Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-45
3795 Az Országgyűlés 45. ülése, 1989. május 10-én, szerdán 3796 a kormány legitimációját kívánja elősegíteni. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy az elfogadáshoz szükséges többségi szavazatukkal támogassák javaslatomat. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Felszólal Huber Jenő, Baranya megye 2. számú választókerületének országgyűlési képviselője. HUBER JENŐ: Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Kedves Vendégeink! Nagy örömömre szolgál, hogy a magyar parlament jogintézményei közé ismét bekerül a bizalmi, bizalmatlansági indítvány. Ennek a szabálynak a bevezetésével az országnak ismét lesz következményeket viselő, a parlamentnek felelős kormánya, örülök ennek a jogintézménynek azért is, mert úgy ítélem meg, hogy ez egy újabb lépés a hatalommegosztás elvének következetes érvényesítése irányában. Magam nem a kormányzó parlament álláspontján állok; az ország operatív irányítása a kormány feladata és felelőssége. Ezért is vetettem fel a jogi bizottság ülésén, hogy a parlament szabjon határt beavatkozásának a kormány személyi össszetételének kialakításában. Ez a jog a miniszterelnököt illesse meg. Nevezetesen arról van szó: a Minisztertanács elnöke kormánya politikájának megalkotásához és végrehajtásához maga választhassa meg kormánya tagjait, és tevékenységükért felelősséggel számoljon el a parlamentnek. Javaslatomtól elvben nem álltam el, de be kellett látnom, hogy ennek gyakorlati kivitelezése a mai jogrendszerünkben, ülésünkig a szükséges jogszabály-módosítások hiányában még nem megoldható. Elég csak arra gondolni, hogy az előbbiek folyamán egyenként megválasztottuk a kormány új minisztereit ahelyett, hogy Németh Miklós új összetételű kormányát hagytuk volna jóvá. Tettük ezt azért, mert az alkotmány bennünket így kötelez. Szeretném azonban javasolni, hogy ez a kötelezettség minél előbb megszűnjön. Általános észrevételeimet követően engedjék meg, hogy az Alkotmányt módosító törvényjavaslathoz röviden részleteiben is hozzászóljak. Ami a bizalmatlansági indítvány kezdeményezése illetőségét illeti, mivel az indítvány általában kisebbségi indítványként jelentkezik, ezért magam az alacsonyan meghatározott arányszám, a jogi bizottság által is javasolt egyötödös arány mellett foglalok állást. Az a véleményem, hogy ezen jogintézmény lényege amúgy sem a kezdeményezésben, hanem a parlament állásfoglalásában teljesedik ki. A bizalmatlansági indítvány tárgyalási határidejére vonatkozóan támogatom a jogi bizottság 15 napban megjelölt határidejét; ezt indokolja a kormányzati munka folytonosságának biztosítása is, egy bizalmában megingott kormány bizonytalan helyzetét mielőbb tisztázni kell - ez mindenki érdeke. Amennyiben a Minisztertanács bizalmatlansági indítvány esetén lemondásra kényszerül, ebben az esetben — én is úgy gondolom - hogy az ügyvezető kormány rendeleteket csak törvényi felhatalmazás alapján, kifejezetten halaszthatatlan esetben alkothasson. A hatalommegosztás elvének következetes alkalmazása érdekében még egy kormányválság esetén sem tartom kívánatosnak, hogy a parlament vagy annak bármely bizottsága a kormányzati munkába beavatkozzék. Az új kormányt pedig - programjának ismeretében - minél előbb meg kell választani, erre a 60 napot mindenképpen elegendőnek, az ország érdekében pedig kívánatosnak tartom. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Szólásra következik dr. Moldvay István, Szabolcs-Szatmár megye, 9. körzetében megválasztott képviselőtársunk. Dr. MOLDVAY ISTVÁN: Tisztelt Országgyűlés! A bizalmi, illetve bizalmatlansági indítvány bevezetéséről szóló javaslat sokkal nagyobb jelentőségű, mint azt a hozzászólók száma és az anyag terjedelme mutatja. Én nem jogi oldalról közelítem meg ezt a kérdést, mert biztos vagyok benne, hogy jogi formában még legalább ennyi változatot elő lehetett volna terjeszteni. És Horváth Jenő képviselőtársamhoz hasonlóan az is meggyőződésem, hogy a készülő új Alkotmánmyban, melynek figyelembe kell vennie egy több pártrendszerre épülő parlamentet, ezt is újra kell majd tárgyalni. Az előterjesztett javaslat jogi oldalai helyett hadd szóljak most annak általános, emberi alapjairól. Mert mit is jelent a bizalom? A bizalom az az emberi magatartás, amellyel az állampolgár teljesen ráhagyatkozik, az egyéni sorsát alapvetően meghatározó kisebb-nagyobb közösségekre. Ezek a közösségek: a tanácsi testületek, a képviselők, a parlament, a kormány és az államapparátus szervei. Megvan-e ma ez a bizalom? Az a véleményem, hogy nincs. Miért nincs meg? Azért, mert egyrészt az állampolgár nem érzékeli, hogy a különböző szintű döntések az ő javát, jobblétét, boldogulását szolgálják. Másrészt pedig még mindig hiányzik az őszinte szó az ország igazi állapotáról. Mit értek ez alatt? Értem azt, hogy minden rendű és rangú népképviseleti szervnek, így az Országgyűlésnek és a bizalmából kormányzó kormánynak is, minden döntését át kell hatnia az állampolgárok iránt érzett felelősségnek. A döntések arra irányuljanak, hogy a lakosság minél jobb létben éljen, szellemi, lelki és anyagi értelemben egyaránt. Mert miért dolgozunk? Mi az értelme munkánknak, életünknek? Nem az, hogy minél több adót fizethessünk, hogy ez, vagy az a párt kormányozzon, hogy X, vagy Y legyen a miniszter, hanem azért kell munkálkodnunk, hogy a nép, a nemzet számára szellemi, lelki, anyagi jólétet teremtsünk. Ennek kell, vagy inkább kellene motiválnia a parlament és a kormány minden döntését. De valóban így van-e ez, valóban megvan-e ez az állampolgári bizalom? Ha csak az utóbbi idők történéseit nézzük, a nagy vihart kavart és részben visszavont kormányzati döntésekre gondolok: lőfegyverhasználat, autópályahasználati díj, vámrendelkezések, azt kell mondanom,
