Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-44
3709 Az Országgyűlés 44. ülése, 1989. március 23-án, csütörtökön 3710 dett adminisztráció miatt az orvosoknak még az eddigieknél is kevesebb idejük jut a betegekre. A gyógyszerészek a három csoportba sorolt gyógyszereket körülményesen tudják árazni, a kiváltás többszöri sorbanállást jelent a betegeknek, nagy az ingerültség és az elkeseredettség. A beteg, ha rossz anyagi helyzetben él, szociális támogatást kérhet. A segély folyósítására hivatottak a tanácsok, némileg megemelt rendkívüli segélykeret terhére. A jelenlegi előírások szerint a segélyek kifizetésének előfeltétele a tanács által elvégeztetett környezettanulmány, tehát annak megvizsgálása, valóban rászorul-e támogatására a kérelmező. Ez így hosszadalmas és körülményes. Előfordul, hogy a beteg a pénztárnál döbben rá, nincs elegendő pénze a gyógyszer kiváltására. Jobbik esetben visszamegy a körzeti orvoshoz és olcsóbb gyógyszert kér. De az emberek jelentős része megalázónak tartja a tortúrát és inkább nem is kéri a támogatást. A legveszélyesebb eshetőség, és erre konkrét példákat láttunk, amikor a beteg anyagi okból a rendelt gyógyszereknek csak egy részét váltotta ki és fogyasztotta el. Sajnos, sok olyan eset is van, amikor az összeg hatására a beteg nem váltja ki, és így nem is szedi a szükséges gyógyszereket. Ugye, nem kell részleteznem, hogy ezek milyen következményekkel járhatnak? Emellett foglalt állást a Hazafias Népfront Budapesti Bizottságának elnöksége is, s kezdeményezte, kérte a társadalmi vizsgálatot a gyógyszerek bonyolult kiadásának feloldására. Tisztelt Képviselőtársaim! Felemelt árú élelmiszerek egy részéről még le lehet mondani, de az orvos által felírt gyógyszerekről nem, és nem is szabad. Ezt az állapotot nem lehet elfogadni és megoldás nélkül hagyni. Találjunk együtt megoldást egy túlbonyolított adminisztráció egyszerűsítésére és az említett gondok megoldására. Ehhez kérem hozzáértő szakember képviselőtársaimnak és az illetékeseknek a segítségét, választópolgáraim és talán az egész ország lakossága érdekében. Befejezésül el szeretném mondani: beszélgettem Nagyiványi András képviselőtársammal. Napirenden belül kérdésre jelentkezett és hasonló gondolatokat fogalmazott meg a gyógyszerrendelkezéssel kapcsolatban. Ha az Országgyűlés elfogadja a miniszterasszony válaszát, akkor eláll a kérdéstől. Köszönöm szépen a figyelmüket. ELNÖK: Dr. Csehák Judit minisztert illeti a szó. DR. CSEHÁK JUDIT: Tisztelt Elnök Úr! Javasolnám, hogy kérdezzük meg a két másik képviselőt is, nem kívánják-e elmondani az interpelláció szövegét, mielőtt összevontan válaszolnék. ELNÖK: Kérdeztem. Kívánnak? Igen. Tessék. DR. KOLLÁR KATALIN: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterasszony! Néhány mondat erejéig szeretném türelmüket igénybe venni. Nevezetesen az a kérésem, hogy a szociális segélyezés menetét egyszerűsítsük. Ne kelljen a hozzátartozót megkeresni, aki eltartásra kötelezhető, mert az általában nagyon ritka, hogy fizetésre lehet őket kötelezni, legtöbbször maguk is a létminimum szintjén élnek, vagy nagyon rossz a kapcsolat szülő és gyermek között, és csak per indítható esetleg. Az a javaslatom, hogy a szociálpolitikai szerv fogadja el a körzeti orvos és a körzeti nővér felelősséggel készített környezettanulmányát, valamint a nyugdíjszelvényt. Ne húzzuk az időt, ne bonyolítsuk a tanácsi ügymenetet, mert ez amúgy is fokozza a rászorultak megalázó helyzetét. Köszönöm szépen. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Dr. Kollár Katalin képviselőtársunk szólt. Most akkor megkérdem Moravcsik Ferencné képviselőtársunkat. MORAVCSIK FERENCNÉ: Igen. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterasszony! Én is nagyon lerövidítem a hozzászólásomat, mivel előttem lévő képviselőtársaim már a témát érintették. Annyit szeretnék még megjegyezni, hogy az interpellációhoz Tóth István Bács-Kiskun megyei képviselőtársam is csatlakozott. Az én esetemben is az interpellációra a megemelkedett gyógyszerárak alkalmazására használatos segélyezési módszer kényszerített. A gyógyszerek árrendezésével egyetértünk és tudjuk, hogy szükség volt rá. Azonban ez olyan nagy mértékű volt, hogy szinte családoknak a százait kilátástalan helyzetbe sodorta. Az Egészségügyi Minisztérium 17/86-os számú rendelete lehetőséget ad arra, hogy akinek a megélhetése veszélyben van, az rendívüli segélyben részesülhet. Ez a segélyezési rendszer alkalmas egyedi elbírálás alapján krízishelyzetbe került családok alkalmankénti segítésére, de tömegesen jelentkező igények kielégítésére alkalmatlan, bizonyította ezt a mögöttünk lévő három hóhap is. A segélyezésnek ez a módja főleg azért alkalmatlan, mert a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek, betegek, idősek esetében a kiszolgáltatottságot még tovább fokozza, az emberi méltóságot sérti. Itt gondolok arra, amit már előttem lévő képviselőtársaim elmondtak, a segélyezés útjának egyes állomásaira: orvosnál igazoláskérés, tanácsnál kérelembenyújtás, környezettanulmány, tartási kötelezettség kutatása. Azokat sérti különösen, akik mindeddig, ha szerény körülmények között is, de önmagukat el tudták látni. Ez a segélyezés beteg emberek által fizikailag is végigjárhatatlan útját megalázónak tartják. Én kérem a Miniszterasszonyt, hogy ha átmeneti időre is, tehát mindaddig, míg a fogyasztói árakhoz hasonlóan nem rendeződnek a bérek és a nyugdíjak, addig egy emberibb segítési módot dolgozzanak ki. Annyit kérek csak, mert történtek már lépések és előttünk is vannak azok a kezdeményezések, nagyon lényeges lenne, hogy ez a segítés egyszerű legyen és jogként működjön, hogy ne sértse a beteg emberek önérzetét. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket, köszönöm a gyors, rugalmas válaszadást és az egész ügyhöz való jó hozzáállást. (Taps.)
