Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-46
3825 Az Országgyűlés 46. ülése, 1989. május 11-én, csütörtökön 3826 velés-oktatás állami feladatai a legfontosabb ifjúságpolitikai kérdések közé tartoznak. Általános az a felismerés, hogy az országban végbemenő átalakulás az utóbbi évtizedek legátfogóbb iskolareformját követeli meg. Természeti kincsekben szegény országunkban, ahol legfőbb gazdasági erőforrásunk a kiművelt emberfők sokasága, az oktatás nem termelő ágazatnak minősül, részesedése a nemzeti jövedelemből a fejlett és felnövekvő országokéhoz képest ijesztően alacsony. A szellemi kapacitás szűkített újratermelése folyik. A teljesítményeket, a munka kvalifikáltságát alig követő bérezés híján megingott a tanulás társadalmi indítékrendszere. Az iskolai nevelő-oktatómunka nem képes a társadalmi esélyegyenlőtlenség csökkentésére, a tömeges méretű tehetséggondozásra. Nem sikerült az oktatás és a gazdaság távlati követelményeinek összekapcsolása, ezért az oktatás nem vált hatékony megalapozójává a gazdasági fellendülésnek, a szerkezetváltás szakemberekkel történő elősegítésének. Egyes területeken az igények megszűnésével nem törődve folytatódik a tömeges szakemberképzés. Az elavult képzettségű fiatalokra azután sehol sem lesz szükség. Ez pazarlás a gazdaságban és bűn a fiatalokkal szemben. Sokféle vita kereszttüzében áll az oktatásügy. A véleményekben közös az, hogy az iskolát jóval nagyobb figyelem, anyagi támogatás és társadalmi segítség kell, hogy megillesse. Ez elemi érdekünk. A gazdaságosabb termelés, a szerkezetváltás nem kívánt, de szükségszerű következménye a munkanélküliség növekedése, amely az ifjúságot az elsők között sújtja. 1986-ban 3.600, 1987-ben 4.700 fiatal nem tudott elhelyezkedni. Helyzetük azért is nehéz, mert többségüknek nem megfelelő a szakképzettsége. Különösen súlyos feszültséget jelenthet a '91—'95 közötti időszak, amikor a nagylétszámú korosztályok munkába állnak. Erről már többször volt szó. Számuk évente várhatóan 160—170 ezer között alakul. A legsúlyosabb gondok hol jelentkeznek? A szakképzettség nélküli, az általános iskolából lemorzsolódó, a tovább nem tanuló, a középiskolát nem végzett, valamint a családi háttér nélküli és fogyatékos fiataloknál várhatók. Áttörést ebben a helyzetben az oktatási rendszer tartalmi-szerkezeti változtatása jelenthet. Ehhez képest az átképzési támogatás, a vállalkozás ösztönzése, a közhasznú munkák szervezése, a külföldi munkavállalási lehetőség bővítése a kormány részéről becsülendő, komoly erőfeszítés ugyan, de nem hozhat átfogó megoldást. Különösen azért, mert a legkiszolgáltatottabb rétegnek nem ad gyógyírt, de munkanélküli segélyt sem, mert a pályakezdőket ez a jog — sajnos — nem illeti meg. Társadalmi és gazdasági életünkben hosszú ideje az egyik legfeszítőbb gond a lakáshiány. Az önálló lakás megszerzése eddig is a szülők anyagi helyzetétől függött, mivel a fiatalok jövedelemszintje nem tette lehetővé a lakáshoz jutáshoz szükséges pénz belátható időn belüli összegyűjtését. Az elmúlt években a kétszámjegyű infláció hatására a lakásárak jelentősen, évi többszázezer forinttal növekedtek. Jellemző volt az is, hogy fokozatosan mérséklődött a lakásépítés, ezen belül jelentősen az állami bérlakásoké. Ezek a feszültségek a fiatalok lakáshoz jutási esélyeit minimálisra csökkentették. A családi segítséggel számolni nem tudók lakásszerzési esélye kilátástalan. Egy fiatal egy négyzetméter lakást 3-4 havi átlagkeresetéből tud megvásárolni. Az új lakáshoz szükséges készpénzigény kis lakások esetében 300— 700 ezer forint között mozog. Szinte elviselhetetlen terhet jelent a magas kamatok miatti törlesztő részlet is. Mindez a tanácsok által kiutalt öröklakásoknál van így, melyre olykor 8 évet is kell várni, ráadásul vidéken nincs is ilyen lehetőség. Halaszthatatlan tehát a lakásgazdálkodás egész rendszerének a korszerűsítése. Tisztelt Ház! A fiatalok helyzetét, lehetőségeit az egzisztenciális feltételeken túl az ifjúságpolitikai szándékokat kifejező jogi szabályozások is befolyásolják. Ennek alapvető, legátfogóbb kerete az 1971-ben elfogadott ifjúsági törvény. Az ifjúsági törvény végrehajtása során született tapasztalatok is indokolják az ifjúságpolitika megújítását. Van, amire építhetünk, és van, amit végleg el kell vetnünk. Az ifjúsági törvény erényeivel, hibáival együtt a hetvenes évek elejének terméke. A maga idejében progresszív szerepet játszott azzal, hogy a törvény nyomán kialakult egy ifjúsági jogszabály-rendszer, létrejöttek — bár kétségkívül szűkösen — az önálló ifjúságpolitikai célú pénzeszközök, megszületett a hazai ifjúságkutatás, megszerveződtek az állami ifjúságpolitika központi és helyi intézményei. De a törvény végrehajtása során kiderült, hogy felemás és elégtelen volt e szabályozás. Túlzott illúziók fűződtek a jog mindenhatóságához. A deklarált célokhoz kezdettől fogva hiányos, elégtelen eszközrendszer társult, - akár anyagi, akár szervezeti feltételekre gondolunk. Számos kérdésben eleve hibás felfogásra épült a törvény. Tévedésnek minősíthetjük például a paternalista, túlvállaló állami szerepfelfogást. Olyan területek szabályozására is vállalkozott a törvény, amelyek nem tartoznak a jog illetékességébe. Ezért az ifjúsági törvény a szó klasszikus értelmében, ahogy ezt egy szakember megfogalmazta, nem tekinthető törvényszerű törvénynek. Ma már alkalmatlan a szabályozó szerep betöltésére. Szemlélete és tartalma nem illeszkedik a meghatározó társadalmi folyamatokhoz. Fontos tapasztalat: túlhaladott az a megoldás, hogy egy törvény szinte önálló ifjúsági alkotmányként szabályozza a fiatalokkal kapcsolatos összes jogokat. Az az álláspontunk, hogy nem egy törvénynek, hanem a jogrendszer egészének kell tükröznie az ifjúság sajátos helyzetéből fakadó jogokat és kötelezettségeket. Ennek kiindulópontja az alkotmány, amely az általános szabályozás részeként rögzíti a társadalom nemzedéki folyamatosságának a feltételrendszerét. Elsőrendű szempont, hogy a jogrendszerünkbe beépüljenek a nemzetközi kötelezettségeink, így az egyetemes emberi és ezen belül a speciális gyermek- és ifjúsági jogok. Aggasztónak tartjuk, hogy az alkotmány mai tervezetében még utalás sincs erre. Az ifjúság számára különösen jelentősek egyes törvények,
