Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-44

3625 Az Országgyűlés 44. ülése, 19 Az invesztált állami juttatásokat a részvénytársa­ság tőkerészesedéseként kell felfogni. Rendezni kell továbbá a hitelkonstrukciókat is, annál is inkább fon­tos ez, mert a külföldi tőke részvételének ez elenged­hetetlen feltétele. Egyetértünk az előterjesztés azon részével, mely előirányoz a világkiállítás közös nem­zetközi képviseletére osztrák—magyar vegyesvállala­tot. Ennek létrehozását rövid időn belül meg kell teremteni, a leendő kiállítókkal, szponzorokkal, közreműködőkkel történő tárgyaláshoz. Bizottsá­gunk egyetért a tisztelt országgyűlés részére készült tájékoztató ráfordításokkal kapcsolatos bevezető gondolataival, de a tisztánlátás érdekében a költség­vetést terhelő kiadásokat sürgősen, részleteiben ki kell munkálni, bemutatva a célt, és a ráfordítás éves ütemezését. Be kell mutatni azokat a feladatokat, melyek a következő tervidőszak elengedhetetlen fejlesztései között amúgy is szerepeltek volna. Erre annál is in­kább szükség van, mert — és erről nyíltan kell szól­ni — félreértés folytán éleződik a világkiállítás érin­tett területei, gondolva itt a Hegyeshalom-Buda­pest vonalra és környezetére, és a kevésbé érdekelt országrészek közötti feszültségekre. Sokan félnek az esetleges tőkeátcsoportosításoktól az amúgyis fejlettebb területek javára. Több képvise­lőtársunk is megfogalmazta ezt a félelmét, választóink nevében. Tisztelt Ház! Bizottságunk álláspontja szerint, ha a fent említett szempontok érvényesülnek, a té­nyek publikussá válnak, ezek a feszültségek oldód­hatnak. Egyetértünk azzal a Magyar Építőművész Szövetség-i állásponttal, hogy a világkiállítás akció­területeit országon belül minél előbb ki kell jelölni, s a lehetőségek megteremtésével mindenhol készül­ni kell az érdeklődést felkeltve az adott országrész történelmi, kulturális, természeti adottságaira. így elérhető, hogy a közvetlenül nem érintett területek is fejlesztéseket hajtsanak végre, vállalkozási ala­pon, megteremtve azzal a nagyobb vonzerőt, lá­togatottságot a különböző irányból jövő érdeklő­dők részére. Megfontolandónak tartjuk továbbá és kívána­tosnak, a világkiállítás rendezvénysorozatait össze­kapcsolni és befejezni államiságunk 1100 éves meg­ünneplésével. A világkiállítás helyszínéről bizottsá­gunk nem kívánt állást foglalni, de egyetértettünk azzal a nézettel, hogy a Dunának, mint összekötő kapocsnak hangsúlyos szerepet kell kapnia, és azzal, hogy pályázati formában kell alapjait megteremteni, hagyva a külföldi elképzelések érvényesülését is, ha azok vállalják a hazai feltételrendszert és devi­zális kiadásba nem kerül. Az előterjesztés tovább­gondolásaként merült fel, hogy a világkiállítás kap­csán a tudomány, az oktatás kapna fokozott infra­strukturális háttértámogatást a hosszútávú haszno­sítás a magyar szellemiség itthontartása, jobb kihasz­nálása reményében. Ez esetleg lehetőséget teremte­ne tudományos kutatóbázisok koncentrált létreho­zására, a postgraduális képzés minőségi színvonalá­nak emelésére. I március 23-án, csütörtökön 3626 Szintén a szervezők figyelmébe ajánljuk azt a ja­vaslatot, hogy a megépülő szálláslehetőségek megha­tározott hányada a világkiállítás zárása után a fiatalok részére lakásként hasznosulna. Az előterjesztés sajná­latos módon nem foglalkozik részletesen az utóhasz­nosítás érdemi tárgyalásával. A beruházások hosszú­távú kihasználtsága nem elhanyagolható, úgyszintén a várható hozamok prognosztizálása. Nem is talán el­sősorban az idegenforgalom, a vásárvárosi épületállo­mányra gondolva, hanem a lényegesen megjavuló inf­rastruktúra jótékony hatására. Ha a tisztelt Ház visz­szagondol azokra a szenvedélyes hozzászólásokra, amelyeket nemrégen a hírközlés kapcsán tárgyaltunk, annak elmaradottságából származó tetemes gazdasági veszteségekről, akkor úgy érzem, hogy a pozitív ol­dalát ennek a lépésnek nem kell külön taglalni. Tisztelt Képviselőtársaim! Összefoglalva: Bizottságunk támogatja a világki­állítás megszervezését vállalkozási alapon, mert ta­lán ez évszázadban az utolsó lehetőségünk, hogy fel­zárkózzunk ahhoz a gazdasági környezethez, ame­lyet európainak nevezünk. Mert csak a gazdaság eredményessége hozhat stabilitást, kibontakozást az önáltató frázisok helyett. Úgy ítéljük meg, hogy fe­lül kell emelkedni a provinciális érdekeken a nemzet szimpátiáját felkeltve, önbizalmát visszaadva. Egy ilyen nemzeti üggyel való azonosulás kapcsán, annak sikeres megrendezésével lehetne e célokat elérni. Kö­szönöm figyelmüket. (Taps.) ELNÖK: Én is köszönöm. Dr. Berdár Béla képvi­selőtársunkat, a településfejlesztési és dörnyezetvédel­mi bizottság felszólalóját illeti a szó. Dr. BERDÁR BÉLA: Tisztelt Országgyűlés! Kép­viselőtársaim! Elnökünk a megnyitáskor nagyon tapintatosan fel­hívta a figyelmünket, hogy lehetőleg rövidek legyünk. Hogy ezt a felhívást teljesíthessem, engedjék meg, hogy a bizottság véleményét felolvashassam, így biz­tos nem leszek hosszabb öt percnél. Nagy vállalkozásra készül az ország, amint mi­niszterünk beszámolójából kiderült, és a hozzászó­lok is ezt megerősítették. Nehéz döntés előtt állunk. A világkiállítás megrendezése csábító lehetőség, nagy­szerű kihívás, de mint minden vállalkozás, veszélyek­től, kockázattól sem mentes. Ezért fontos és indo­kolt, hogy ez előkészítés minden egyes mozzanatáról a végleges döntés előtt is a közvélemény részletes, vi­lágos és folyamatos tájékoztatást kapjon. Ennek a tájékoztatási munkának korábbi hiányosságait jog­gal kifogásolta a közvélemény. Pedig fontos ez a tá­jékoztatás, mivel — meggyőződésem, s ebben egyet­értek a kereskedelmi miniszterrel —, hogy a világki­állítás megrendezése csak akkor lehet igazán sikeres, ha nemzeti üggyé válik, ha az egész ország magáénak érzi, ha a nemzet aktív közreműködésével valósul meg. Abban széles körű az egyetértés, hogy a világkiál­lítás nagyszerű lehetőség egy ország számára, nem véletlenül versenyeznek a rendezés jogáért a nemze-

Next

/
Thumbnails
Contents