Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-44

3627 Az Országgyűlés 44. ülése, 1989. március 23-án, csütörtökön 3628 tek. Esetünkben a sikeres rendezés nemcsak a turis­ták millióinak tár széles kaput, de idecsábítja a mű­ködő tőkét, a korszerű technikát és igényességet, szükségszerűen felgyorsíthatja az infrastruktúra fej­lesztését, elősegíti a világpiaci nyitottság megterem­tésének programját, Európához való integrálódá­sunkat. A veszélyek, fenntartások között elsőként az or­szág teherbíró képességét említik a kételkedők, van-e elég pénzünk, miből fedezzük a kiadásokat, az eset­leges ráfizetést, nem vagyunk-e máris késésben, elég-e a hátralevő idő, nem jelent-e behozhatatlan hátrányt Ausztriával szemben a fejletlenebb infra­struktúra, az idegenforgalmi kultúrában mutatkozó elmaradásunk? Arányban lesz-e az eredmény az erő­feszítéssel, az áldozatokkal? Arányosan részesedünk-e a hozamból? A fenntartások az eddig kapott tájékoz­tatásokat figyelembe véve nem minden alap nélküliek. Ezekre a kérdésekre újra és újra választ kell adni, fo­lyamatosan kell érvemi, meggyőzni a bizonytalano­kat, nem elhallgatva a nyugati hatásokat, átmeneti hátrányokat, várható terheket. A nyílt, őszinte beszéd teheti nyilvánvalóvá a fejlesztésben csak közvetve résztvevő térségek lakossága számára a világkiállítás­ban rejlő húzóerőt, és számukra is lehetséges hasznot. Személyes meggyőződésem, hogy ebben az esetben a reálisan várható siker arányban áll a kockázattal, te­hát érdemes vállalkozni. Tisztelt Ház! A településfejlesztési és környezetvé­delmi bizottság megtárgyalta a kormány tájékoztató­ját, s a vita alapján az alábbi álláspontot fogalmazta meg: A bizottság támogatja a világkiállítás megrendezé­sét, amely lehetőséget kínál az európai felzárkózás­hoz, a gazdaság modernizálásához. Amennyiben a rendezés jogát megkapjuk, az előkészítés további munkálataihoz a bizottság illetékességét érintő kér­désekben az alábbiakra hívja fel a kormány figyelmét. 1. A világkiállítás megrendezését alapvetően üzleti vállalkozásként, a külföldi működő tőke széles körű bevonásával tartja megoldhatónak úgy, hogy ne nö­velje az ország külföldi adósságállományát, ne jelent­sen a költségvetés számára további jelentős terheket. 2. A kiállítással összefüggő fejlesztések tovább nö­velik a nyugati és az északkeleti országrész közötti infrastrukturális különbségeket. Ezért az országos településfejlesztési koncepció átdolgozásánál, gya­korlati végrehajtásánál és a népgazdasági tervek jó­váhagyásánál kiemelt figyelmet kell fordítani az aránytalanságok tompítására, mérséklésére még a ki­állítás megrendezése előtt. Fontos szempont, hogy a rendezésben ne csak a főváros és Észak-Dunántúl, ha­nem további térségek, mindenekelőtt az agglomeráció is részt vegyen. Ezért már az előkészítési munkába be kell vonni az érintett megyék vezetőit is. A kiállítás konkrét helyének megválasztása elsősorban nem köz­lekedési és építészeti kérdés, hanem komplex város­rendezési és fejlesztési döntés is. Ezért a helyszínt úgy kell megválasztani, hogy az igazodjon a főváros és az agglomeráció távlati fejlesztési szükségleteihez. így megnyugtató az előkészítő bizottság azon döntése,. mely szerint elfogadva a Magyar Építőművészek Szö­vetségének javaslatát, az építészeti tervpályázat kiírá­sa nem egyetlen helyszínre vonatkozik majd, hanem az ajánlotton kívül bármely javaslat elfogadható lesz. Végül: a bizottság elfogadja, hogy a kiállítás alap­gondolat a „hidak a jövőbe" elgondolás legyen. De szükségesnek tartja a tartalom mielőbbi konkrét ki­bontását, meghatározását, a részletek kidolgozását. Ezek nélkül részletekről, helyszínről nem megalapo­zott tárgyalni, dönteni. A tartalmi részletek megis­merése ezen túlmenően magával hozhatja a hazai for­rásokat, hazai vállalkozókat is. Tisztelt Ház! A fenti észrevételek kihangsúlyozása mellett a bizottság nevében is támogatom a kormány szándékát és a további előkészületek folytatását. Köszönöm a figyelmet. ELNÖK: Én is köszönöm. Mayer Bertalan kép­viselőtársunkat, a terv- és költségvetési bizottság felszólalóját illeti a szó. MAYER BERTALAN: Elnök úr, tisztelt Ország­gyűlés! Jóllehet a közvélemény érdeklődése, képviselő­társaink gondolata most a világkiállítás leendő megrendezése körül folyik, azonban nem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy még néhány esztendő és ti­zenegy évszázadosnak mondhatja e világrészben ma­gát a magyar, azon nemzet, amely a századok viharai­val dacolva nemegyszer állott olyan örvények torká­nál, amely nálunk sokkalta nagyobb népet és hazát is elnyelt. Nem méltó-e tehát, ha múltunkra vetett rövid pillantás mellett e jeles évfordulóra ennél érdemesebb emlékezést is tegyünk? Nem méltó-e kutatni újra tör­ténelmünket, múltját annak a földnek, melynek min­den göröngyéhez emlékünk fűződik? Avagy nèm él-e minden gondolkodó ember szívében a vágy, hogy azon tájnak, melyben lakik, melyhez léte és érdekei kötik, annak múltját és jelenét jól ismerje? Vajon le­mondhat-e egyetlen nemzet is arról, hogy történelmé­nek kerek évfordulóiról ne méltóképpen emlékezzen meg? Lemondani lemondhat, de nem nemzetét erősí­ti, hanem megosztottságát növeli általa. Elődeink méltóképpen, erejüket összegyűjtve és megfeszítve, a nemzeti egység megerősödését szolgálva, a ma nem­zedéke által is látható és megcsodálható módon emlé­keztek ezeréves honfoglalásunkra. Alig pár év és államalapításának ezredik évfordu­lójára emlékezik a magyar. Újra alkotni hívja népét a haza, ki térhet ki előle? Mégis sok a tamáskodó, most nem szabad, szegények vagyunk, óvatos csitítás. Nem tudok szabadulni két gondolattól, amelyben az ösz­szehasonlítás is benne van. Egy: A millenneumhoz ha­sonlóan, tudunk-e méltót és maradandót alkotni, s így emlékezni honfoglalásunkra, s közel ezeréves állam­alapításunkra? Vajon jobb gazdasági helyzetben al­kottak-e akkor, kedvezőbb közhangulat uralkodott-e, amikor nemzeti összefogással tették fővárossá, euró­pai fővárossá Budapestet elődeink? Hiszem, hogy az első kérdésre tudunk egyértelműen igennel felelni. A második kérdésre a múlt elemzése mellett csak a

Next

/
Thumbnails
Contents