Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2887 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2888 PÖLÖSNÉ KRIZSÁN ILDIKÓ: Tisztelt Országgyűlés! A napirend illetékes bizottsági előadója már megtette felszólalását, melyben a különböző bizottságok véleményét, javaslatait összegezte, őt kiegészítendő, én az Ifjúsági és sportbizottság véleményét tolmácsolom részletesebben, mivel erre a testülettől megbízást kaptam. Az országgyűlés legifjabb 13. állandó bizottsága még csak egy esztendeje működik. Természetesen elsődleges célunk az ifjúság és a sport érdekeinek képviselete, közvetítése. Arra törekszünk, hogy törvényalkotó munkánk során javaslatainkkal, állásfoglalásainkkal szolgáljuk e nemes ügyek előrevitelét. Kicsit saját eredményünknek is tekintjük az ifjúságpolitikai feladatterv létrejöttét, melyről a Minisztertanács ez év szeptember 22-én döntött, s melynek előkészítésében mi is részt vettünk. A kormány ülésén is megállapítást nyert: ,,Az ifjúság életét meghatározó legfontosabb tényezők: így az oktatás, a foglalkoztatás, a lakáshozjutás, a gyermeknevelés, az ifjúság családi és közösségi szocializációja terén súlyos problémák halmozódtak fel, melyek már veszélyeztetik a szocialista társadalom nemzedéki folytonosságát." Mindezekkel egyetértve és azonosulva, éves munkánk során a felsorolt gondokat prioritásként kezeltük. Véleményünk szerint ezek a prioritások, törekvéseink, a feladatterv célkitűzései nem tükröződnek a beterjesztett költségvetési tervjavaslatban, az érdemi előrejutás garanciája nem látszik kirajzolódni egyik változatból sem. Természetesen egyetértünk azzal, az elmúlt gazdasági évek is azt igazolják, hogy nem célravezető túl sok prioritást megfogalmazni, erőinket felaprózni. Nemzetközi tapasztalatok bizonyítják, ha egy ország nehéz gazdasági helyzetben van, az oktatás felé fordul, arra mozgósítja anyagi erőforrásait. A magyar gazdaság elég nehéz helyzetben van. Ezért szívesen támogatnánk az e területre történő erőteljesebb átcsoportosítást. Grósz elvtárs tavaly szeptemberben így fogalmazott: „Az oktatás az egyik leggazdaságosabb, termelő célú befektetés." Mi is így gondoljuk, ezért a felsőoktatás kiemelt támogatása ellenére sem tartjuk elégségesnek, a fejlődést magában hordozónak a javaslatot. Félő, ha az elmúlt évek tendenciája folytatódik, az oktatásban szinte behozhatatlan lemaradást állítunk elő. Előttem is többen hangsúlyozták: a gazdasági stabilizáció és kibontakozás egyik alapvető feltételéről van szó! Szintén nem látjuk az érdemi javulás lehetőségét a lakáshelyzet, a gyermeknevelés, az életkezdés feltételeinek alakulásában. A felsorolt kifogásokkal az Ifjúsági és sportbizottság december 13-i ülésén a beterjesztést nem fogadta el. A testület véleménye szerint nem kellő időben, és nem kellő mélységű információ állt rendelkezésünkre ahhoz, hogy az 1989. évi költségvetést felelősséggel mérlegelve elfogadhassuk. Az egyéb kiadások pontos részletezése több képviselő kérése ellenére sem történt meg, az erről szóló anyagot később, csak néhány nappal ezelőtt kaptuk kézhez. Álláspontunk kialakításához részletes információt kértünk a magas költségvetési támogatást élvező szervek által felhasznált pénzösszegekről. Ez csak ülésünk napján és szóban történt meg, a Honvédelmi és a Belügyminisztérium egy-egy képviselője segítségével. Az internacionális kötelezettségeinkből adódó kiadások mértékéről és a nagyberuházásokról mindeddig nem kaptuk meg a kért tájékoztatást. Tisztelt Országgyűlés! Külső és belső egyensúlyi helyzetünk megóvása követeli, hogy a költségvetés hiánya 1989-ben 20 milliárd forint alatt maradjon. Elfogadható az is, hogy a stabilizációs programhoz kapcsolódik egy költségvetési stratégia, melynek megvalósításához néhány év kifutási idő szükséges. Egyik újabb elemét, a támogatások leépítését Villányi elvtárs említette expozéjában. Az már nehezen fogadható el számunkra, hogy e pénzügyi politikai stratégia előttünk csak körvonalaiban ismert, egészében és részleteiben, összefüggéseiben még nem látjuk át. Ezért az a véleményünk, hogy a mostani, az 1989. évi költségvetés még a korábbi évek gyakorlatát követi, és a 20 milliárdban maximált lehetséges hiányból, mint prioritásból indul ki az elosztásnál, nem pedig a támogatások elosztásánál tűzi ki követelményként a prioritást, azaz a 20 milliárd alatti hiány elérését. Úgy érezzük, lassú az átállás arra az újszerű gondolkodásra és mérlegelésre, mely garanciát nyújtana a 3 év alatti megvalósulásra. Mostani és jövőbeni döntéseinket is nagyban segítené, ha megismernénk az új pénzügyi stratégia átfogó rendszerét. A komplex program megvalósítása akkor lehet korrekt, ha az abban érintettek is időben és pontosan megismerik, hogy számukra a folyamat milyen következményekkel jár, így az alkalmazkodás, vagy átállás lehetőségét biztosíthatjuk számukra. Nem tudjuk jó szívvel támogatni a központi lakásalap létrehozását, hisz a fiatalok égető lakásgondjának megoldásában nem jelent áttörést, viszont szélesíti az elvonások körét. Tisztelt Országgyűlés! A népgazdasági tervezéssel kapcsolatban tavaly szeptemberben Nyers elvtárs javasolta az ellentervek készítését, különböző szervek alternatív javaslatainak ütköztetését. Azt is mondotta, hogy ugyanazon szervezettől több alternatívát nem lehet elvárni. Akkor nagy egyetértéssel támogattuk a javaslatot, az elmúlt egy év alatt mégsem tudtunk ez irányban elmozdulni. Jó példa erre a Pénzügyminisztérium beterjesztett három változatos tervjavaslata, melyet a döntéselőkészítés során nem tudtunk valós alternatívaként kezelni. A Minisztertanács munkaprogramja így fogalmaz: ,,A tervezésnek alkalmasnak kell lennie a változó, nem mindig előrelátó feltételekhez való rugalmas alkalmazkodásra." Még nem tapasztaljuk, de bízunk az erre hivatott szakemberekben, hogy általuk ez a cél megvalósítható. És bízzunk a Pénzügyminisztériumban, bízzunk a kormányban! — hangzik el nagyon gyakran tisztségviselők szájából, amikor mi, képviselők számtalan aggályunknak, kételeinknek adunk hangot egy-egy tervezet kapcsán. Néha úgy tűnik, a kormány egyes tagjai nem érzik át azt a komoly felelősséget, mellyel nekünk döntenünk kell, de úgy, hogy vá-