Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2885 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2886 helyzetünknek megfelelően a költségvetési hiányban betervezhetünk ebben az évben. Az a véleményem azonban, hogy ezt arányosan kell felosztani. Nem a felosztásról szeretnék szólni — Meggyőződésem azonban, hogy ez a szemlélet, ami most az anyagban is tükröződik, továbbra is elvonáscentrikus; ezt több képviselőtársam már korábban is szóvátette. Úgy ítélem meg, a pénzügyi kormányzat nem szól elég markánsan sem az anyagban, sem Villányi elvtárs szóbeli kiegészítésében azokról a feltételekről, amikkel a gazdálkodó szervek, hangsúlyozom a jól gazdálkodó szervek — ezt többször szeretném aláhúzni - működési feltételeit javítanánk azzal, hogy kitörésüket biztosítanánk. Úgy érzem, az a 25 milliárd, ami várhatóan pluszban bejön ezektől a gazdálkodó szervezetektől ebben az évben, lehet a feltétele a negyedik variációnak és javaslom, ebbe az irányba is haladjunk. Hiszen a későbbi kibontakozást csak az segítheti, ha a jól prosperáló vállalatok feltételeit már most biztosítjuk. Ha kiszenvedjük ezt a rendkívül kemény stabilizációs időszakot, ami valamennyiünkre vár, akkor ezek a vállalatok már ugrásra készen, a többi vállalatot is magukkal ragadva tudják az ország szekerét előremozdítani. Második javaslatom a gyenge hatékonyságú, illetve veszteséges vállalatokkal kapcsolatos. Mégegyszer idézek — elnézést. Az előterjesztés 45. (?) oldalán szerepel, hogy 5 vállalat adótartozását — a kormány felhatalmazása alapján — a Pénzügyminisztérium elengedte. Mintegy 28,5 milliárd forintot. Megdöbbentem. Hasonló nagyságrendről vitatkozunk most itt. Tudom, hogy ezt nem lehet tőkévé tenni egy azegyben, hiszen ezek nem lettek volna képesek visszafizetni adótartozásukat. Fel vannak sorolva a vállalatok. De még az is mellette van, hogy 16-17 milliárd egyéb kötelezettségük is van. Úgy ítélem meg, hogy ilyen helyzetben a pénzügyi kormányzat nem volt elég következetes, nem volt elég szigorú. Én a magam részéről nem tudok egyetéreteni azzal, hogy ezeknek a vállalatoknak ilyen tetemes adótartozást elengedjenek. (Taps.) Meggyőződésem, van más megoldás is, vagy lett volna. Engedjék meg, hogy saját választókerületemből mondjak egy példát - bár biztosan több más megoldás is létezik. Hosszú éveken keresztül a Soroksári Vasöntöde kritikus helyzetben volt. Hol önálló volt, minisztériumi döntésre, hol a Ganz-Mávaghoz csatolták, ahol egy nagy fejlesztést hajtottak végre, majd ismét önálló lett. Folyamatosan foglalkoztak vele, csak a pénzügyi helyzetüket nem oldották meg; tartósan a csőd szélén állt, - rendezni kellett. Számomra egy nagyon szimpatikus megoldást találtak. Elmondom mi ez. A minisztérium, a hitelező bankok - többszáz millióról van szó —, és a vállalat részvénytársaságot alapítottak. A bank irányában a követelést részvénnyé változtatták, egyrészét elengedték. Tudom, ez egy nagyon nehéz feltétel, de amilyen kemény elvárásokat diktál a bank és most az utóbbi időben, hiszen a fél évtől van ez a variáció, amilyen kemény változást tapasztalunk annál a vállalatnál, meggyőződésem, hogy ezt a nagyon kritikus időszakot átvészeljük. Ha a 28 és fél milliárdra azt mondtuk volna a bankok egy részének, hogy harmadát, felét tegyük kötvénnyé, a többit elengedjük —, valószínű lett volna vállalkozó, de hogy ilyen mértékű összeget elengedjünk, én a magam részéről nem tudom támogatni, nem is értek vele egyet. Végezetül engedjék meg, hogy a 3 variációról szóljak. A költségvetési támogatások csökkentésével magam is egyetértek. Még talán azt is elfogadom, hogy ebben a léptékben ennél többet nem nagyon tudtak volna visszavenni a pénzügyi szervek anélkül, hogy a gazdálkodás feltételeit ne borították volna fel. Tehát elfogadom ezt a mértéket. A lakásalap létrehozásáról már más a véleményem. Meggyőződésem, hogy ez nem oldja meg a lakásproblémát — nem jelent több új lakást —, ez most már az előterjesztésben is szerepel. Azt a kritikát kaptam, hogy most a vállalatokra akarunk egy TEHO-t bevezetni. Tehát nem tudom elfogadni. A vagyonadó bevezetésével kapcsolatban: a szakemberek is elmondták, hogy nem illeszkedik szervesen a mi adórendszerünkbe — így nem tudom támogatni. A 2-es variációban szereplő pótadó mértéke számomra is és képviselőtársaim, de azt hiszem a vállalatok számára is irritáló, így abban a dilemmában vagyok, voltam ma reggelig, hogy ez lesz az első költségvetés, amit el fogok utasítani! Megkaptuk az anyagot a terv- és költségvetési bizottságban. Úgy érzem, ez már a mai rendkívül kritikus helyzetben tárgyalási alapot jelent. Én az irányba hajlok, hogy emellett mely a 4. variáció teszem le holnap a szavazáskor a voksomat. Egy dolgot szeretnék megjegyezni a 4. variációval kapcsolatban: ne kössük meg mereven a pénzügyi kormányzat kezét, hogy milyen mértékben és milyen területekről vonjon el ezek javaslatok legyenek, hiszen ebből két tétellel magam sem tudok egyetérteni. Az egyik: a tanácsok támogatásának 500 millió forinttal további csökkentése, nem tudom elfogadni. A másik: a szanálási alap támogatását, hogy 300 millió forinttal mérsékeljük, hiszen ezt kell nekünk növelni, hogy ne kerüljön sor 28 milliárdos adóalap elengedésére. Én a bizottság javaslata mellett kívánom letenni a voksomat és egyben javaslom a kormánynak, — ahhoz, amit Villányi elvtárs is említett és Németh elvtárs is az elején, hogy kitörési lehetőségünket segítsük elő —, foglalkozzunk intenzíven a termelő, gazdálkodó vállalatok, a valóban hatékonyan termelő vállalatok feltételeinek javításával. Mert vitatkozhatunk mi itt hosszú időn keresztül az elosztásról, ha a jövedelem megteremtésével nem tudunk eleget foglalkozni, nem lesz mit elosztanunk. Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Budapest 60. számú választókörzetének képviselője, Pölösné Krizsán Ildikó következik.