Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-39

3317 Az Országgyűlés 39. ülése, 1989. március 8-án, szerdán 3318 lésének két fő eszköze a demokratikus képviseleti rendszer és a népszavazás. A hatalommegosztás a politikai rendszer egésze szintjén jelenik meg, lényegében a hatalom pluralitását, sokféleségét jelenti. Ilyen értelemben a hatalommegosztás a pártok közötti viszonyt, a versengő pártok és a versengő érdekképviseletek közötti viszonyt fejezi ki. Az államhatalmi ágak elválasztása már a tételesen felsorolt hat államhatalmi ág szigorú elválasztását és ugyanakkor együttműködésre késztetettségét jelenti. Az alkotmányban kifejezésre jutó hatalommegosztáshoz, népszuverenitáshoz, az államhatalmi ágak elválasztásához szorosan kapcsolódik a kizárólagos hatalomra törekvés tilalma. Kulcsár elvtárs erről is beszélt. A népszuverenitás oszthatatlan, az állami hatalom osztható, de minden államhatalmi ágat külön-külön, és az egymástól elválasztott államhatalmi ágakat együttesen is a népszuverenitásnak kell alárendelni. Ebből következik, hogy a népszuverenitás, a népfelség, a népet oszthatatlanul megilettő fő hatalom kisajátítása bármely szervezet, bármely személy vagy embercsoport részéről, és a többi politikai szervezet, mozgalom, réteg kiszorítása a hatalomból, vagy az erre való törekvés alkotmányellenes. A köztársasági elnököt és annak jogállását úgy kell szabályozni, hogy a köztársasági elnök önálló hatalmi intézmény legyen, de ne legyen a végrehajtó hatalom feje. A köztársasági elnöki intézményt szigorúan el kell választani az országgyűlési hatalomtól, a kormányzati végrehajtó hatalomtól, az alkotmánybírósági és igazságszolgáltatási hatalomtól. Szigorúan szabályozni kell a köztársasági elnök helyettesítését, megítélésünk szerint akkor kell a köztársasági elnököt helyettesíteni, ha hivatalát valamilyen oknál fogva — betegség vagy elfoglaltság — nem tudja ellátni. A köztársasági elnök helyettesítésére a koncepciók elkészítésének szakaszában különböző elképzelések születtek. Ezek átgondolásával végül az az ajánlás vált reálissá, hogy országos választás során kell a köztársasági elnök mellett az alelnököt is megválasztani, aki, ha szükséges, helyettesíti az elnököt. A nemzeti szimbólumok szabályozását az első fejezetbe kell előrehozni. Az alkotmányban szabályozott nemzeti szimbólumok közé javasoljuk fölvenni a nemzeti színeket. A címer ügyében ajánljuk, hogy alternatív előterjesztés legyen az alkotmány paragrafusba szedett és vitára bocsátott szövegében is, egyrészt a szent korona, másrészt az úgynevezett Kossuth-címer egyaránt szerepeljen a javaslatban. A címerjavaslatok közötti választást a társadalmi viták utáni időszakra ésszerű halasztani. Az állampolgárságra vonatkozó legfontosabb rendelkezéseket az alkotmány első fejezetében helyes szabályozni. E szabályok között szólni kell arról, hogy a külföldön élő magyarságért a Magyar Népköztársaság felelősséget vállal, mégpedig elvszerűen és a kölcsönösség hangsúlyozásával. Megfontolandó, hogy az alkotmány szabályozza és szóljon röviden a képviselet tartalmáról. Mind az országgyűlési, mind a helyhatósági képviselők esetében ki kell mondani, hogy megválasztásuk után a képviselők lelküsmeretük és politikai meggyőződésük alapján vesznek részt a képviseleti testületek munkájában. Ez lényegileg a szabad mandátum elvét jelenti. A szabad mandátum elfogadható akkor, ha demokratikus jelöltállításon és többpártrendszeres mechanizmusban kerül sor a képviselők megválasztására. Ebben az esetben fölösleges a visszahívás joga, tulajdonképpen a modern képviseleti rendszerek nem is ismerik a visszahívás jogát. Az emberi szabadságjogokat az első fejezetben kell szabályozni, mégpedig úgy, hogy taxatíven fel kell sorolni a szabályozásra hivatott emberi jogokat. A koncepcióban szereplő emberi jogok köréből hiányzik az oktatás és a tudományos kutatás szabadsága. Azonkívül hiányzik az információs önrendelkezési jog, hiányzik továbbá az emberiség életére határoktól függetlenül leginkább konkrét veszélyforrás, a környezetvédelem ügye. A bizottság javasolja, hogy soroljuk az emberi szabadságjogok közé az ember egészséges természeti környezethez való jogát, ennek felelőse az állam legyen és magatartásával az állampolgár. Ezekkel ki kell egészíteni a szabadságjogokat. Az alkotmányban ki kell mondani, hogy az alkotmányban meghatározott korlátozásokon túl más törvények vagy jogszabályok az állampolgári és az emberi jogokat nem korlátozhatják. A szabadságjogok garantálása során az alkotmányban indokolt utalni arra, hogy a Magyar Népköztársaság által elfogadott Nemzetközi Egyezségokmányok, belső jogszabályok mind a jogszabályalkotás, mind a bíróságok konkrét intézkedési gyakorlata során kötelező iránymutatást jelentenek. Az államiság objektív föltételeit, úgy vélem, alkotmányunknak is tudomásul kell venni, vagyis azt, hogy államalkotó népesség nélkül valójában nincs állam. Minden államnak különös gonddal kell őrködni népességének megtartásán. Elhibázott lenne, azt hiszi, hogy a népesség megőrzésének gondja egyszerűen a szociális igazgatás ügye. Napjainkban, amikor évről évre növekvő mértékben fogy országunk népessége, nem fordulhat elő, hogy jogos büszkeséggel iktatjuk egyszer az alkotmányba az ezeréves magyar államiság kontinuitását, de szó nélkül hagyjuk másfelől azt a tényt, ami már egy évszázad távlatában is veszélyeztetheti ennek az államiságnak alapvető feltételét, az államalkotó népesség létezését. Minden valószínűség szerint az állam népességre vonatkozó fejezetében, és nem a jogok között kell szabályozni a nemzetiségek kollektív jogait. Itt kell rögzíteni, hogy államunk megfelelő föltételeket biztosít számukra anyanyelvük, önálló kultúrájuk megőrzése és fejlesztése érdekében. Ugyancsak itt kell kimondani: Magyarországon nemzetiségre, vallásra, nemre, származásra, vagyoni állásra való tekintet nélkül minden állampolgárt megillet az a jog, hogy mind képviselőin keresztül, mind közvetlenül, tevőlegesen részt vehessen az államhatalom gyakorlásában. A parlament jogkörének kereteiben szabályozni kell a kormány elleni bizalmi szavazást, illetve a bi-