Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2875 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2876 jobb évet zárta másodszor. Megkérdeztem munkabizottsági ülésen: mondják meg, miben? Azt mondták: bruttó termelésben. Kérem : jusson eszébe a kormánynak a tavaszi vagy a nyári áremeléseknél, amikor élelmiszerárakat emelünk, hogy mi lesz az egyszerű embernek a benyomása a mezőgazdaságról? Mennyiben van ez a két gondolat szinkronban egymással? Én tudom azt, hogy más befolyásolja azt, hogy árat kell emelni, hiszen gondolom, feltételezik, hogy tudom, de nem hiszem ezt bárkinek meg lehet magyarázni, aki nem foglalkozik gazdaságpolitikával. Nem kellett volna megtennünk ezt a lépést. Tisztában vagyok én azzal, hogy az összefüggést máshol kell keresni. Ezért javaslom a mezőgazdasági kormányzatnak és a kormánynak: be kellene egyszer végre mutatni, hogy ez a magyar mezőgazdaság mit kap éves szinten a népgazdaságtól, pontosan mutassuk be, mit ad a népgazdaságnak. Tájékoztassuk a közvéleményt arról pontosan, hogy mit tesz be a költségvetésbe. Mutassuk be, hogy az európai országokhoz viszonyítva hogyan járunk el mi a mezőgazdaságunkkal a támogatást illetően. Közöljük a közvéleménnyel, hogy mit menynyiért termel meg ez a mezőgazdaság — ezt a dr. Técsi kollégám a múlt ülésszakon kifejtette. Mondjuk meg, mennyiért termeljük meg az almát, a tejet, a húst, vállaljuk a felelősséget ezekért a számokért. Kérem, hogy pótoljuk ezt a hiányosságot, mutassuk be egyszer, hogy kinek jut a haszon az egyes mezőgazdasági termékekből. A mezőgazdasági üzemek vezetői mostmár elég régen ismételgetik — néha ki is mosolyogják őket érte -, hogy rajtuk, üzemeken és mezőgazdasági kistermelőkön gazdagodnak meg a pénzintézetek, egyes kereskedelmi vállalatok és kereskedők. Ott van befektetnivaló pénz, ott van tisztességes osztalék — nálunk egyre kevesebb. Engem kevésbé érdekel, hogy a legutóbbi Hírháttérben megtudtam, hogy melyik banké a haszon. Engem az érdekel, hogy nem a miénk. Sajnálatosnak tartom azt a tényt, hogy jelzéseinket kétkedve fogadják vagy egyáltalán meg sem fogadják. így kerülhettünk abba a helyzetbe, hogy szarvasmarhalétszámunk akkor a legalacsonyabb, amikor a legmagasabb a világpiaci ár. Könnyen belekerülhetünk abba a helyzetbe, hogy a termelőszövetkezetek feladják az intenzív műtrágyázást, mert nincs pénzük. Tolna megyei példával kívánom bizonyítani, ahol a megyei termelőszövetkezetek egynegyede az ország első száz tsz-e között van a mutatók alapján. És most, tisztán látom, hogy mennyire beszűkült a fejlesztési lehetőségünk és oda a jó likviditásunk. Ha pedig Tolna megyében ez így van, hogy veszteséges tsz-ünk lesz már 1988-ban, akkor semmi csodálkozni való azon nincs, hogy több mint 500 termelőszövetkezet milyen helyzetben van ma Magyarországon. Felteszem a kérdést magamban: mikor fogadják meg a tanácsunkat, mikor vitatkozunk el ezeken a kérdéseken? Akkor, amikor már nem lehet segíteni? Kár volna, ha így járnánk el a szövetkezeti mozgalommal. Megjegyezni kívánom, ez válthatta ki azt is, amit a szövetkezeti mozgalomról ma gondolnak egyesek. Ehhez csak egy megjegyzésem lenne: ha 59—60-ban elfelejtettük megkérdezni a parasztokat, hogy mit akarunk velük, akkor most, mielőtt bárki valami újításon törné a fejét, az a kérésem, kérdezzük meg őket. (Taps.) Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! Ezek az én választókörzetem dilemmái, az 1989-es költségvetés kapcsán és a képviselői munkáról is ezeket gondoltam. Egy olyan költségvetés, amit a 89-es már mélyen a zsebbe nyúl, hatványozottabban hozza ki az emberekből a problémát. A számokat megismertem, úgy vontam le azokat a következtetéseket, amelyeket elmondtam. Szólok most arról, hogy mind a mellett nem felejtettem én el azokat az eredményeket sem — mert az elmúlt időben ezt sokszor számon kérik rajtunk —, melyek az elmúlt három vagy négy évtizedben történtek. Meg kívánom jegyezni, hogy a termelőszövetkezeteket illetően azon az elven vagyok, az számít nekem, amit a mérleg nyelve mutat. Az számít, mi a súlyosabb. Akkor teszünk jól, ha tudomásul véve az öszszes körülményt a megoldandó feladatokra koncentrálunk. Nagyon jól ismerik a mi választóink is az elmúlt évtizedek eredményeit. Meg lehetünk nyugodva e téren, hogy ugyanis ismerik. Elmondják a beszélgetések során, hogy sok minden jó volt ebben az időszakban, de a félelem erősebb. Az emberek, ide értve a képviselőket is, nem mentesek pszichikai hatásoktól. Az a vélemény, hogy komolyan kell gondolni a reformot, a váltást, mert a jövőnkről van szó. Én arra serkenteném a kormányt, hogy legyen kemény a feladatok végrehajtásában. Nem mindenkinek eleget tenni aki kér, nem is lehet eleget tenni. Ne felejtse el viszont azt, hogy amikor ilyen keményen a húsba kell vágni, akkor roppant igazságosnak kell lenni, mert másképpen oda a tekintély. Utaltam már arra, hogy nem látom a kormány részéről a rendkívüli takarékosságot. Ezt ki is merem mondani. Ezért, amíg nem volt a 4. variáció, azt mondtam volna, hogy nem tudom elfogadni így ezt a költségvetést. Most én is azt mondom, mint egyik képviselőtársam, hogy gondolkodok holnapig. Olyan költségvetést szeretnék elfogadni, amelyben mindenki egyformán érzi, hogy ebben az országban most pénzszűkében vagyunk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Felszólalásra következik dr. Juhár János Pest megyei képviselő. DR. JUHÁR JÁNOS: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! A rendelkezésre álló viszonylag rövid idő alatt igyekeztem áttanulmányozni a költségvetéssel kapcsolatos anyagot. Meghallgattam az expozét és már most, mondandóm elején bevallom és elmondom, hogy a 4. variációt, tehát nem a három közül választottam, hanem a terv- és költségvetési bizottság által javasolt 4. számú változatot fogom elfogadni és erre fogok szavazni. Ez a választás is jelzi azt, hogy vártam, egy optimálisabb, egy elfogadhatóbb variánsra is gondoltam, de be kell látnunk, ha nincs jobb, úgy érzem költség-