Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-44

3629 Az Országgyűlés 44. ülése, 1989. március 23-án, csütörtökön 3630 jelen helyzet, a közhhangulat, gazdálkodásunk ismeretében válaszolhatunk. Gazdasági helyzetünkre aligha találhatunk olyan jelzőt, amelyet már ne használtunk volna fel minősítésére, illetve állapotának kifejezésére. A nagy fogadkozások ellenére lényeges változás sajnos nem tapasztalható, bár ennek hiányát mindnyájan fájlaljuk, kedvezőtlen hatását egyre jobban érezzük. A tények puszta regisztrálása azonban nem oldja meg gondjainkat. Alapvető, jól felfogott érdekünk a restrikció megállítása, a fordulat, a lendület kikényszerítése minden eszközzel a gazdasági élet minden területén. Bizottságunk 1989. február 20-án tárgyalta a Bécs—Budapest Világkiállításról szóló tájékoztatót, amelyhez az alábbi észrevételeket fűzte: Fontosnak tartja hangsúlyozni és a kormány felelős figyelmébe ajánlani, hogy a közhangulat hazánkban nem jó, általában beruházásellenes, bizalmatlan. Ebből adódóan szükségét látja a további nyílt, valós tájékoztatásnak. A nyilvánosság előtt tisztázandó kérdésnek tartjuk, hogy a világkiállítás megrendezése üzleti vagy politikai vállalkozás lesz-e. Mert elhangzott olyan vélemény is, hogy inkább politikai vállalkozásról van szó és felső szinten már elköteleztük magunkat. Legalábbis a kitüntetések ezt bizonyítják. További kérdésként merült fel a világkiállítás megrendezésével kapsolatos állásfoglalás. Ha az kedvező, átértékelődik-e a kormány munkaprogramja? Mi lesz a hitelpolitikával, hogyan kezeljük a népgazdasági deficitet? A végleges döntéshez el kell végezni egy korrekt, összevető számítást a várható haszonról, valamint arról is, hogy ha más területre invesztálunk ekkora összeget, az milyen eredménnyel járna? Mások támogató véleményük hangoztatása mellett azt emelték ki, hogy mi, képviselők érveltünk már a VII. ötéves terv mellett, az adórendszer mellett, a kormányprogram mellett, Bős—Nagymaros mellett és néha olyan érzésünk támad, mintha sikeres érvelésünk jutalmául a felelősséget kaptuk volna cserébe a kormánytól. Érdemi vitát az előbbi kérdések megválaszolásáig nem tud bizottságunk folytatni, jóllehet szükségét látja egy későbbi, bővebb tájékoztatásnak. Bizottságunk munkája során főleg arra keresett választ, hogy ezen beruházás milyen hatással van, pontosabban lesz gazdasági életünkre. Reményünk van arra, hogy a nemzeti gyarapodáson túl elősegíti a technikai fejlesztést, szolgálja az infrastruktúra nyomorból való kiemelését, jó alapul szolgálhat a vállalkozások fellendítéséhez, és lehetőséget lát a külföldi tőke fokozottabb bevonásához. Mindezen pozitívumok mellett és között is kiemelten fontos a jövőre nézve, hogy mintegy 15 ezer új munkahely megteremtését is lehetővé teszi. Mégis fontos, megválaszolandó kérdésnek tartjuk, hogy a végleges jelentkezés előtt tisztázva legyen: mi és meddig, de főleg milyen összegben terheli a lakosságot és életszínvonalunkat? Javaslatunk és egyben elvárásunk, hogy a kiállítás nagyobb és jelentősebb hányadában ne a költségvetést terhelje, hanem a vállalkozó kockázata legyen. Találja meg a kormány ehhez a társasági törvényben biztosított lehetőségek közül a legmegfelelőbb fornát. Megfontolandó azon javaslat is, hogy a világkiállítás megrendezése érdekében vizsgáltasson meg a KGST-n belüli nagyberuházásokból történő esetleges visszavonulási lehetőséget is. Bizottságunk összességében további alaposabb tájékoztatást igényelve, támogatja a világkiállítás megrendezését. Tisztelt Országgyűlés! Választóim jelentős hányadát meghallgatva, jómagam is támogatom a világkiállítás megrendezését. Könnyen tehetem, mert előnyeiből részesülünk, - mondhatják joggal - és így igaz. Mint nyugat-dunántúli, Kőszeg város és környékének képviselője azonban szeretném felhívni a kormány figyelmét arra, hogy az ország a népé, pontosabban az egész ország népéé. A délieké is, az alföldieké is, szóval azoké is, akiket a beruházásból, a fejlődésből — mint ahogy ők mondják — csak a kiadás és az áldozat érint. Joguk van nekik is valamilyen módon részesülni az előnyökből is. Ezért a kormány dolgozzon ki programot arra, hogy miképpen tudja ezen területeket is bevonni a világkiállítás előnyeibe is. Például adjon elsőbbséget a kiállítás előkészítésében, a beruházások kivitelezésében az e területen működő vállalatoknak. Mint már említettem, a közhangulatban, így választóim körében is beruházásellenesség, bizalmatlanság tapasztalható. Ezért korántsem közömbös, hogy kik alkotják a leendő kiállítás leendő vezérkarát. Nagymértékben növelné a kiállítás rentabilitásába vetett bizalmat, ha a funkciókat olyan személyek töltenék be, akik az elmúlt időszak nagyberuházásainak hibás döntéseinél nem voltak jelen, így sem szakmailag, sem erkölcsileg nem koptak meg, vagy nem kompromittálták magukat. Tisztelt Országgyűlés! Minden népnek van véleménye önmagáról és sorsáról. Nekünk magyaroknak is van. Tenni dolgunkat létünk, hovatartozásunk záloga. Ha más kis országokat nézünk, nem árnyékolja be életüket az egzisztenciális fenyegetettségnek a gondolata. Változhat a kormány, jólétük csökkenhet vagy javulhat, szerkezetet válthatnak, de nem fenyegeti őket az Európától való leszakadás. Nem úgy, iránt nálunk. Nálunk már a honfoglalás is a nemzet egy életmentő aktusa volt. Történetünkben sohasem az volt a kérdés, hogy mit együnk és mit igyunk, hanem az, hogy éljünk-e vagy nem. És mégis élünk és mégis vagyunk. A kedélyes és könnyelmű tengés-lengés azonban mindig hiányzott a magyar nép lelkéből. Hisz az élet-halál peremén járóknak van a legnagyobb szüksége felelősségérzetre és tiszta bölcsességre. Azon szándékunkban, miszerint úrrá leszünk gondjainkon, elszántnak kell lennünk. A félelem fényűzését mindenki megengedheti magának, csak az nem, aki veszélyben van. A sokat emlegetett magyar bátorság mindennapi kenyerünk legyen. Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan mondják, jelen helyzetünk kezelése is minden energiánkat leköti, tar-