Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3843 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3844 vásárol falun, vagy városban, az nem kaphat szociálpolitikai támogatást a jelenlegi jogszabály szerint? Pedig számára nincs más a két lehetőségen kívül. Az egész országban, így Hatvanban is irreálisan magasak az árak. Az új OTP-s lakás átlagos alapnégyzetméterű ára 950 ezer forinttól 1,300.000 forintig terjed. Szükségesnek tartjuk, hogy a kormány az állampolgárok bérében szavatolja a lakáshoz jutást. Városunkban nem ritka, hogy a kezdő fiatalok havi munkabére 3.500—4.000 forint. Kérdem, mikor lesz ebből lakás? Figyelmeztető jelenség, hogy az önálló életkezdés sikere, vagy sikertelensége mindinkább nem elsősorban a fiatalok saját erőfeszítésein múlik, hanem aránytalanul nagymértékben függ a szülők anyagi helyzetétől, segítségétől. Van, aki születésével tudja javítani anyagi helyzetét, vagyis ma már nem mindegy, hogy hová születik egy gyerek. Tisztelt Parlament! A tanácsi szociális bérlakás rendszere elavult. A lakások zömében nem azok élnek ma, akik rászorultak. Javaslom, hogy a lakásfajtát válasszák ketté az illetékesek, szociális bérlakásra, és ezt csak azok kaphassák, akik valóban rászorultak, illetve érvényre kell juttatni a nem szociális bérlakás rendszerét, amely ugyan ma megvan, de jövedelmi viszonyok szerint nem differenciált. Lehetőséget kell biztosítani, hogy a helyi önkormányzatok maguk dolgozhassák ki a terület sajátosságait, figyelembevéve lakásgazdálkodási koncepcióikat. Ezzel megszűnne a központi merevség. Hazánkban lakáshoz kötöttség, azaz röghöz kötöttség van, a lakásmobilitás alapjai nincsenek meg. így ez nagymértékben nehezíti az ipar- és a munkaerő-átcsoportosítást. Az ifjúság helyzetének elemzésekor fontos kérdés a fiatalok foglalkoztatásának megoldása. Helyesnek tartom, hogy a Minisztertanács törekedjen a fiatalok első munkahelyének biztosítására. Kérem, gondoljon vissza egy pillanatra mindenki, hogy az első fizetését, amit munkájával keresett, mennyire várta és biztos ma is tudja, hogy mire költötte. Ezért is erkölcsi kötelesség minden fiatal számára e lehetőséget biztosítani. Az ifjúsági munkanélküliség elkerülése fontos a jövő generációjának felnevelése miatt is. Akkor talán elérhetjük, hogy né fokozódjanak a család funkcionális zavarai, melyek az ifjúság nevelésében napjainkban is fellelhetők. A foglalkoztatás-politikával összhangban elengedhetetlen az előremutató távlati gondolkodás. Perspektívát kell állítanunk gyermekeinknek, s ehhez az kell, hogy tudjuk körvonalazni az 1990-es évek közepéig felnövekvő korosztály elhelyezkedésének lehetőségeit. Egyetértek azzal, hogy az ifjúság jogainak, kötelezettségeinek, az ezzel kapcsolatos állami feladatoknak a jogrendszer egészében kell megjelenniük, nem pedig egyetlen egy törvényben. Azonban óva intek egy ifjúsági tanács létrehozásától csupán azért, mert ezzel eggyel több szervezet lenne. A jelenlegi szervezetek véleményét kell a döntéseknél, az eddigieknél komolyabban figyelembe venni, a társadalmi kontrolt pedig maguk a fiatalok megteszik. Az oktatás gondjaira nem térnék ki, pedagógus képviselőtársaim ezt úgy is megteszik. Csupán egy mondat: a pedagógusok bíznak az új miniszterben. Tisztelt Parlament! Az ifjúság nem egyik napról a másikra vár változást, hanem a jövőtől. És nem a vágyak helyzetében. Célszerű lenne a fiatalokat bevonni a társadalmi életbe és a vezetésbe döntési felelősséggel, jogot adni nekik, hiszen ők is ebben a társadalomban élnek. Tisztelt Miniszterelnök Elvtárs! Mindenképpen egy kormányprogram keretében kell foglalkozni az ifjúság helyzetével. Csak rövid távú programot tudunk elképzelni a lakás és az oktatás területén, hisz a két megoldatlan kérdés csak fokozódik, ha a kormány sürgősen nem intézkedik. Tudom, gazdasági helyzetünk nem jó, de mégis úgy érzem, ezt a súlyos problémát meg kell oldani, az idő sürget. Tisztelt Ház! A minap olvastam egy napilapban, idézem: A nép most még sokra képes, csak ne legyen nagyon éhes. Úgy érzem, az ifjúság most még sokra képes. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Képviselőtársaim! Bejelentést teszek. A szünetben az alelnök-jelölő bizottság gyülekezzék a főemelet 38-as teremben. Szünet következik, 11.10 perckor folytatjuk munkánkat. {Szünet: 10.40 -11.24 - Elnök: Dr. Szűrös Mátyás) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a munkát. Ujabb képviselők jelentkeztek felszólalásra, tehát bővült a jelentkezők száma. Felszólalásra következik dr. Südi Bertalan képviselőtársunk, Bács-Kiskun megye 12. választókerületének képviselője. Dr. SÜDI BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Bizonyára nem tévedek, amikor azt mondom: aligha van napjainknak neuralgikusabb területe az ifjúságpolitikánál. Azért számít fokozottan érzékeny szférának, mert a fiatalok különféle korcsoportjai napjainkban - a létminimum alatt vagy éppen annak határán tengődő kétmillió nyugdíjas és járadékos állampolgár mellett - a legkilátástalanabb élethelyzet kárvallottjai közé tartoznak. Olyan állapotok szánalmas szereplőivé váltak, akik teljes bizonyossággal még a jövőben sem igen bízhatnak. S ha lehetetlen helyzetük kiváltó okainak őszinte elemzését és feltárását szorgalmazzuk, melynek elvégzésére e fórum tűnik legilletékesebbnek, a gondok köntörfalazás nélküli számbavételére van szükség. Volt nekünk 1971-től ifjúságról szóló törvényünk, amit a Magyar Szocialista Munkáspárt korabeli ifjúságpolitikai határozata hívott életre, és amely jogszabály kereteit és zsinórmértékét szolgáltatta mindannak, amit a fiatalok boldogulásáért, társadalmi közérzetének javulásáért az eltelt közel két évtizedben tennünk kellett volna. A törvény, s végrehajtásának a Minisztertanács által eszközölt átfogó szabályozása, valamint a végrehajtási rendeletek hatálybalépését követően voltak