Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-44

3711 Az Országgyűlés 44. ülése, 1989. március 23-án, csütörtökön 3712 ELNÖK: Következik a miniszter válasza. DR. CSEHÁK JUDIT: Tisztelt Országgyűlés! Amennyiben sikerült a tisztelt képviselőknek időköz­ben az összevont választ elolvasniuk, én természetesen nem kívánom megismételni. Kérném viszont, hogy a jegyzőkönyvbe a teljes szöveg kerülhessen be. El­nézést szeretnék kérni valamennyi magyar állampol­gártól és valamennyi betegtől az eddig okozott ké­nyelmetlenségekért. Megígérem munkatársaim nevé­ben, hogy mindezeket erőnk, lehetőségeink és legjobb szaktudásunk szerint csökkenteni fogjuk. Minderről rendszeresen beszámolunk a parlament szociális és egészségügyi bizottságának, legelébb jövő héten, 29­én. Ezzel együtt kérem válaszom elfogadását. (Taps.) ELNÖK: Köszönöm. Kérdem Gregor Péter képvi­selőtársamat, egyetért-e a miniszteri válasszal? GREGOR PÉTER: Egyetértek. ELNÖK: Kérdem Dr. Kollár Katalin képviselőtár­sunkat, egyetért-e a válasszal?. DR. KOLLÁR KATALIN: Egyetértek. ELNÖK: Kérdem Moravcsik Ferencné képviselő­társunkat? MORAVCSIK FERENCNÉ: Egyetértek. ELNÖK: Köszönöm. Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát tudomásul veszi-e? Aki igen, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Úgy látom többség. Köszönöm. Ki van ellene? Köszönöm. Tar­tózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteri választ az interpelláló képviselők és az országgyűlés tudomásul vette, 14 ellenszavazattal, 10 tartózkodással. Dr. Vodila Barna képviselőtársunk interpellál a szociális és egészségügyi miniszterhez az új nyugdíj­törvény előkészítése tárgyában. Dr Vodila Barna képviselőtársunkat illeti a szó, Borsod-Abaúj-Zemplén, 15. választókerület. DR. VODILA BARNA: Tisztelt Országgyűlés! Négy és fél percre kérem türelmüket. Áz új nyugdíjtörvény múlt évi szakmai előkészíté­se nagy érdeklődést váltott ki az egész társadalmunk­ban, főleg a nyugdíjasok és a nyugdíjazás előtt állók részéről. Helyeslésre talált az az elgondolás, hogy a legmagasabb nyugdíj az éves átlagos bérszint három­szorosa legyen, de ugyanakkor az alsó nyugdíjhatárt is elfogadható szinten rögzítse a törvény. Az elmúlt napokban a Nyugdíjintézetben értékes tárgyilagos tájékoztatást kaptam a jelenlegi nyugdíjak folyósításáról. Erről azért teszek említést, mert társa­dalmunkban ez másképpen van tudomásra hozva. 1989. január l-jén 2.425.400 nyugdíjas élt az or­szágban. Negyvenezer forint nyugdíjban nyolc fő ré­szesült, 3040 ezer forintos nyugdíjban 12 fő, 20-30 ezer forintos nyugdíjban 388 fő. Azt is el kell mon­danom viszont, hogy január 1-je óta az elmúlt napok­ban már sorra került egy 48 ezer forintos nyugdíj számfejtése. Nagyon sok dolgozónak ma ennyi az éves fizetése. Ez a nyugdíjtörvény sürgős módosításra szorul. Ez a közvélemény álláspontja. Annak jelzése mellett, hogy a társadalom nagy többsége nem ért egyet az említett túl magas nyugdíjakkal, mégis szá­mukra a legnagyobb gond és megoldásra váró feladat ma a 4000 forint alatt nyugdíjból élő 1.400.000 nyugdíjas sorsa, és ha azt is figyelembe vesszük, hogy több százezer nyugdíjas házaspár egy nyugdíjból él, akkor fel kell tennünk a kérdést, vajon milyen sors vár ezekre? Egyre gyakrabban kérdezik joggal, meddig kell még várni az idős, alacsony nyugdíjjal rendelkező bányászoknak, téesztagoknak, értelmiségieknek, nehéz fizikai munkában megfáradt beteg nyugdíjasok­nak alacsony nyugdíjuk jelentős emelésére? Számuk ma már egyre csökkenő, helyzetük egyre kilátástala­nabb, de mégis súlyos megélhetési gondok ellenére remélik és várják a támogatást. Ne feledjük, hogy ők voltak azok, akik az újjáépí­tés éveiben derekasan dolgoztak, nagy érdemük van abban, hogy az ország a romokból újjáépült. Joggal bírálják a nyugdíjemeléssel kapcsolatos ezévi intézke­déseket. Igazságos-e az, hogy 3000 forintos, 20-30 ezer vagy 40 ezer forintos nyugdíjas egyaránt 460 forint nyugdíjemelésben részesült. Mi lesz azokkal az alacsony nyugdíjasokkal, akik ma már sem a lakbért, sem a villanyt, sem a víz- és gázszámlát nem tudják fizetni, mert napi kenyerükre, gyógyszerükre sem futja. Joggal bírálják az idősebb, 70 éven felüli nyugdí­jasok a kormánynak azt az intézkedését, mely az elő­ző évi inflációval azonos nyugdíjemelést megszüntet­te. Ez hátrányosan érinti az idős nyugdíjasokat, akik­nek már arra sincs lehetőségük, hogy kiegészítő jöve­delmet biztosítsanak maguknak. Nem érthetünk egyet Dr. Szikszay Bélának, az Ár­hivatal volt elnökének nyilatkozatával, mely szerint a nagy nyugdíjjal rendelkezők rosszabbul jártak a 460 forint emeléssel; mint a 2500 vagy 3000 forinból élő kis nyugdíjasok. Tisztelt Országgyűlés! Interpellációm célja, hogy sok százezer nyugdíjas nevében kérjem javaslataim megvizsgálását azzal, hogy az új nyugdíjtörvény meg­hozataláig a legszegényebb és legrászorultabb nyug­díjasok helyzetének javítására tegyen intézkedést a kormányzat, de ugyanakkor a túlzottan magas nyug­díjaknál is húzzon meg egy felső határt. Legyenek ezek az intézkedések olyanok, hogy a szegények ne legyenek még szegényebbek és a gazdagok ne lehes­senek még gazdagabbak. Köszönöm a figyelmüket. (Nagy taps. ) ELNÖK: Dr. Csehák Judit a szociális- és egészség­ügyi miniszter válaszol. DR. CSEHÁK JUDIT: Tisztelt Elnök Úr! Másod­szor kell javaslatot tennem, bár ismételve zavart oko­zok vele. Időt kímélendő, Nóvák Jánossal és Lásztity

Next

/
Thumbnails
Contents