Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-45
3777 Az Országgyűlés 45. ülése, 1989. május 10-én, szerdán 3778 gi tapasztalatok azonban azt bizonyítják, hogy csak szervezeti intézkedésekkel, vagy személyi változásokkal a feladat nem oldható meg eredményesen. A gyökeres változás több irányú, átgondolt cselekvést igényel. Ennek megfelelően folyamatban van a hatályos jogi szabályozás felülvizsgálata, amelynek a túlzott bürokratikus kötöttségek enyhítését, az idejétmúlt jogintézmények megszüntetését kell eredményeznie. A kormány csökkenteni kívánja a központi államigazgatási szervek igazgatási célú költségvetését, ilymódon is ösztönözve, sőt kényszerítve a szervezetek és tevékenységek racionalizálását. Itt szeretném bejelenteni, hogy a Minisztertanács napirendjén van az Állami Egyházügyi Hivatal megszüntetésére irányuló javaslat. (Taps.) Erről a közeljövőben döntünk. A javaslat kidolgozása során figyelembe vesszük a közelmúlt társadalmi, politikai változásait. Állami egyházpolitika a jövőben is lesz, de azt nem közhatalmi, hanem elsősorban politikai eszközökkel gyakoroljuk. Tartózkodni fogunk minden olyan bürokratikus beavatkozástól, amely sérti a különböző egyházak, felekezetek autonómiáját, ellentétes a lelkiismereti szabadság érvényesülésével. Az állam és egyház kapcsolatának a rendszeres párbeszéden, a partneri viszonyon kell alapulnia. Az utóbbi időben különböző fórumokon igen jelentős és intenzív kritika érte az Állami Ifjúsági és Sporthivatal tevékenységét. Elsősorban az ifjúság érdekében tett intézkedéseket, illetve ezek elmaradását kérték számon sokan, de érik bírálatok a sportigazgatást is. Bár kétségtelen tény, hogy a vélt vagy valós kudarcok nem írhatók egyértelműen az ezért felelős szerv számlájára, ma már egyértelműen megállapíthatjuk, s nyíltan ki kell mondanunk, hogy az Állami Ifjúsági és Sporthivatal létrehozása annak idején hibás döntés volt. (Taps.) A hivatal nem tudott megfelelni az előzetes várakozásoknak. Főleg a fiatalok érdekében kifejtett tevékenységében maradt el ettől. Mentségére legyen mondva, nem is rendelkezett azokkal az eszközökkel, amelyek az eredményességhez elengedhetetlenek. Ennek megfelelően vizsgáljuk e terület igazgatásának átszervezési lehetőségét is. Az ez irányú munkák folyamatban vannak, de az már biztos, hogy az ifjúsággal kapcsolatos teendők ellátása kikerül a hivatal feladatköréből, mivel az összkormányzati felelősség. Az ifjúság sajátos helyzetének figyelembe vétele, a tanuló, a pályakezdő, a családalapító fiatalok körülményeinek javítása, illetve az ezt biztosító intézményrendszer kiépítése nem lehet egy központi állami szerv feladata. A jövő felnőtt generációját képező réteg speciális helyzetére minden területen valamennyi központi szervnek figyelemmel kell lenni az általuk hozott intézkedések során. Az ifjúság problémáit csak komplex állami tevékenységgel lehet orvosolni. Vizsgáljuk azt is, hogy a központi gazdaságirányítás szervezetei, az általuk ellátott feladatok összhangban vannak-e a megváltozott körülményekkel és gazdasági célkitűzéseinkkel. E körben különösen igaz, hogy nem csupán egy-egy kisebb mértékű kiigazításra, hanem igazgatási filozófiánknak a vegyes tulajdonú piacgazdaság követelményrendszerével adekvát megváltoztatására van szükség. Ennek első lépéseit a költségvetési és tervezési reform keretébe illeszkedően kívánjuk életbe léptetni, melynek részleteit ez év végéig dolgozzuk ki. Jelentősen módosul az ár-, a bér, a verseny, valamint a munkaügy köréhez tartozó kérdésekkel kapcsolatos állami aktivitás mértéke, annak tartalma, de az e téren tapasztalható társadalmi igények is. Nyilvánvaló, hogy e tartalmi változást szervezeti oldalról is követni kell. A kívánatos szervezetet azonban a feladathoz kell alakítani és nem fordítva. Nem szabad abba a hibába esnünk, mint ami korábban többször előfordult, hogy előbb a szervezetet hoztuk létre, s azt követően erre szabtuk a feladatkört. Éppen ezért a konkrét elképzelésekről még korai lenne beszélni, mivel az ez irányú munkák még csak az előkészítés stádiumában vannak. Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy az utóbbi időben aktivizálódott parlamenti munka egyben a kormányzati tevékenység fokozottabb ellenőrzését is jelenti. A bizottságok munkájuk során részleteiben is megismerik és kontrollálják a kormányzati munkát és a plenáris üléseken, parlamenti kompetenciában dőlnek el társadalmi és gazdasági életünk, politikai rendszerünk nagy fontosságú kérdései. Ügy érzem, hogy a feszítettebbé vált munkatempó és az előkészítő munka időről-időre felszínre bukkanó gyengeségei ellenére az elmúlt időszakban javult a parlament és a kormányzat együttműködése. Mégis úgy gondolom, hogy indokolt beiktatni működési rendszerünkbe a kormányt illető bizalmatlansági indítvány és szavazás intézményét. Ez a kormányzati hibák vélelme esetén lehetőséget adna a tisztelt Háznak a kormány alkalmasságának megkérdőjelezésére, egyben módot teremtene a kormányzatnak akciói parlamenti támogatásának megerősítésére. Ügy vélem, ez a nemzetközi gyakorlatban kipróbált konstrukció a parlament és a kormányzat együttműködését segítené. A kormányzat kész vállalni az időről-időre történő megmérettetés ezen formáját. A remélem új összetételű kormány határozottan és felelősségtudattal kíván szembenézni a helyzettel, tenni a romlási folyamatok megállításáért. Ügy kívánja társadalmunk működőképességét megőrizni, hogy egyidejűleg elinduljunk az új fejlődési pályán. Tudatában vagyok annak, hogy a kormány minden erőfeszítése kevés lesz e cél megvalósításához, ha nem kapjuk meg a társadalom reformok iránt elkötelezett erőinek támogatását. Tudatában vagyok annak is, hogy a jelenlegi politikai erőfelmérések és küzdelmek éppen a nemzet ügyéért leginkább elkötelezett embereket osztják más és más szekértáborokba. Én nem akarok részese lenni semmiféle egyéni vagy csoportérdektől vezérelt hatalmi harcnak, de áldozata sem. Ha ilyen harc uralná el közéletünket, a valódi és tiszta eszközökkel megvívandó politikai küzdelembe önmagukat megcsonkított erők indulhat-