézkedé­sekkel történő nehezítése, a gyermekruházati cikkek, gyermekbútorok, bébiholmik aránytalanul magasra felkúszatott fogyasztói árai, az óvodai és diákétkez­tetésekkel összefüggésben tapasztalható anyagi terhek

Next

/
Thumbnails
Contents