Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3827 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3828 mint például az oktatási törvény, gyermek- és ifjúságvédelmi, honvédelmi törvény, a munkajogi törvény szabályozása, párttörvény, az adótörvények és sorolhatnám tovább. Kérem önöket,-és tudom ez sok képviselő törekvésével is találkozik —, hogy döntéseik, törvényalkotó munkájuk során ezekben és más magasszintű jogszabályokban is érvényesítsék az ifjúságpolitika szempontjait. Szeretném hangsúlyozni, mert ezzel kapcsolatosan félreértéseket tapasztalhattunk az elmúlt hetekben: most még korai lenne az ifjúsági törvény hatályon kívül helyezésére javaslatot tenni. Ez csak akkor lesz időszerű, amikor a törvényben foglalt, vagy az abból eredő valamennyi időtálló és az ifjúság érdekeit szolgáló szabályozás beépül a megfelelő törvényi, jogszabályi helyekre. Javaslatunkban tehát szó sem volt arról és ma sincs szó arról, hogy feladjuk az ifjúság által fontosnak tartott jogosítványokat. Tisztelt Országgyűlés! A fiatalok helyzetének az előzőekben vázolt romlása, életkihatásai, elbizonytalanodása olyan fokú bizalomvesztéshez, sőt bizalmi válsághoz vezethet, ami veszélyezteti magának a társadalmi rendszernek a stabilitását is. A fiatalok problémáikért, lehetőségeik hiányáért mindinkább a rendszert teszik felelőssé. Fenyegető veszély, hogy azzal a vezetéssel, azzal a kormánnyal kerül szembe a türelmét vesztő, radikalizálódó ifjúság, amely a gazdasági és politikai modellváltásban a legszorosabb objektív érdekszövetségben áll vele. Mivel a felgyülemlett gondokat érdemben kezelni képtelennek bizonyult, a közelmúlt ifjúságpolitikája is elvesztette hitelét. Ezzel a bizony súlyosan elmarasztaló, summázott értékeléssel nem azt akartam mondani, hogy nem történtek kormányzati erőfeszítések az ifjúság érdekében. Történtek. Nem is kevés! Inkább azt, hogy ezek - a válságból kiutat mutató kormányprogram híján — eleve nem lehettek elégségesek. A feltornyosult ifjúsági problémák ugyanis nem egyebek, mint a válság szimptomái. Érdemes megfigyelni az elmúlt három év konkrét ifjúságpolitikai törekvéseinek a sorsát. A helyzet javítását célzó törekvések szinte minden lényeges ifjúságot érintő kérdésben fellelhetők, így például megjelentek az adóreformra, a szociálpolitikára, a lakásgazdálkodásra, az oktatásra vonatkozó állami döntésekben vagy azok előkészítése során. A legfontosabb ifjúságpolitikai problémákkal pedig a kormány átfogó módon ifjúságpolitikai feladattervének tárgyalása során foglalkozott. A tárcák és a kormány sokszor nem tudták elfogadni az ÁISH vagy az ifjúság által közvetített ifjúsági szempontokat. Szabad legyen erre néhány példát felhozni. Szerettük volna elérni, hogy munkanélküli segélyt kaphassanak az önhibájukon kívül elhelyezkedni nem tudó, első munkahelyet kereső fiatalok. Bár a kormányzat a kérdés alapos vizsgálatát indokoltnak tartotta, a megoldásról még nem szólhatok. A lakásgazdálkodásban az első lakáshoz jutás kedvezményezését elsők között kezdeményeztük, de az első lakáshoz jutók kivételes vállalati támogatására kialakított pénzügyi konstrukció a múlt évi parlamenti költségvetési vitában nem kapott támogatást. Az oktatásban a reálérték folyamatos növelését támogattuk, amelyet végül is csak a felsőoktatás vonatkozásában sikerült érvényesíteni. Az adórendszer munkálatainak véglegesítése során szükségesnek tartottuk a negatív hatások szociálpolitikai intézkedésekkel történő ellentételezését. Ennek érdekében javasoltuk, hogy az adórendszerbe épüljön be a gyermeknevelés kedvezményezése. A családi pótlék, az anyasági segély oly mértékben emelkedjen, hogy az legalább a reálérték megőrzését biztosítsa. Ifjúságpolitikai szempontból kiemelkedő fontosságot tulajdonítottunk a lakásügy kezelésének az adórendszerben. Ezért az általános forgalmi adó-rendszerre való áttérés során azt képviseltük, hogy a magán-, a házilagos kivitelezés ne kerüljön hátrányba a vállalkozással szemben. A lakásfenntartás, felújítás, közművesítés a lakásépítéssel egyenrangúan kezelhető legyen. A személyi jövedelemadó-rendszertől azt vártuk, hogy ösztönözzön minden lakáscélú megtakarítást. A kormány hosszú évek után tavaly októberben, - ifjúságpolitikai feladattervének tárgyalása során — szembesült kendőzetlenül azzal, hogy az ifjúság helyzete nagymértékben romlott. A feladatterv tervezete az ifjúsági problémák gyűjteménye lett. Mindannyiunknak el kell ismerni, hogy a fiatalok körülményeinek társadalmi szintű javítása csak a stabilizációs és a kibontakozási program eredményes végrehajtásával lehetséges. Ezért olyan kompromisszumos feladatterv született, amely számos, de nem minden lényeges ifjúságpolitikai kérdést tartalmaz. így javaslatunkra olyan kormányzati feladat és kötelezettség-vállalás született, amelyet most is érdemes feleleveníteni, mert aktuális. És azért is érdemes, hogy a képviselők ismerjék. Ezek voltak, példaként hozok belőlük: gondoskodni kell a felsőoktatásra fordított pénzeszközök reálértékének folyamatos növeléséről; a forráslehetőségek függvényében törekedni kell a közoktatásra fordított pénzeszközök reálértékének szinten tartására; meg kell teremteni az általános iskola felső tagozatán jelenleg tanuló nagylétszámú korosztályok megfelelő képzésének feltételeit; a gazdasági szerkezetváltás foglalkoztatáspolitikai követelményeivel és a fejlett technika alkalmazásának igényeivel összhangban kell korszerűsíteni a középfokú szakoktatás szerkezetét és tartalmát; továbbá a várható elhelyezkedési nehézségek csökkentését a foglalkoztatáspolitika egészében kell megoldani, valamint programot kell kidolgozni a 90-es évek elején munkavállalói korba belépő nagylétszámú korosztályok munkábaállásának elősegítésére. Nem is sorolom tovább. Mi a tanulság? Bár a múlt adósságait érzékelő fiatalok számára e program eleve kevésnek bizonyult, mégis joggal feltételezem ma is, hogy a programban foglaltak következetes végrehajtása érzékelhető változást hozott volna az ifjúság és a kormányzat viszonyában. A végrehajtásban azonban komoly elmaradások vannak, sőt egyes tárcák félévvel a kormány döntése után, — a valóban romló gazdasági helyzetre hivatkozva — megkérdőjelezték a feladat megfogalmazásának ésszerűségét, realitását. Az igaz-