Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-45

3789 Az Országgyűlés 45. ülése, 1989. május 10-én, szerdán 3790 tát csak akkor tudja ellátni, ha az Országgyűlés az előterjesztésben foglaltaknak megfelelően dönt. Erre az esetre természetszerűen a törvényjavaslatokkal kapcsolatos beterjesztésre a házszabályokban előírt határidők az irányadók. A javaslat másik fontos rendelkezést tartalmaz arra vonatkozóan, hogy a Minisztertanács egészére kiterjedő bizalommegvonás esetén megbízatásának megszűnése után meddig és milyen jogosítványokkal végzi úgynevezett ügyvezetői kormányként feladatait. A beterjesztett javaslat szűk körre kívánja korlátozni az ügyvezető kormány hatáskörét, akként meghatározva a mozgásteret, hogy az csak a folyamatos tevékenység biztosításához feltétlenül szükséges lehetőségekre korlátozódjék. Ügy vélem, ez bővebb indokolást nem igényel, a törvényjavaslat szövege e tekintetben kellően precíz és egyértelmű. A pontosított szövegű javaslat, itt is figyelembe véve a beérkezett képviselői indítványokat, azonos időpontot határoz meg az új kormány megválasztására és programjának elfogadására. Ennek határidejét azonban a korábbi, egyik alternatívában megjelölt javaslattal szemben 60 napra mérsékli azzal, hogy először a program előterjesztése történik meg és ezután kerül sor az új miniszterelnök és a miniszterek megválasztására. A Minisztertanács elnökének és tagjainak megválasztása ezáltal egyben az előterjesztett program elfogadását is jelenti. E módszerrel elkerülhető, hogy a parlament a Minisztertanács elnökének és tagjainak megválasztásakor egy ismeretlen és csak később előterjesztendő programra adjon bianco csekket. A fentiekben vázolt és a bizalmatlansági indítvány intézményével kapsolatos alkotmánymódosítás szükségessé teszi, hogy az 1973. évi IH-as törvény, mely a Minisztertanács tagjainak és az államtitkároknak jogállásáról és felelősségéről rendelkezik, megfelelően kiegészítésre kerüljön. A javasolt kiegészítés teremti meg a törvény- és az alkotmánymódosítással beépített szabályok között a szükséges összhangot. Befejezésül kérem, ne vegyék rossz néven, ha az eddig felsorakoztatott rideg jogérvek után egy kissé az érzelmekre ható ténnyel szeretném az előterjesztést megerősíteni. Alig néhány hete, április 14-én volt 141 éve, hogy az első, valóban felelős magyar kormány jogállását meghatározó 1848. évi III-as törvény megalkotásra került. A történelem fintora, hogy ez a jelentős jogszabály megállapításom szerint átvészelve 141 év viharát, bár hosszú ideje csipkerózsika álmát aludva a mai napig nem került hatályon kívül helyezésre. Ébredését, bár új körülmények között, új szabályozással a mai előterjesztés biztosítja majd. Kérem önöket, hogy a jogi bizottság előterjesztését mind az alkotmánymódosítás, mind az 1973. évi III-as törvény módosítása tárgyában általánosan és részleteiben elfogadni szíveskedjenek. (Taps.) ELNÖK: Tisztelt Képviselőtársak! A törvényjavaslat vitája előtt szeretném az Országgyűlés figyelmét felhívni arra, hogy az Alkotmány megváltoztatásához minősített többség, a képviselők kétharmadának szavazata szükséges. A további változatokra teendő javaslatok megtételénél tehát kérem, képviselőtársaim vegyék figyelembe, az esetleges újabb alternatívák esetén mindaddig meg kell ismételnünk a szavazást, amíg a kétharmados többséget el nem érjük. E bevezető után szóra következik dr. Bognár Rezső, Hajdú-Bihar megyei 6-os számú választókerületben megválasztott képviselőtársunk. Dr. BOGNÁR REZSŐ: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársak! Országgyűlésünk mai 2., 3. és 4. napirendi pontja három szorosan összefüggő tárgyalási anyagot tartalmaz. Az összefüggést az Alkotmány kiegészítésére vonatkozó bizalmatlansági és bizalmi indítvány jelenti. Szükséges az Országgyűlés házszabályainak kiegészítése és módosítása a bizalmatlansági és bizalmi indítvány szabályaival és úgy gondolom, hogy ezen kívül, ahogy elnökünk is mondotta, lehet még ahhoz további észrevételeket is tenni. Ugyancsak szükséges az Alkotmány módosításával összhangban módosítani a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa tagjainak, az államtitkárok jogállásáról, felelősségéről szóló 1973. évi III. számú törvényt. Megnyugtatónak és szerencsésnek találom az Alkotmány kiegészítésére tett törvényjavaslat azon megfogalmazását, amely tulajdonképpen a bizalmatlansági és a bizalmi kérdést összekapcsolja. Szerintem a bizalom országunk számára most sokkal fontosabb, mint a bizalmatlanság. Mindjárt hozzászólásom elején meg kell állapítanom, hogy az Alkotmány 39/A §, valamint a 39/B § módosítására javasolt változatok közül a 39/A §-ról a B-változatot, a 39/B §-ra pedig a B változatot javasolom. Felteszem azonban azt a kérdést, hogy nem kellene-e részletesebben megfogalmazni mind a bizalmatlansági, mind a bizalmi javaslatra vonatkozó indítványt a szavazás eredményétől függő kihatásokat és egyéb más bizalmatlansági és bizalmatlanságra vonatkozó eljárásokat is figyelembe véve. Többször elhangzott már mai nyugtalan, forrongó világunkban, amely válságokkal terhes, a gazdasági, politikai válság mellett, a morális válság idején csak a kölcsönös bizalom hozhatja és olvaszthatja össze népünket, és biztosíthatja az egységes magyar közösség kialakulását. A kölcsönös bizalom tehát nélkülözhetetlen az osztályok, rétegek, pártok, és az egyes emberek és egyének között. Sajnálatos, hogy a parlamentben is felmerült a bizalmatlanság a Magyar Tudományos Akadémiával és ezzel összefüggésben hazánk tudományos helyzetével kapcsolatban. Ez a bizalmatlanság a nép körében is érezhető és kétségtelen, hogy van egy tudományellenes hangulat az országban. Kétségtelen az is, hogy ugyanakkor egyesek részben a tudománytól várják összes kérdéseink, gazdasági, politikai és morális válságaink megoldását. Általános azonban az a kép, hogy a többség nem sokra be-