Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-46

3825 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3826 velés-oktatás állami feladatai a legfontosabb ifjúság­politikai kérdések közé tartoznak. Általános az a felismerés, hogy az országban végbemenő átalakulás az utóbbi évtizedek legátfogóbb iskolareformját követeli meg. Természeti kincsekben szegény orszá­gunkban, ahol legfőbb gazdasági erőforrásunk a ki­művelt emberfők sokasága, az oktatás nem termelő ágazatnak minősül, részesedése a nemzeti jövedelem­ből a fejlett és felnövekvő országokéhoz képest ijesztően alacsony. A szellemi kapacitás szűkített újratermelése folyik. A teljesítményeket, a munka kvalifikáltságát alig követő bérezés híján megingott a tanulás társadalmi indítékrendszere. Az iskolai nevelő-oktatómunka nem képes a társadalmi esély­egyenlőtlenség csökkentésére, a tömeges méretű tehetséggondozásra. Nem sikerült az oktatás és a gazdaság távlati követelményeinek összekapcsolása, ezért az oktatás nem vált hatékony megalapozójává a gazdasági fellendülésnek, a szerkezetváltás szak­emberekkel történő elősegítésének. Egyes területe­ken az igények megszűnésével nem törődve folyta­tódik a tömeges szakemberképzés. Az elavult kép­zettségű fiatalokra azután sehol sem lesz szükség. Ez pazarlás a gazdaságban és bűn a fiatalokkal szemben. Sokféle vita kereszttüzében áll az oktatásügy. A véleményekben közös az, hogy az iskolát jóval na­gyobb figyelem, anyagi támogatás és társadalmi segítség kell, hogy megillesse. Ez elemi érdekünk. A gazdaságosabb termelés, a szerkezetváltás nem kí­vánt, de szükségszerű következménye a munkanélkü­liség növekedése, amely az ifjúságot az elsők között sújtja. 1986-ban 3.600, 1987-ben 4.700 fiatal nem tudott elhelyezkedni. Helyzetük azért is nehéz, mert többségüknek nem megfelelő a szakképzettsége. Különösen súlyos feszültséget jelenthet a '91—'95 közötti időszak, amikor a nagylétszámú korosztá­lyok munkába állnak. Erről már többször volt szó. Számuk évente várhatóan 160—170 ezer között ala­kul. A legsúlyosabb gondok hol jelentkeznek? A szak­képzettség nélküli, az általános iskolából lemorzsoló­dó, a tovább nem tanuló, a középiskolát nem végzett, valamint a családi háttér nélküli és fogyatékos fia­taloknál várhatók. Áttörést ebben a helyzetben az oktatási rendszer tartalmi-szerkezeti változtatása je­lenthet. Ehhez képest az átképzési támogatás, a vál­lalkozás ösztönzése, a közhasznú munkák szervezése, a külföldi munkavállalási lehetőség bővítése a kor­mány részéről becsülendő, komoly erőfeszítés ugyan, de nem hozhat átfogó megoldást. Különösen azért, mert a legkiszolgáltatottabb rétegnek nem ad gyógy­írt, de munkanélküli segélyt sem, mert a pályakezdő­ket ez a jog — sajnos — nem illeti meg. Társadalmi és gazdasági életünkben hosszú ideje az egyik legfeszítőbb gond a lakáshiány. Az önálló lakás megszerzése eddig is a szülők anyagi helyze­tétől függött, mivel a fiatalok jövedelemszintje nem tette lehetővé a lakáshoz jutáshoz szükséges pénz belátható időn belüli összegyűjtését. Az elmúlt évek­ben a kétszámjegyű infláció hatására a lakásárak jelentősen, évi többszázezer forinttal növekedtek. Jellemző volt az is, hogy fokozatosan mérséklődött a lakásépítés, ezen belül jelentősen az állami bérlaká­soké. Ezek a feszültségek a fiatalok lakáshoz jutási esélyeit minimálisra csökkentették. A családi segít­séggel számolni nem tudók lakásszerzési esélye ki­látástalan. Egy fiatal egy négyzetméter lakást 3-4 havi átlagkeresetéből tud megvásárolni. Az új lakáshoz szükséges készpénzigény kis lakások esetében 300— 700 ezer forint között mozog. Szinte elviselhetetlen terhet jelent a magas kamatok miatti törlesztő rész­let is. Mindez a tanácsok által kiutalt öröklakásoknál van így, melyre olykor 8 évet is kell várni, ráadásul vidéken nincs is ilyen lehetőség. Halaszthatatlan te­hát a lakásgazdálkodás egész rendszerének a kor­szerűsítése. Tisztelt Ház! A fiatalok helyzetét, lehetőségeit az egzisztenciális feltételeken túl az ifjúságpolitikai szándékokat ki­fejező jogi szabályozások is befolyásolják. Ennek alapvető, legátfogóbb kerete az 1971-ben elfogadott ifjúsági törvény. Az ifjúsági törvény végrehajtása so­rán született tapasztalatok is indokolják az ifjúság­politika megújítását. Van, amire építhetünk, és van, amit végleg el kell vetnünk. Az ifjúsági törvény eré­nyeivel, hibáival együtt a hetvenes évek elejének terméke. A maga idejében progresszív szerepet ját­szott azzal, hogy a törvény nyomán kialakult egy ifjúsági jogszabály-rendszer, létrejöttek — bár két­ségkívül szűkösen — az önálló ifjúságpolitikai célú pénzeszközök, megszületett a hazai ifjúságkutatás, megszerveződtek az állami ifjúságpolitika központi és helyi intézményei. De a törvény végrehajtása során kiderült, hogy felemás és elégtelen volt e szabályozás. Túlzott illúziók fűződtek a jog mindenhatóságához. A deklarált célokhoz kezdettől fogva hiányos, elég­telen eszközrendszer társult, - akár anyagi, akár szervezeti feltételekre gondolunk. Számos kérdésben eleve hibás felfogásra épült a törvény. Tévedésnek minősíthetjük például a paternalista, túlvállaló ál­lami szerepfelfogást. Olyan területek szabályozására is vállalkozott a törvény, amelyek nem tartoznak a jog illetékességébe. Ezért az ifjúsági törvény a szó klasszikus értelmében, ahogy ezt egy szakember megfogalmazta, nem tekinthető törvényszerű tör­vénynek. Ma már alkalmatlan a szabályozó szerep betöltésére. Szemlélete és tartalma nem illeszkedik a meghatározó társadalmi folyamatokhoz. Fontos ta­pasztalat: túlhaladott az a megoldás, hogy egy tör­vény szinte önálló ifjúsági alkotmányként szabá­lyozza a fiatalokkal kapcsolatos összes jogokat. Az az álláspontunk, hogy nem egy törvénynek, hanem a jogrendszer egészének kell tükröznie az ifjúság sajá­tos helyzetéből fakadó jogokat és kötelezettségeket. Ennek kiindulópontja az alkotmány, amely az általá­nos szabályozás részeként rögzíti a társadalom nem­zedéki folyamatosságának a feltételrendszerét. Első­rendű szempont, hogy a jogrendszerünkbe beépül­jenek a nemzetközi kötelezettségeink, így az egyete­mes emberi és ezen belül a speciális gyermek- és ifjúsági jogok. Aggasztónak tartjuk, hogy az alkot­mány mai tervezetében még utalás sincs erre. Az if­júság számára különösen jelentősek egyes törvények,

Next

/
Thumbnails
Contents