Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-39

3313 Az Országgyűlés 39. ülése, J tő elvek alkotmányos rögzítése; hol helyezkedjen el az emberi és állampolgárokról szóló fejezet; milyen mélységig jelenjenek meg az állampolgári kötelességek az alkotmányban. Itt szeretném közbeszúrni, ilyen felvetéseket hallottam, sem az alapelvek, sem a majdani szöveg nem kívánja a jogok biztosítását a kötelességek teljesítésétől függővé tenni. Milyen legyen az országgyűlés jövőbeni struktúrája; milyen legyen a köztársasági elnök hatalomerőssége; legyen-e megyei szintű önkormányzat, és sorolhatnám. Még egyszer hangsúlyozom azonban, nem döntést kérünk, legfeljebb a vita bizonyos súlyozását ezekre a | kérdésekre. Vannak azonban tárgykörök, amelyekben teljesen nyitva kell hagyni a vitát éspedig véleményem szerint végig az alkotmány egészére, vagy esetleg külön ezekre a problémákra szervezett népszavazásig. Ilyennek tekintem például az államforma kérdését. A különböző elnevezések gyakorlatilag — ha szabad így mondani — szakmai tartalmukban lényegében ugyanazt jelentik. Politikai és érzelmi motívumok lépnek tehát elő a választás során és ezt a lakosságra kellene bízni. Ugyanez a helyzet a nemzeti szimbólumok, különösen a címer ügyében. Heraldikailag tiszta a kép, szakmai szempontból tehát leginkább a koronás címer lenne elfogadható, amely, a félreértések elkerülése végett ennyit itt is hangsúlyozni kell, igazolhatóan a XIII. századtól már nem volt a királyság jelképe, hanem az állam szimbóluma. II. Andrással például az egyház már olyan esküt tétetett — idézem —, hogy a királyság jogait és a korona méltóságát sértetlenül fogja megőrizni. (Tudni kell, hogy a regnum „királyság" itt az országot jelentette.) De a XIV. századtól kezdve az állásfoglalás még világosabb. Hadd említsem csak példaként a magyar rendek által alkotott egyik 1386. évi törvényt, amely szerint, idézem: „Az ország, valamint a szent korona közös hasznát tartjuk szem előtt és mégha a királyi fenség akarna is ellene tenni, ellenszegülünk neki és eredményesen megakadályozzuk". Vagy míg Zsigmondot fogva tartották, az ország ügyeit, a használt pecsét tanúsága szerint, Magyarország szent koronája nevében intézték. Kanizsai János kancellár ekkor magát Sacrae Coroniae Regni Hungáriáé kancelláriusnak jelölte meg, tehát a Magyar Királyság szent koronája kancellárjának. S ezután az alattvalók Magyarország szent koronája híveinek nevezték magukat. Folytathatnám a sort, de ennyi is elég talán a korona és a királyság már korai különbözőségének igazolásához. A heraldikai, szakmai érvek mellett azonban a címer megválasztásában is közrehatnak a politikai és az érzelmi motívumok. Éppen ezért ebben is a nemzet egészének kell állást foglalni. Tisztelt Országgyűlés! Bevezetőm végére értem. A kormány honorálni kívánta az országgyűlés jogos kívánságát, hogy legyen módja már az alkotmány alapvető elveit is megvitatni és ezzel elindulhasson a széles körű, a parlamenten kívül is kibontakozó vita alkotmányunkról, amely az egész nemzetet vonhatja be az alkotmányozás folyamatába. A további vita és 989. március 8-án, szerdán 3314 munka szervezeti kereteit is alakítani kell, feltehetően éppen azért, hogy az alkotmányozás valóban minden politikai erőnek ügye lehessen. De az országgyűlés, a képviselők mindenképpen központi szerephez jutnak ebben a folyamatban, amely még egyszer hangsúlyozom, jelentősen hozzájárulhat, akár alapjául is szolgálhat a nemzeti megegyezésnek, a nemzet jövője szempontjából elengedhetetlen, alapvető egységének. Köszönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Dr. Gajdócsi Istvánt, az alkotmányelőkészítő bizottság elnökét illeti a szó. Dr GAJDÓCSI ISTVÁN Tisztelt Képviselőtársak! Kérem türelmüket. Az az igazság, hogy az az alkotmányelőkészítő bizottság, amelynek nevében most szólnom kell, 38 lagú. Harmincnyolc okos, értelmes és tenni akaró ember! Ez azt jelenti, hogy az általunk elmondottakat nagyon summázva is tolmácsolva 18 perces türelmet kérek, akármennyire korog a gyomrunk és akármennyire ebdé előtt állunk. Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés Alkotmányelőkészítő Bizottsága a nevében foglalt feladatok megoldásáról plenáris albizottsági és szakértői ülésen kialakított állásfoglalását az alkotmányozás koncepcionális szakaszában a következők szerint jelenti a tisztelt Háznak: A bizottság plenáris ülésén kapott részletes tájékoztatást dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi minisztertől. A vitában indokoltnak tartotta, hogy az alkotmány tartalmazzon preambulumot és egy része hangoztassa múltunk fontos mozzanatait és Európát érintő progresszív szerepünket. Ennek lényege: ne röstelljük, inkább legyünk büszkék ezeréves államiságunkra; arra, hogy megmaradtunk ebben a huzatos Kárpát-medencében, ahol tízszer-százszor nagyobb nomád birodalmakat évtizedek alatt szétszórtak és elsöpörtek a történelem viharai. Ne röstelljük, hogy a kereszténység nemcsak megmentő módszer volt fennmaradásunkhoz, de olyan identitástudatot kovácsolt ki, hogy évszázadokig vérezve védtük a keresztény Európát a pogány elözönlés ellen. Viszont röstellhetjük azt, hogy a világban rajtunk kívül már csak kevesen tudják, miért zúgnak minden nap delén a nándorfehérvári győzelemre emlékeztető harangok. És bátran legyünk büszkék megfojtott szabadságharcainkra, forradalmainkra, amelyeket tisztelt, dicsőített és siratott a haladó világ. És vállaljuk az utolsó évtizedek országépítő iramát, teljesítményeit gyászos, szomorú hibáival együtt, mert romokból épített fel magának ez a nép egy új országot és tettei logikusan vezettek az új alkotmány megalkotásának elodázhatatlan szükségességéig. Tisztelt Országgyűlés! Kezdettől fogva egyértelmű volt és elemi erejű követelmény, mind a társadalmi közvéleményben, mind a jogászok körében, hogy teljesen új alkotmányt kell készíteni. Elkészítése során teljesen új szempontokat, elveket és koncepcionális kritériumokat kell figyelembe venni. Ezért tisztázni kell az alkotmány funkcióját a társadalom jogrendsze-