Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2883 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2884 ben, termelékenységben felbecsülhetetlen mértékben kamatozik, amire ma oly nagy szükségünk van! Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásomat, mely egyben javaslat is az Országgyűlés és az ország egésze számára, Seneca gondolatával fejezem be: „Bello homines gladius, pace luxus vulnerat! — Háborúban az embereket a kard, a békében a fényűzés sérti!" — Köszönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Juhász Ferenc budapesti képviselőtársunkat illeti a szó. JUHÁSZ FERENC: Tisztelt Országgyűlés! Képviselői pályafutásom során ez már a negyedik költségvetés, amit részleteiben megismerhetek, véleményt mondhatok róla, s leadhatom a voksomat. Be kell vallanom, idáig mindig mellette tettem le a voksot, hiszen meggyőztek azok az érvek, amik elhangzottak a költségvetés tárgyalása során a szakemberek részéről. Az utóbbi időben azonban — azt hiszem — valamennyiünknek a lelkiismeretünkkel is el kell időnként számolni. Végiggondoltam, hogy helyesen döntöttem-e az elmúlt időszakban. Nemcsak én gondoltam ezt végig, megkérdezték a választóim is, hogy helyesen döntöttem-e, amikor a költségvetés mellett szavaztam, vagy az annak végrehajtásáról szóló tájékoztatót szavazatommal elfogadtam. Az előző költségvetésekre, amikor a Hetényi elvtárs, majd a Medgyessy elvtárs az előterjesztéseket elénk tárta, — azt mondták, az az egyedüli legjobb, az a valódi, az az igaz, az hozza a megoldást. Mit tapasztalunk most? A mi ciklusunk alatt tőkés adósságállományunk megduplázódott. A belföldi fizetési és költségvetési hiány 500 milliárd forintot ért el. S minderről akkor szereztünk tudomást, amikor többszöri konkrét kérésre az elmúlt ülésszakon a Nemzeti Bank elnöke nagyon részletes, nagyon korrekt tájékoztatást adott, de jóval később, mint kérdeztük. Tehát fölteszem a kérdést : nyugodt lehet-e a lelkiismeretem, nyugodt lehet-e e késői órákban önöknek is? Azt hiszem, megállapíthatjuk egyöntetűen, hogy nem! Tisztelt Képviselőtársaim ! A mostani ülésszakot megelőző bizottsági ülések is igen aktívak, sőt jóval aktívabbak voltak, mint a korábbiak, szenvedélyek, viták csaptak össze. A szakemberek a Pénzügyminisztérium részéről itt is megjelentek, a Tervhivatal részéről is, maga Villányi elvtárs is, és elmondták érveiket a költségvetés mellett, annak valamelyik variációja mellett. Én körülbelül két héttel ezelőtt, amikor a hozzászólásomra először készültem, nyugodt lelkiismerettel megírtam a beszédemet, amit azóta el is dobtam. Elbizonytalanodtam a viták során, nemtudtam, hogy melyik variáció az igazi, melyik mellé tegyem a voksomat. Volt egy kerületi aktíva, melyre az egyik pénzügyminisztériumi szakértőt hívtuk meg előadónak, a választókörzetemben gazdasági vezetők részére. Nagyon jó volt, szeretném itt is megköszönni a Pénzügyminisztérium vezetésének. Megkértem a vállalati szakembereket, ha már tájékoztató van a költségvetésről mondjanak véleményt, hogy ők melyik variáció mellett tennék le a voksot, hova szavaznának. Egyöntetű volt a vélemény; egyik mellett sem. Sőt az egyik vállalati vezető szót kért és elnézést kérve; egy nagyon szemléletes hasonlatot mondott erről a három variációról, hogy milyen választási lehetőségünk van: egy arab bölcseletet mondott el. Ez a bölcselet így szól: Allahnak három prófétája volt, az a kettő, Mohamed. Nekünk is valahogy ilyen választási lehetőségünk van most a költségvetés során, hiszen az anyagban szereplő elvonások mellett azt taglalja a három variáció, hogy a termelőszervezetektől, gazdálkodó egységektől milyen formában és mennyit vonjunk el. Úgy érzem a magam részéről, ez kevés. Idéztek már előttem — Varga képviselőtársam is —, elnézést az idézetért, igérem rövid leszek. így szól, mindjárt az 5. oldalon: A szabályozás ismét nem tudta a jövedelemképződés színvonalát és arányait az elképzeléseknek megfelelően alakítani és nem sikerült a kollektív és egyéni teljesítmények, valamint a jövedelmek összehangolása sem. A piaci verseny továbbra is korlátozott, a vállalatok nagy része még mindig nem érzékeli kellően a külpiaci hatásokat, és így alkalmazkodó képességük sem fejlődött eléggé. Ezt olvastuk most is, a korábbi években is! Kérdezem az előterjesztőktől, kérdezem Villányi elvtárstól: mi volt annak az akadálya, hiszen 1987ben azt a költségvetést fogadtuk el, és olyan szabályozókat, amelyeket a Pénzügyminisztérium, illetve a szakemberek előterjesztettek. Akkor miért nem teljesültek ezek a követelések? Hiszen az anyagban is szerepel, hogy a termelővállalatok oldaláról — egyik kimutatásban — kétmilliárd pluszbevétel van, ha nettóban számoljuk, a másik kimutatás szerint a nyereség és jövedelem oldalról mintegy 25 milliárd plusz van. Tehát a termelés oldaláról rendezett volt és úgy érzem várhatóan rendezett lesz ez a gazdálkodási év. A gond az elosztásban, illetve a felosztásban van véleményem szerint. Részletesen szól az előterjesztés arröl is, hogy mik a sarokpontjai az egyensúly megteremtése mellett költségvetési évünknek. Beszél a szerkezetváltásról, a gazdálkodó szervezetek közötti erősebb differenciálódásról, a piaci viszonyokról is; én ezekkel messzemenőkig egyetértek. De mégis gondom van ezekkel. Mi a gondom? Ezeket tavaly is, tavaly előtt is, azelőtt is beraktuk a költségvetésbe és elfogadtuk. A végrehajtásról szóló beszámolónál meg megállapítottuk, hogy nem teljesültek. Ezeket a szempontokat — az a véleményem — legalább olyan következetesen kellett volna a pénzügyi kormányzatnak érvényesíteni, mint ahogy tette azt a restrikciós, vagy elnézést a kifejezésért, elvonási politikájában? Tisztelt Képviselőtársaim! Többen szóltak már itt a vita során a költségvetés tételeiről, életszínvonalról, a fiatalok, a nagycsaládosok, a nyugdíjasok helyzetéről, az elvonások mértékéről, így az időre való tekintettel én erről most nem szólok, - bár egyetértek a hozzászólókkal - a magam részéről elfogadom az előterjesztésnek azt a tételét is, hogy 20 milliárd az a határ, amit külső-belső pénzügyi