Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-45

3791 Az Országgyűlés 45. ülése, 1989. május 10-én, szerdán 3792 csüli, de nem is ismeri eléggé és nem is vár semmit a magyar tudománytól. De két olyan okot említek, amelyek magyarázhatják ezt a képet, a tudománynyal szembeni állásfoglalást. Az egyik ok lehet az, hogy a háború utáni években kerültek nyilvánosságra azok a tudományos eredmények, amelyek a háború folyamán születtek, a felfokozott és titkolt intenzív tudományos kutatások idején. Az eredmények, a gépgyártás, közlekedés, gépjármű-fejlesztés, továbbá a híradás, távközlés, gyógyszergyártás, antibiotikum-kutatások terén, stb., stb. a háború után nagyfokú fejlődés idején rendkívül gyümölcsözőnek bizonyultak és aránylag néhány éven belül a nagy háborús pusztításokat is kihevertük, sőt a fejlődés Európa-szerte és világszerte fellendült. A hatvanas évektől kezdve szintén születtek tudományos eredmények, de a fejlődés szempontjából nem voltak annyira általánosak és hatásosak, mint az előbb említettek. Dyen vonatkozásban tehát a tudományos kutatás eredményei mintha megtorpantak volna. A másik ok, ami a tudományellenességet okozhatja: az egyes iparágak által termelt veszélyes és egyre veszélyesebbé váló hulladékok, melléktermékek. Sajnos, mint kémikus el kell ismernem, hogy a környezetvédelem például az egyik legnagyobb bűnösnek a kémiát, a kémiaipart tartja — és nem is mindig ok nélkül. De a legfontosabb ok mégis az, hogy a társadalom nem kap elég felvilágosítást arra vonatkozólag, hogy mi is történik a tudományban, mivel foglalkozik a magyar tudomány és milyen eredményeket ér el. Ez tulajdonképpen a Magyar Tudományos Akadémia felé is olyan kérdés, amit meg kellene oldania, és ezzel valóban foglalkozott is az Akadémia most végződött közgyűlése. Az előbb említettem a Parlamentben felmerült bizalmatlanság kérdését a tudománnyal szemben, ami felmerült még hozzászólásokban is. Egyik felszólalásra válaszolt Szentágothai képviselőtársunk „A tudomány becsülete" című cikkében 1988 decemberében. Ezzel nem kívánok részletesebben foglalkozni, de úgy gondolom, fel kellett hívni a tudományellenes hangulatra a figyelmet. Ezt egyébként nemcsak én, hanem Szabó Kálmán képviselőtársam is néhányszor megtette. Többször javasoltuk például, hogy a kulturális bizottság egészítse ki nevét, sőt ténykedését is a tudománnyal, és legyen tudományos és kulturális bizottság. Ugyancsak felvetettem többször a parlamenti üléseken, valamint a bizottságokban, hogy az Országgyűlésnek többet kellene, sőt kell foglalkoznia az ország tudományos helyzetével, s jobban kellene ismernie a magyar tudományt. A tudomány az alapja a haladásnak, a fejlődésnek, a termelőerők fokozásának, de a tudománynak emberformáló erővé is kell válnia. Legyen szabad ezzel kapcsolatban megismételni és visszaidézni egyik felszólalásomat, amit az 1978. december 20-i ülésen tartottam, amikor a következőket mondottam: „Ügy vélem, hogy az Országgyűlés kulturális bizottságának kellene többet foglalkozni a tudomány szerepével és feladatával." Hogy erre nemcsak szükség van, de hogy mennyire hasznos és eredményes lehet, azt bizonyítja az a tanácskozás, amely Ortutay Gyula elnöksége idején a kulturális bizottság 1977 novemberi ülésén folyt le, amikor a Magyar Tudományos Akadémia úgynevezett vidéki bizottságainak létesítésével, helyzetével, működésével és feladataival foglalkoztunk. Tájékoztatásul megemlítem a tisztelt képviselőtársaknak; jelenleg öt területi, regionális akadémiai bizottság működik, és ezek alapításuk sorrendjében: Szegeden, Pécsett, Veszprémben, Debrecenben, Miskolcon székelnek. Ezek meghatározott módon, rendszeresen foglalkoznak a hozzájuk tartozó megyék tudományos munkásainak nyilvántartásával, bekapcsolják őket az országban és a régiókban folyó kutatásokba és a bizottságok koordinálják munkásságukat. Rendkívül időszerű és aktuális éppen most, hogy az Országgyűlés mielőbb foglalkozzék komolyan, intenzíven a Magyar Tudományos Akadémia problémájával. Ugyanis a Magyar Tudományos Akadémia tegnap és tegnapelőtt tartotta rendes évi közgyűlését, amelynek egyik legfontosabb témája az akadémiai törvény előkészítése volt. Ezt Berend T. Iván elnök terjesztette elő, rendkívül logikusan, részletesen, az Akadémiához méltó módon indokolta is. Ezt a napirendi pontot követte Láng István főtitkár tartalmas beszámolója az 1988-ban végzett munkáról. A közgyűlés jelentőségét kiemelte miniszterelnökünk, Németh Miklós részvétele és felszólalása, amelyben a kormány és az Akadémia együttműködésének szükségességét hangsúlyozta és felajánlotta. A közgyűlés legmegfelelőbbnek tartaná, ha a Magyar Tudományos Akadémia a Parlamenthez tartozna, és az Akadémia eddigi félállású, kvázi főhatósági jellege helyett vissza kívánja állítani a régi közjogi státuszát, autonóm köztestületi jellegét. Javasolom, illetve kérem, hogy az Országgyűlés tegye megfontolás tárgyává azt, hogy az Országgyűlésben egy új állandó parlamenti bizottságot hozzon létre, éspedig a tudományos bizottságot, és amennyiben szükséges, erre írásbeli javaslatot is tehetünk, hogy ezt a május végén tartandó ülésen még egyszer beterjeszthessük. Tisztelt Országgyűlés! Amikor az Alkotmány és a házszabály módosítására vonatkozó kérdést tanulmányoztam, ismételten és alaposabban átnéztem az Alkotmányt, az ügyrend-, illetőleg a házszabályok anyagát. Ennek eredményeként rádöbbentem arra, hogy most már lassan egy év óta exlex állapotban élünk és vagyunk, s ez nem tartható sokáig. Ezek és más törvényeink sokszor nem érvényesülnek vagy nem teljesíthetők, és a törvényen kívüli állapot egyelőre nem oldódik meg és nem látjuk a kiutat. A házszabályokban például a Hazafias Népfront feladatai sokszor szerepelnek, ugyanakkor a népfront nem kíván élni ezekkel a lehetőségekkel, ahogy hallottuk itt az előbb. Az Alkotmányban fel van sorolva, hogy milyen kérdésekkel kell, hogy foglalkozzék a Parlament. A Parlamentnek kétségkívül egyik fő kötelessége a törvényalkotás, azon-