Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-44

3707 - Az Országgyűlés 44. ülése, 1989. március 23-án, csütörtökön 3708 zendő, nem mellőzhető társadalmi munkával sokmil­lió forint ráfordítás alól mentesíti az állami költségve­tést. Erre tekintettel tartom méltánytalannak, sőt nem túlzás, etikátlannak az olyan szabályozást, hogy az önkéntes segítők tiszteletdíját is a jövedelemadó-fi­zetési kötelezettség terhelje. Ha már az állam elfogadja az önkéntesek segítsé­gét, úgy gondolom, a megkülönböztetett tisztelettel sem illenék fukarkodnia. E megfontolásból kérem a miniszter elvtársat, hogy az önkéntes tűzoltó tes­tületek további zökkenőmentes funkcionálását elő­mozdítandó, eszközöljön ki jogszabálymódosítást an­nak érdekében, hogy az önkéntes tűzoltók tisztelet­díja mentesüljön az adózás alól, s a továbbiakban költségként lehessen azt elszámolni. Kérem a minisz­ter elvtárs válaszát. (Taps.) ELNÖK: Dr. Villányi Miklós miniszter válaszol. DR. VILLÁNYI MIKLÓS: Tisztelt Südi Bertalan! Egyetértek önnel abban, hogy az önkéntes és vállalati tűzoltók azon társadalmi munkások közé tartoznak, akik nem mellőzhetők a jövőben sem, bár őszintén remélem mindannyiunk érdekében, hogy feladataik nem nőnek. A személyi jövedelemadó-rendszer kidolgozásakor — és meg kell mondanom, azóta is — folyamatosan számos javaslat fogalmazódott meg, amely a legkülön­bözőbb kifizetéseket kívánta mentesíteni az adózta­tás alól. Az indokok igen széles körűek, a tevékenység hasznosságára, a kifizetett összegek alacsony ságára, az érintettek szűk körére, az adórendszer adott te­vékenységre ösztönző jellegének kialakítására szoktak többek között hivatkozni. Az indokok azonban rend­kívül szerteágazóak és ötletesek. Nem kívánok most az adórendszer működéséről értékelést adni, erre az Országgyűlés júniusi üléssza­kán kerül sor, az elfogadott munkaprogramnak meg­felelően, az azonban ide tartozik, hogy az egyéves működés jelzi: a mentességek, kedvezmények köre túl széles, mértékük nagy. Bölcs elemzésre, együtt­működésre van szükség ahhoz, hogy a kedvezmények, még ha egyenként nem is látszanak túl jelentősnek, csökkenjenek és ezáltal lehetővé várjon az adó általá­nos progressziójának érzékelhető mérséklése. Az önkéntes tűzoltók jelentős hányada e tevékeny­ségének elismeréseként némi tiszteletdíjban részesül: E tiszteletdíj, ha jövedelem, még ha igen szerény is, indokoltan képez adóalapot. Azt azonban megvizsgálandónak tartom a Belügy­minisztériummal együttesen — hiszen a tűzoltóság a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik —, hogy a tiszteletdíj nem költségtérítés jellegű-e? Ennek el­döntését az interpelláció beadásától eltelt rövid idő nem tette felelősen lehetővé. Ha a vizsgálat pozitív eredménnyel zárul, az önkéntes tűzoltók tiszteletdíja mentesíthető az adófizetés alól. Kérem válaszom el­fogadását. ELNÖK: Kérdem Dr. Südi Bertalan képviselőtár­sunkat, egyetért-e a válasszal? DR. SÜDI BERTALAN: A válasszal csak annyiban értek egyet és csak akkor, hogyha tényleg mentesül. (Derültség.) Itt kitétel van olyan értelemben, hogy egyszerűen ha a költségtényezők benne vannak a tisz­teletdíjban, akkor mentesül. Én egyetemesen szeret­ném, ha a tiszteletdíj mentesülne. Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a minisz­ter válaszát elfogadja-e? Aki igen, kérem, kézfeleme­léssel szavazzon. (Megtörténik.) Látható többség. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteri választ az interpelláló képviselő nem, illetve csak feltételekkel, az Országgyűlés tudomásul vette 6 ellenszavazattal, 26 tartózkodással; Tisztelt Országgyűlés! Gregor Péter, Dr. Kollár Ka­talin és Moravcsik Ferencné képviselőtársaink hasonló témában nyújtottak be interpellációt Dr. Csehák Ju­dit szociális és egészségügyi miniszterhez. Az interpel­láló képviselők egyetértettek azzal, hogy a hasonló tárgyú interpellációkra a miniszter együttesen vála­szoljon. Az idő kímélése miatt a szóbeli válasz rövid lesz, a részletesebb írásos választ időközben kiosztat­tam képviselőtársaimnak. Kérdem, hogy hármójuk közül kíván-e valaki szólni? Gregor Péter képviselőtársunkat illeti a szó, Buda­pest, 35. valasztokeriilet^Aozfte« derültség). GREGOR PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterasszony! önökkel együtt én is elfogadtam a kormány költségvetési előterjesztését. Nem a dönté­sünk ellen, hanem valakikért emelek szót. Azon a területen, ahol képviselővé választottak, egyre bővül azoknak az embereknek a száma, akik igen nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Tudom, hogy nincs elég pénzünk a gondok enyhítésére, azonban ba­jaink egy része mérsékelhető lenne anyagi eszközök nélkül is: emberiességgel, figyelemmel, egymással való törődéssel. Kik szorulnak elsősorban megkülönbözte­tett figyelemre, törődésre? Többségük az idősebb kor­osztályból kerül ki, de bőven akadnak köztük pálya­kezdők, gyermekes családok. Ahhoz azonban, hogy minden rászorulóra, de legalább a nyugdíjasokra ráta­lálhassunk, a szociális gondoskodásból ne maradhas­son ki senki, szükség lenne megbízható adatbázisra. Kell, hogy ezzel rendelkezzenek végre tanácsaink, hogy ne kisipari módszerekkel számoljuk fel a hiányo­kat, az esetlegességeket. Hogy ki tudná ezt a tanácsok rendelkezésére bo­csátani? A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság? Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal? Vagy más? Nem tu­dom, de úgy vélem, hogy az objektív információk alapján tudnának a lakóterületi közösségek hatéko­nyabban segíteni embertársainkon. A másik témakör egy új rendelet megjelenése. En­nek helyességét szakértelmem hiányában nem bírálha­tom, de a választópolgáraimmal való beszélgetéseim, találkozásaim alkalmával drámai erővel teszik szóvá. Ez nagy terheket ró a betegekre, gyógyszerészekre, orvosokra egyaránt. Hosszú sorok várakoznak az alap­ellátás orvosainál, a gyógyszertárakban, a megnöveke-

Next

/
Thumbnails
Contents