Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2881 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2882 ban is ismételten elhangzottak. A hibás koncepciójú vagy rossz kivitelezésű beruházásokról, a kis és nagy dolgokban hanyag munka következtében jelentkező plusz kiadásokról, a felelőtlen anyagkezelésből adódó pocséklásról, a hazánkban félelmetes mértékben elterjedt és mértékű korrupcióról, a bűntény fogalmát kimerítő társadalmi vagyon eltulajdonításáról, sikkasztásról, melyek mind a népgazdaságot, a társadalmat károsítják, s jelentős összeggel vesznek részt a költségvetési negatívumok kialakulásában is. Nem ezekről az egyértelműen elítélendő és megelőzendő dolgokról kívánok szólni, hanem arról a ma általánosan megszokott, mindennapos gyakorlatról, mely hazánk jelenlegi gazdasági helyzetében nem megengedhető, s amelynek felelős és ésszerű csökkentésével több milliárdos megtakarítás érhető el. Nevezetesen gondolok akár a költségvetésből, akár a termelési nyereség rovására felhasznált, akár tagdíjból fedezett indokolatlan reprezentációra; a néhány órás munkaidő alatti megbeszélés, tárgyalás, értekezlet során természetessé vált szendvicsekre, üdítőkre, az azt követő ebédekre, s a nem szükségszerű mértékű, itallal is növekvő költségű vacsorákra, fogadásokra, és azok — indokolatlanul nagyvonalú pazarláshoz vezető — vállalatok részéről történő szponzorálására is. Gondolok továbbá a túlméretezett vendégeskedésre és ajándékozásra, a luxusirodai berendezésekre, a luxusüdülőkre és üdültetésre. Mindezekből a társadalomnak csak egy kis hányada részesül és éppen az a réteg, melynek a saját tisztességes jövedelméből is lehetősége lenne az átlagon felüli életszínvonalhoz, életmódhoz. (Taps.) Gondolok jelentős megtakarítást lehetővé tevő további forrásokra. A külföldi, különöböző célú utazásokra, utaztatásokra, azoknak a cost benefit mérlegelésével, csak az ország számára hasznos mértékre való csökkentésére, legyen az kereskedelmi, politikai, sport-, tanulmányút, tapasztalatcsere, vagy udvariassági jellegű utazás. Megkíséreltem ezen elkerülhető, felsorolt és általam mérsékelhetőnek vélt kiadások összegére utaló adatokat nyerni hozzászólásom előtt. Ilyen összetételben ez nem áll rendelkezésre, különösen nem, ha, — vagy mondhatom úgy, — mert az ilyen természetű kiadások nem ritkán nem a valóságnak megfelelően nevesítve kerülnek kimutatásokra. Nem felelőtlen szakértői becslés szerint azonban az ily módon megtakarítható összeg évenként több milliárdra tehető, melynek egy része valutáris vonzatú. Hozzájárul még az eddig említetteken kívül a hazai döbbenetes nagy számú értekezletek, rendezvények, megkérdőjelezhető indokoltságú továbbképzések útiköltségben, szállodaköltségben, részvételi díjban, napi díjban jelentkező kiadása, melyek feleslegesen ismételt, azonos személyekkel, azonos témákkal foglalkozva, tehát kétes értékkel naponta több tízezreket vonnak el a termelő, irányító, alkotó, hasznos munkától. Bár csak fiktív, de nem jelentéktelen, ami az így munkahelyről való távollét miatt kieső, el nem végzett munka értékéből adódó de facto, és még nagyobb erkölcsi veszteség. Az értekezletek, rendezvények, továbbképzések vonatkozásban is — legyenek azok szakmai, politikai, szakszervezeti vagy egyéb jellegűek -, az eddigieknél sokkal meggondoltabban mérlegelni kell, mérlegre kell tenni a cost benefit, a ráfordítás és a haszon kérdését. Tisztelt Országgyűlés! Ezen kiadások, amelyek akár költségvetésből, akár vállalati vagy termelőszövetkezeti nyereség kárára, ami közvetve természetesen azon keresztül a költségvetést sérti, akár valamilyen testület tagságának tagdíjával vagy állami támogatásból nyernek fedezetet, túl az anyagi részén a kérdésnek, a társadalmi igazságtalanság kérdését is felvetik. Tisztelt Országgyűlés! A történelemtanáromtól tanultam a ma már nem tudom kitől származó idézetet: ,,A jól megrendezett nemzeti ünnepek felújítják a nép életkedvét." Mély igazságot és tapasztalatot tükröz ez az idézet, de ha azok mindennaposak, vagy túl gyakoriak és csak kivételezett réteg számára adottak, melyek ma természetesnek vett velejárói közéletünknek, úgy azok nem a nép életének, munkakedvének felújítását szolgálják, sőt joggal irritálják a tisztességesen dolgozó többséget. A felvetett kérdésekkel, vagyis a mértéktartó, szerényebb reprezentációra fordított összegek mérséklésével nem aszkétizmusra — félreértés ne essék — és nem szegénységünk fitogtatására gondolok, de igenis vállalnunk kell a tisztességes szegénység lemondásait. Szükség van ünneplésre, indokolt esetben vendéglátásra is — ezt a jó nemzetközi kapcsolatok is megkívánják -, és tudom, tudomásul is veszem: vannak kötelező protokolláris, betartandó szokások. De a jó közérzetet biztosító és a kötelező udvariasságon túlmenő vendéglátás, a sokat kárhoztatott dzsentri-világra emlékeztető, helyenként közpénzből folytatott életmód azonban ne a köz pénzéből történjen! Az így megtakarítható összeget fordítsunk legégetőbb, elsősorban a lakosságot érintő szociális gondok enyhítésére, s így járulhatunk hozzá a költségvetési deficit csökkentéséhez is. Tisztelt Országgyűlés! Vannak tehát források, s hogy ezek a források tiszta mederbe fogva jól szolgálják közös ügyeinket, azt elsősorban nem újabb vagy felelevenített és kijátszható korlátozó rendelkezésekkel és nem is újabb ellenőrző közegek munkába állításával kellene elérnünk. E források megteremtéséhez a legkisebb poszttól a legmagasabbig minden vezető személyes példaadása és a bevezetőben megfogalmazott értelmezésű intelligens, becsületes magatartása és vezetői felelőssége legyen erre a biztosíték. Segítse a vezetést ebben a tényleges, nem formális és nem befolyásolható független társadalmi ellenőrzés. Kívánatos lenne, hogy a felsorolt természetű kiadások összegéről a szakminisztériumok, testületek évenként tájékoztatást adnának az országgyűlésnek is. A napjainkra jellemző általánosító, az indokoltnál is fokozottabb, vezetőkkel szembeni bizalmatlanságot az e célra felhasznált, illetve megtakarított összegekről való rendszeres tájékoztatással is csökkenthetjük. A tájékozatlanság ugyanis bizonytalanságot, a bizonytalanság pedig bizalmatlanságot szül. S a bizalmatlanság megmérgezheti egy család, egy közösség és az országnak is közérzetét és közéletét is. Ez éppen úgy megszüntetendő, mint a luxus kiadások. Ezzel szemben a bizalom együttműködési, megértési készségben, munkakedv-