Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-45

3793 Az Országgyűlés 45. ülése, 1989. május 10-én, szerdán 3794 ban nemcsak én, hanem mások is, elsősorban a választók mondják, hogy túl sokat foglalkozik a Parlament a törvényhozással. Ugyanakkor kérdéses, hogy ezek a törvények a gyakorlatban, az életben végrehajthatók-e, be fognak-e válni, betartjuk vagy betartatjuk-e ezeket és ha szó szerint betartjuk, nem akadályozzuk-e a mindennapi életet? A törvényalkotáson kívül nagyon fontos és súlyos megvitatásra váró kérdések maradnak el, és hiába tart ülést egy hónapban kétszer is a Parlament, rendkívül nehezen tudunk előrehaladni. Ezzel kapcsolatban fel kell tenni azt a kérdést is, hogy végül hogyan alakulnak ki az országgyűlési ülésszakok napirendi pontjai a programban. A házszabályok 5. fejezete a tanácskozási rend; eszerint az elnök állítja Össze a napirendi javaslatokat a bejelentések alapján. Az elnöki hatáskört ki kellene egészítem azzal, hogy ez történjék a kormány, ill. a minisztertanácsnak az egyetértésével. A másik kérdésem az, hogy A házszabályokban tárgyalt „kérdések" című fejezet sokszor nem közérdekű, hanem speciális problémákra vonatkozik és nem volna-e lehetséges ezeket is megszúrni, rövidre zárni olyan formában, hogy ezzel a kérdéssel ez és ez a főhatóság, minisztérium fog foglalkozni, illetve választ adni. Végül hozzászólásomat a következő észrevétellel zárom: Látjuk és halljuk, sokszor talán túl sokszor is az értelmiség aktivizálódását, türelmetlenségét, sokszor túlzott kritikai megnyilvánulását, például a nagyszámú alternatív tömörüléseket, egyesüléseket. Ma nagyon keveset tudunk arról, hogy a munkások, a parasztok, a munkásosztály és a dolgozók milliói hogyan vélekednek országunk és saját helyzetük mostani állapotáról. Kialakult-e a munkásosztálynál valamilyen vagy többféle platform, alakulóban lévő pártokról végül is mi a véleményük, stb. A Parlamentben is nagyon keveset hallunk ezekről és hiányolható, hogy a felszólalásokban ezek nemigen szerepelnek. A munkások közül is nagyon kevés az, aki elmondaná itt a véleményét, úgy gondolom, ezt a hiányt mindannyian érezzük. Azzal zárom felszólalásomat, hogy elsősorban a bizalom az, amely hozzásegíthet bennünket az egységes magyar közvélemény kialakulásához, s a súlyos helyzetünkből való kiútnak a megkereséséhez. Ehhez szükség van a teljes összefogásra, a dolgozók millióinak kölcsönös bizalmára és javasolom elfogadásra a bizalmatlanságról és a bizalmi javaslatra vonatkozó kiegészítéseket. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Most szót adok dr. Biacs Péter Budapest 30. választókerületében megválasztott képviselőtársunknak. Szót kért a miniszterelnök. NÉMETH MIKLÓS: Bocsánatot kérek Biacs Pétertől, csak nem szeretnék udvariatlan lenni. Fél négykor — s nem szeretném ha félreértene a Tisztelt Ház — egy nemzetközi sajtóértekezletet hívtak össze. Ezen én — bocsánat: a hat új miniszter és én szeretnénk részt venni. Kérem megértésüket, ha eltávozunk fél négy előtt pár perccel az ülésről. (Taps.) ELNÖK: Most következik szóra Biacs Péter. Dr. BIACS PÉTER: Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága által benyújtott, az 1973. évi III. törvény módosítására vonatkozó javaslat 2. §-ának (3) bekezdését az alábbi szövegmódosítással kérem elfogadni: „Ha az (1) bekezdésben említett módon szűnik meg a miniszter megbízatása, az új miniszter megválasztásáig feladatait" — és itt jön a változtatás — a Minisztertanácsban a miniszterelnök vagy az általa kijelölt miniszter látja el. Ezt a képviselői indítványt Horváth Lajos alelnök bejelentésével ellentétben még a tegnapelőtti napon bejelentettem és dr. Szűrös Mátyásnak, az Országgyűlés Elnökének, valamint dr. Bölcsey Györgynek, a bizottság titkárának írásban a mai napon átadtam. Tisztelt Ház! Németh Miklós miniszterelnök több nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy politikusokból álló kormányt kíván kialakítani. Kell egy összehangolt, azonos irányba húzó, egységes csapat, melynek tagjai hasonlóan gondolkoznak és cselekszenek. Ennek az új és előremutató, a parlamenti demokráciát megítélésem szerint jobban tükröző elképzelésnek híve vagyok. Az új miniszterek kiválasztásával egyetértettem, munkájukat támogatom az Országgyűlés többi tagjával együtt. Ha azonban valamilyen, a jogszabály 2. §-ának (1) bekezdésében felsorolt okok miatt megbízatásuk megszűnik, úgy — sporthasonlattal élve — vegye át a csapatban helyüket csapattársuk. Mi őket fogadtuk el bemutatkozásuk és a miniszterelnök ajánlása alapján. Az államtitkárok és miniszterhelyettesek a maguk területén, a minisztériumban kiváló szakemberek. Testületük szakértői, és az interpellációra, kérdésre kitűnő választ adhatnak a Parlamentben. Az ügyrend ide vonatkozó, módosításra javasolt szakaszait nem is kívánom megváltoztatni. Az Alkotmányt ez a javaslat nem érinti. Az államtitkár vagy miniszterhelyettes nem lehet legitim, előttünk esküt nem tett, a kormányban a megválasztott minisztert nem helyettesítheti. Választópolgáraim az ülésszak előtt tartott fórumokon felhívták a figyelmet arra, hogy már most is, de az elkövetkező választások után még inkább elképzelhető, hogy a miniszterek nem egy párt tagjaiból kerülnek ki, hanem tárgyalások után a megbízott miniszterelnök kiválasztja őket. Választókerületem: Gellért-hegy, Lágymányos lakói közül még sokan emlékeznek a pártok közötti tárgyalásokra, mások, a fiatalabbak pedig ezt már most sürgetik, igénylik. Javaslatomat a budapesti képviselőcsoport ülésén képviselőtársaimmal ismertettem. Ezt választópolgáraim is helyesléssel fogadták. A törvényjavaslat általam beterjesztett módosítása sem az Alkotmány, sem ügyrendünk egyes részeit nem érinti, kizárólag