Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.
Ülésnapok - 1985-39
3315 Az Országgyűlés 39. ülése, 1989. március 8-án, szerdán 3316 rében és politikai rendszerében egyaránt, ebből származtatni a koncepcionális erejű szabályozási elveket és a szükséges garanciákat. Az alkotmánynak — mint jogszabálynak — elsődleges társadalmi funkciója az, hogy megadja a jogi kereteit és koncepcionális tartalmát egy demokratikus jogrendszernek, a szocialista jogállamnak, továbbá az állampolgárok szabadságjogainak. Az alkotmány a jogilag szabáyozott társadalmi viszonyok koncentrátuma, vagyis értékelési alap, amelyik hierarchikus jogi erejénél fogva meghatározza a jogszabályok kereteit és a szabályozás koncepcióit. Egyértelművé kell tehát tenni azt is, hogy mi az, és hogyan, amit nem szabad szabályozni. Az új alkotmány meg kell hogy feleljen a következő alapvető követelményeknek: igazodnia kell a magyar társadalom igényeihez és történelmi érdekeihez. Meg kell hogy feleljen a magyar alkotmányos, történelmileg kialakult, tradicionális követelményeknek és a nemzetközileg elismert alapvető jogszabályok követelményeinek. Tisztelt Országgyűlés! Bizottságunk számbavette és sommásan, röviden kifejtette véleményét az új alkotmány koncepciójában szereplő és megerősítendő kivételekről. Ezeket éppen az egyetértés szándékával csak röviden sorolom. 1. Az alkotmány jogszabály legyen, vagyis ideológiai és politikai deklarációk helyett mind a jogalkotásban, mind a jogalkalmazásban egyértelműen alkalmazható jogi norma. Bár bizonyos ideológiai-politikai része minden alkotmánynak van, az új alkotmányban ezeket az elemeket minimálisra kell szorítani. A helyes felfogás azt diktálja, hogy a társadalmi berendezkedés jellege és tartalma az alkotmány egészéből tűnjön ki, nem pedig valamiféle társadalmi rendre vagy politikai hatalomra vonatkozó definíciókból. 2. A jelenlegi megoldással szemben, amely az államhatalom egységéből indul ki, az alkotmányban intézményesíteni kell — ahogy ezt Kulcsár elvtárs elmondta — az államhatalmi ágak elválasztását. 3. Egyetértünk azzal, hogy a jogforrások közé fel kell venni egy új jogforrási formát: az alkotmány-erejű törvényt. 4. A társadalom gazdasági berendezkedését illetően a tulajdoni viszonyokat csak általánosságban indokolt szabályozni, de ez a szabályozás biztosítsa a működőképes piaci gazdálkodás és a szabad vállalkozás rendjét. 5. A személyiségi jogokat taxatíve felsorolva az alkotmány I. fejezetébe kell előrehozni. 6. Bizottságunk álláspontja: a parlamenti vitától és a népszavazás megerősítésétől függően az országgyűlés e gy- va gy kétkamarás legyen. A tervezet az egykamarás rendszer mellett foglal állást. Mégis átmenetileg a szilárd, többpártrendszerű politikai struktúra eléréséig felmerülhet egy - az érdekképviseleti szervek által létrehozott — második kamara működtetése éppen a bizonytalan politikai struktúra ellensúlyozása érdekében. A köztársasági elnöki funkciót önálló hatalmi intézményként célszerű szabályozni, de kerülve a tisztán prezidenciális rendszert, az úgynevezett erős köztársasági intézményt. 7. Tételesen ki kell mondani, hogy a jogszabályokban megállapított hatáskört elvonni egyetlenegy állami szervezettől sem lehet. 8. Új alkotmányos intézményként kell szabályozni, az alkotmányba beépíteni az Alkotmánybíróságot, az állampolgári jogok szószólóját, szóvivőjét, a Legfőbb Állami Számvevőszéket. 9. Bizottságunk stratégiai fontosságot tulajdonít annak, hogy a tanácsok helyett önálló fejezetben természetesen beépítve ide a tanácsokat is — kell a helyi önkormányzatok szabályait összefoglalni. A továbbiakban a bizottság kiegészítő, módosító észrevételeit tolmácsolom, természetesen a koncepcionális szakasz igényeit és lehetőségeit figyelembe véve. A bizottságunkban kialakult állásfoglalás szerint az államforma meghatározása során a Népköztársaság vagy a Köztársaság között kellene választani. Elképzelhető, hogy a két javasolt változat alternatív módon bennmarad az alkotmány paragrafusba szedett anyagában és a társadalmi viták után dől csak el, melyik államforma-formula kerül az alkotmányba. A „társadalmi rend" kifejezést célszerű törölni és helyette a preambulum után az I. fejezetnek az „Alapelvek és általános rendelkezések" címet lehetne adni. Indokolt követni a bevált alkotmányozási szisztémát, vagyis azt, hogy az államforma meghatározása után az alkotmány az ország területét, a népességet és a szuverenitást szabályozza, mint az államiság három összetevőjét. Szerkezetileg tehát ezek a szabályozási tárgykörök az alkotmány legelejére kell hogy kerüljenek. Az alkotmányban taxatíve fel kell sorolni azokat az alapvető politikai és társadalmi értékeket, amelyek az alkotmányozás egész koncepcióját és ennek következtében a további jogi szabályozások koncepcióját, továbbá vita esetén az ítélkezési gyakorlatot meghatároznák. Az alkotmányszerűséget önálló paragrafusba kellene definiálni. Ennek lényegét az határozza meg, hogy az Alkotmánybíróság a pártok beleegyezése során azok programját az alkotmányszerűség szempontjából kell hogy megítélje. A hatalom-megosztás deklarálásán túl kívánatos felsorolni azokat az államhatalmi ágakat, amelyek hatáskörük gyakorlása során nem nőhetnek egymás fölé, egymástól szigorú szabályok választják el, de ugyanakkor együttműködésre is késztetik ezeket. A felsorolandó hatalmi ágak: a parlament, a kormány és végrehajtó hatalom, a köztársasági elnök, az Alkotmánybíróság az igazságszolgáltató bíróság és a helyi önkormányzatok. Karakterisztikusan el kell egymástól különíteni három - egyébként összefüggő — elemet, amelyek azonban a jogi szabályozás értelmezési szintjén is, de különösen a politikai közvéleményben Összekeverednek. A három, egymással összefüggő fogalom: a népszuverenitás, a hatalom-megosztás és az államhatalmi ágak elválasztása. A népszuverenitás egy és oszthatatlan. Érvényesü-
