Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-34

2871 Az Országgyűlés 34. ülése, 1988. december 20-án, kedden 2872 cepció-kialakításának hiányát. A képviselő egy-egy részelemmel találkozik, például lakásalap, vagy lakás-finanszírozási alap, és nem tudja, hogy mire voksoljon. Ha ismerné az egész koncepciót, akkor el tudná helyezni a fogalmat és annak érdemi tartalmát, azaz része-e egy koncepciónak, vagy nem. A jelen költségvetési variációkban mint költségvetési gondokat enyhítő elemnek nem sok jelentőségét értékelhetjük. Tisztelt Országgyűlés! Novemberi felszólalásomban szóltam az élelmiszer-kiskereskedelemért is. Sajnos, most is kénytelen vagyok szólni. Hoós elvtárs válaszában a következőket mondotta — idézem: „Mint ahogy jeleztem a kormány nagyon intenzív munkát folytat a gazdaságpolitika további céljainak a konkretizálása irányában, s gazdasági eszközrendszer vonatkozásában is. És ez a vita is ehhez nagyon hasznos volt. De azt is szeretném egyúttal jelezni, hogy már néhány olyan kérdésre, amely itt felmerült, a kormány fogadókész, és örömmel jelenthetem Hellner Károly képviselőnek, hogy ezt a bizonyos élelmiszer-kiskereskedelmi kérdést valószínűleg az idén el tudjuk rendezni. (Taps.)". Eddig a jegyzőkönyvi idézet. Mi a valóság? A kereskedelmi bizottság november 3-i ülésén Beck Tamás elvtárs, kereskedelmi miniszter előterjesztését tárgyalta az élelmiszer-kiskereskedelem helyzetéről, amelyben a tárca részéről a vállalkozási nyereségadó-kedvezmény és más kedvezmények mellett javasolta a szezonális üzletek jelenlegi nyereségadó kedvezményét, amely elsősorban a Balaton és a Velencei-tó melletti vállalkozásokra vonatkozik. Anyagi kihatása mindösszesen 30 millió forint. Ami a költségvetés szempontjából elhanyagolható, a vállalatok szempontjából viszont jelentős. A decemberi költségvetési tárgyalás minisztériumi anyaga viszont regisztrálja az idényjellegű élelmiszer- és vegyesüzletek nyereségadó kedvezménye megszüntetését. Azt hiszem, nem kell külön részleteznem, hogy milyen többletköltséget jelent például a szezonalitásból eredő költségtényező alakulása a részben kihasznált helyiségek, a munkacsúcsra alkalmazott személyzet miatt. Ha visszagondolunk a legutóbbi balatoni nyárra, tapasztalhattuk e kellemetlenségeket. így a szezonális többletterheket mindenképpen szükséges egy stabil kedvezményezettséggel ösztönözni. Sajnálatos, hogy ezt kívánja a kormány megszüntetni. A kereskedelmi bizottság legutóbbi ülése is úgy foglalt állást: kéri a kormánytól e kérdés újragondolását. Erre visszajelzést nem kaptunk, bár továbbítottuk a terv- és költségvetési bizottságnak. Az év végéig még van idő a változtatásra. A jegyzőkönyvből idézett taps csak így lesz jogos. Tisztelt Országgyűlés! Köszönettel nyugtázom a Magyar Nemzeti Bank és a Pénzügyminisztérium nemrég hozott intézkedéseit a lakosság valutakérdésében, amelyeknek egy ideig valószínűleg pozitív hatásai várhatóak. Befejezésül engedjék meg, hogy tisztelt elnökünkre rákérdezzek. Stadinger elvtárs! A költségvetés tervezetében a negyedik variációban az országgyűlés működéséhez biztosított kiadási összeg elegendő lesz-e a megnövekedett feladatokkal együttjáró nagyobb költségek fedezetére? A négy variációban három összeg szerepel. Ha bólint Stadinger elvtárs, akkor a negyedik variációba törődöm bele. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Varga Jánost, Tolna megye 6-os választókerületének képviselőjét illeti a szó. VARGA JÁNOS: Tisztelt Ház, Képviselőtársaim! Az elmúlt évek eseményei, a jelenlegi időszak hangulata, a parlament és a képviselők munkájáról megjelenő eltérő és kritikus megjegyzések, Grósz elvtársnak a legutóbbi ülésszak utáni nyilatkozata arra inspirált engem, hogy a saját munkánkról szóljak először, és elnézést kérek az egy-két percért. Szólni kívánok a parlamenti munkáról, a képviselői munkáról és megfogalmaznám, hogy egyáltalán kit képvisel a képviselő ebben a váratlanul ránk zúduló demokráciában. Abban a demokráciában, amelyről egyesek úgy hiszik, hogy beleszülettek és jól élnek benne, mások küszködnek vele. Én az utóbbihoz sorolom magam. Ilyeneket hallani: nem felel meg a követelményeknek a képviselő, sem a parlament. Alkalmatlanok a képviselők erre a munkára. Nekem erről a véleményem a következő: kinek-kinek el kell fogadni, ha ezt választói mondják. Bennem megerősödött, hogy az én alkalmasságomat, vagy alkalmatlanságomat így mondják ki a választóink. Én a magam, de a Tolna megyei csoport nevében is visszautasítok minden olyan általánosítást, mindent, ami a konkrétumokat nélkülözi. (Taps.) Nem lehet igaz, hogy azért nem alkalmas egy képviselő, mert párttag, vagy azért nem, mert pártonkívüli. Vagy mert fiatal, vagy azért nem, mert első számú vezető, vagy mert fizikai munkás. Ezek a megállapítások mind előfordultak, nagyon jól tudjuk. Mire gondolnak vajon, akik ezeket felvetik, milyen embert tudnának elfogadni képviselőnek? Én magam olyan extra embert nem tudok elképzelni, aki hibátlanul tudja megoldani a feladatát, így erre mi sem vagyunk képesek. Bizonytalanságom van, amikor ezek a gondolatok kavarognak bennem; kicsit megerősít az a tény, hogy ez a választás mégis demokratikusabb volt, mint az előző; ha pedig abszolút saját magamat nézem, akkor ahhoz a 35 képviselőhöz tartozom, akit spontán jelöltek és választottak meg országgyűlési képviselőnek. A parlamenti munkát is nagyon sok kritika éri. El tudom azt is képzelni, hogy a döntések nem mindenkinek egyformán tetszenek. Nem egy esetben magam is tartózkodom, vagy ellenszavazok. Csodálkoztam azon, amikor a legutóbbi ülésszak után maga Grósz elvtárs kritizálta meg egy kicsit a parlamentet, hogy a munkája még nem eléggé mosódik össze és egyáltalán nehezen alakul a kormánnyal való együttgondolkodása. Én akkor azt kérdezem a tisztelt Háztól: miért kell meglepődni egy keményebb vitától, ha egyszer a demokráciát akarjuk; miért kell akkor meglepődni, ha valaki mást gondol? Én azt