Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-44

3707 - Az Országgyűlés 44. ülése, 1989. március 23-án, csütörtökön 3708 zendő, nem mellőzhető társadalmi munkával sokmillió forint ráfordítás alól mentesíti az állami költségvetést. Erre tekintettel tartom méltánytalannak, sőt nem túlzás, etikátlannak az olyan szabályozást, hogy az önkéntes segítők tiszteletdíját is a jövedelemadó-fizetési kötelezettség terhelje. Ha már az állam elfogadja az önkéntesek segítségét, úgy gondolom, a megkülönböztetett tisztelettel sem illenék fukarkodnia. E megfontolásból kérem a miniszter elvtársat, hogy az önkéntes tűzoltó testületek további zökkenőmentes funkcionálását előmozdítandó, eszközöljön ki jogszabálymódosítást annak érdekében, hogy az önkéntes tűzoltók tiszteletdíja mentesüljön az adózás alól, s a továbbiakban költségként lehessen azt elszámolni. Kérem a miniszter elvtárs válaszát. (Taps.) ELNÖK: Dr. Villányi Miklós miniszter válaszol. DR. VILLÁNYI MIKLÓS: Tisztelt Südi Bertalan! Egyetértek önnel abban, hogy az önkéntes és vállalati tűzoltók azon társadalmi munkások közé tartoznak, akik nem mellőzhetők a jövőben sem, bár őszintén remélem mindannyiunk érdekében, hogy feladataik nem nőnek. A személyi jövedelemadó-rendszer kidolgozásakor — és meg kell mondanom, azóta is — folyamatosan számos javaslat fogalmazódott meg, amely a legkülönbözőbb kifizetéseket kívánta mentesíteni az adóztatás alól. Az indokok igen széles körűek, a tevékenység hasznosságára, a kifizetett összegek alacsony ságára, az érintettek szűk körére, az adórendszer adott tevékenységre ösztönző jellegének kialakítására szoktak többek között hivatkozni. Az indokok azonban rendkívül szerteágazóak és ötletesek. Nem kívánok most az adórendszer működéséről értékelést adni, erre az Országgyűlés júniusi ülésszakán kerül sor, az elfogadott munkaprogramnak megfelelően, az azonban ide tartozik, hogy az egyéves működés jelzi: a mentességek, kedvezmények köre túl széles, mértékük nagy. Bölcs elemzésre, együttműködésre van szükség ahhoz, hogy a kedvezmények, még ha egyenként nem is látszanak túl jelentősnek, csökkenjenek és ezáltal lehetővé várjon az adó általános progressziójának érzékelhető mérséklése. Az önkéntes tűzoltók jelentős hányada e tevékenységének elismeréseként némi tiszteletdíjban részesül: E tiszteletdíj, ha jövedelem, még ha igen szerény is, indokoltan képez adóalapot. Azt azonban megvizsgálandónak tartom a Belügyminisztériummal együttesen — hiszen a tűzoltóság a Belügyminisztérium hatáskörébe tartozik —, hogy a tiszteletdíj nem költségtérítés jellegű-e? Ennek eldöntését az interpelláció beadásától eltelt rövid idő nem tette felelősen lehetővé. Ha a vizsgálat pozitív eredménnyel zárul, az önkéntes tűzoltók tiszteletdíja mentesíthető az adófizetés alól. Kérem válaszom elfogadását. ELNÖK: Kérdem Dr. Südi Bertalan képviselőtársunkat, egyetért-e a válasszal? DR. SÜDI BERTALAN: A válasszal csak annyiban értek egyet és csak akkor, hogyha tényleg mentesül. (Derültség.) Itt kitétel van olyan értelemben, hogy egyszerűen ha a költségtényezők benne vannak a tiszteletdíjban, akkor mentesül. Én egyetemesen szeretném, ha a tiszteletdíj mentesülne. Köszönöm szépen. ELNÖK: Kérdem az Országgyűlést, hogy a miniszter válaszát elfogadja-e? Aki igen, kérem, kézfelemeléssel szavazzon. (Megtörténik.) Látható többség. Ki van ellene? Tartózkodott-e valaki a szavazástól? Kimondom a határozatot: a miniszteri választ az interpelláló képviselő nem, illetve csak feltételekkel, az Országgyűlés tudomásul vette 6 ellenszavazattal, 26 tartózkodással; Tisztelt Országgyűlés! Gregor Péter, Dr. Kollár Katalin és Moravcsik Ferencné képviselőtársaink hasonló témában nyújtottak be interpellációt Dr. Csehák Judit szociális és egészségügyi miniszterhez. Az interpelláló képviselők egyetértettek azzal, hogy a hasonló tárgyú interpellációkra a miniszter együttesen válaszoljon. Az idő kímélése miatt a szóbeli válasz rövid lesz, a részletesebb írásos választ időközben kiosztattam képviselőtársaimnak. Kérdem, hogy hármójuk közül kíván-e valaki szólni? Gregor Péter képviselőtársunkat illeti a szó, Budapest, 35. valasztokeriilet^Aozfte« derültség). GREGOR PÉTER: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterasszony! önökkel együtt én is elfogadtam a kormány költségvetési előterjesztését. Nem a döntésünk ellen, hanem valakikért emelek szót. Azon a területen, ahol képviselővé választottak, egyre bővül azoknak az embereknek a száma, akik igen nehéz anyagi helyzetbe kerültek. Tudom, hogy nincs elég pénzünk a gondok enyhítésére, azonban bajaink egy része mérsékelhető lenne anyagi eszközök nélkül is: emberiességgel, figyelemmel, egymással való törődéssel. Kik szorulnak elsősorban megkülönböztetett figyelemre, törődésre? Többségük az idősebb korosztályból kerül ki, de bőven akadnak köztük pályakezdők, gyermekes családok. Ahhoz azonban, hogy minden rászorulóra, de legalább a nyugdíjasokra rátalálhassunk, a szociális gondoskodásból ne maradhasson ki senki, szükség lenne megbízható adatbázisra. Kell, hogy ezzel rendelkezzenek végre tanácsaink, hogy ne kisipari módszerekkel számoljuk fel a hiányokat, az esetlegességeket. Hogy ki tudná ezt a tanácsok rendelkezésére bocsátani? A Nyugdíjfolyósító Igazgatóság? Az Állami Népességnyilvántartó Hivatal? Vagy más? Nem tudom, de úgy vélem, hogy az objektív információk alapján tudnának a lakóterületi közösségek hatékonyabban segíteni embertársainkon. A másik témakör egy új rendelet megjelenése. Ennek helyességét szakértelmem hiányában nem bírálhatom, de a választópolgáraimmal való beszélgetéseim, találkozásaim alkalmával drámai erővel teszik szóvá. Ez nagy terheket ró a betegekre, gyógyszerészekre, orvosokra egyaránt. Hosszú sorok várakoznak az alapellátás orvosainál, a gyógyszertárakban, a megnöveke-