Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-45
3779 Az Országgyűlés 45. ülése, 1989. május 10-én, szerdán 3780 nának. Ez a nemzet erejét gyengítené és a felemelkedés esélyét rontaná. Méltatlan pozícióharcokban forgácsolódna szét a nemzet alkotó energiája. Meg kell akadályoznunk, hogy az egymásért és a népért tenni tudó erők egymás ellen forduljanak. Ez a nép megérdemli és joggal követeli a felelős politizálást. Természetesen nemcsak az Országgyűléstől és a neki felelős kormánytól, hanem minden más politikai erőtől is. Mostanában divattá vált kétségbevonni egymás politikai hitelét. Baj lenne, ha a politikai és erkölcsi hitelt nem tettekkel, hanem szavakkal kívánnák igazolni. A kormány nem kér fedezetlen hitelt a társadalomtól. Ugyanis 1948 óta ez az első kormány, amelynek tettei demokratikus úton, parlamenti keretekben számonkérhetők. Ez rendszeresen meg is történik mind a parlamentben, mind a nyilvánosság egyéb fórumain. Ez a kormány ténylegesen a parlament és a választók értékítéletétől függ, különösen a jövőben. Felelősségünk közös; ezért felhívom önöket, ne hagyjuk kifolyni kezünk között a múló időt. Ragadjuk meg együtt a történelmi esélyt és demokratikus keretek között egymás iránti bizalommal és felelősséggel a nemzet legjobb erőit magunk köré gyűjtve tegyük meg, amit nemzetünk érdeke megkövetel. Köszönöm figyelmüket. (Nagy taps.) ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszönöm Németh Miklós miniszterelnök felszólalását. A Minisztertanács tagjainak felmentéséről kell döntenünk nyílt szavazással. Mielőtt ezt megtennénk és felsorolnám, hogy miről van szó, megkérdezem, hogy itt akar-e vagy kíván-e valaki szólni? Dr. SÜDI BERTALAN: Tisztelt Országgyűlés! Szimpatikus számomra, ahogy a leendő új kormánytagok kijelölése, személyiségük bemutatása, megismertetése történt. Az ilyen típusú ajánlási mód kétségtelen előbbre lépésnek minősül a korábbi direktebb jelölési gyakorlathoz képest. Anélkül, hogy a tárcák vezetésére jelölt személyek új tisztségre való alkalmasságát vitatnám, szeretném egy aggályomat képviselőtársaimmal megosztani. Az olyan, nem nyugdíjazás miatti személycseréknél, melyektől bizonyos szakterület minőségi javulását várjuk, az utódválasztásnál célszerű lenne arra is figyelni, hogy az előd helyébe lépők a tisztségből következő teendők végzésének az előzőeknél kreatívabb szemléletű irányítói legyenek. Azért érdemel ez fokozott figyelmet, mert az imént felsorolt minisztériumok kétharmada élén tervezett és javasolt személyi változás az előző gyakorlatnak mindössze mechanikus folytatását prognosztizálja a tárcák részéről, amit a tárcavezetők második vonalából szándékolt avanzsáltatás pregnánsan jelez. A változatlanságot, avagy a nem óhajtott visszarendeződés fokozott esélyét irányításpolitikai struktúránk olyan szokványgyakorlatával indokolom, ami eddig is premisszája volt helybentopogásunknak. A minisztériumi irányítás második vonalában funkcionált államtitkároknak, miniszterhelyetteseknek aligha lett volna életterük a minisztériumban, ha nem bizonyultak volna elődeik koncepciói maradéktalan támogatóinak, feltétlen gyakorlati végrehajtóinak. Ennélfogva természetes, hogy a változtatást indokló, tárcán belüli esetleges kudarcokért a helyetteseket is felelősség terheli. Számomra, (úgy gondolom, még sokak számára) sokkal szimpatikusabb lenne olyan megoldás, ha ezentúl nem a korábbi kifogásolható munka miatt, politikailag kompromittálódott személyek lépnének elődeik nyomdokaiba, hanem olyanok, akik korábbi munkájukkal rászolgáltak a bizalomra. Befejezésül egy kérdésem lenne a jelölést végzőkhöz. Tájékozódtak-e arról, hogy a közvélemény vajon miként vélekedik a Szociális és Egészségügyi, valamint például a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium vezetéséről? Ha netán nem tették volna, mielőbb pótolják ebbéli mulasztásukat. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Kedves Képviselőtársaim! Megkérdezem: kíván-e még valaki szólni? Ügy látom, nem. Akkor megkérdezem miniszterelnökünket, Németh Miklós elvtársat, kíván-e a kérdésre most válaszolni? NÉMETH MIKLÓS: Két mondatot engedjen meg az Országgyűlés. Köszönöm, hogy Südi Bertalan képviselő a módot szimpatikusnak találta. Egyet is értek vele, és ebbe az irányba az új Alkotmány szellemében tovább kell majd lépni. Szeretném azonban elmondani, hogy a helyzet nem koalíciós, és ha egy helyzet nem koalíciós, azt a formálódó pártok vagy erők akarata ellenére, még ha a kormány vagy bárki más szeretné is, nem lehet érvényesíteni. A helyzetnek - ez a jelölésnél is világos volt van még egy ellemtmondása. Nevezetesen az, hogy egyfelől a közvélemény, önök is itt a Parlamentben, már kezdettől fogva új kormányt vártak, ugyanakkor az egyes emberek - én többes,— egy-egy tárcánál hármas-négyes jelölésekig, vagy beszélgetésig elmentem - éppen abból kiindulva, hogy a Parlament mandátuma, így a kormányé is, legfeljebb jövő év nyaráig vagy őszéig, nem tudom pontosan, meddig nyújtható ki vagy tart, de előfordulhat, - ez majd az önök döntésétől függ -, hogy hamarabb is lejár ez a mandátum, — az emberek nem szívesen hagyják ott biztos egzisztenciájukat. Sorolhatnék számos okot, de ez is hozzátartozik a helyzethez. Másfelől én minden javaslatomért személyemben vállalom a felelősséget. Nem értek egyet azzal, hogy nem kreatívak, nem felkészültek. Igenis kreatív szemléletűek, majd önök lemérik ezt itt! Másodszor pedig: politikailag nem kompromittáltak - egyikük sem az! A szociális- és egészségügyi, és a környezetvédelmi minisztériumokat említette még Südi Bertalan. Nekem más a véleményem. Én tájékozódtam is, nem vagyok süket, hallom az észrevételeket, (Derültség.) tájékozódtam, és nekem más a véleményem. Most erre a csoportra teszek javaslatot. (Taps.)
