Országgyűlési napló, 1985. III. kötet • 1988. december 20. - 1989. május 12.

Ülésnapok - 1985-39

3313 Az Országgyűlés 39. ülése, J tő elvek alkotmányos rögzítése; hol helyezkedjen el az emberi és állampolgárokról szóló fejezet; milyen mélységig jelenjenek meg az állampolgári kötelességek az alkotmányban. Itt szeretném közbeszúrni, ilyen felvetéseket hallottam, sem az alapelvek, sem a majda­ni szöveg nem kívánja a jogok biztosítását a kötelessé­gek teljesítésétől függővé tenni. Milyen legyen az or­szággyűlés jövőbeni struktúrája; milyen legyen a köz­társasági elnök hatalomerőssége; legyen-e megyei szin­tű önkormányzat, és sorolhatnám. Még egyszer hangsúlyozom azonban, nem döntést kérünk, legfeljebb a vita bizonyos súlyozását ezekre a | kérdésekre. Vannak azonban tárgykörök, amelyekben teljesen nyitva kell hagyni a vitát éspedig véleményem szerint végig az alkotmány egészére, vagy esetleg külön ezek­re a problémákra szervezett népszavazásig. Ilyennek tekintem például az államforma kérdését. A különböző elnevezések gyakorlatilag — ha sza­bad így mondani — szakmai tartalmukban lényegében ugyanazt jelentik. Politikai és érzelmi motívumok lép­nek tehát elő a választás során és ezt a lakosságra kel­lene bízni. Ugyanez a helyzet a nemzeti szimbólumok, külö­nösen a címer ügyében. Heraldikailag tiszta a kép, szakmai szempontból tehát leginkább a koronás cí­mer lenne elfogadható, amely, a félreértések elkerü­lése végett ennyit itt is hangsúlyozni kell, igazolható­an a XIII. századtól már nem volt a királyság jelképe, hanem az állam szimbóluma. II. Andrással például az egyház már olyan esküt tétetett — idézem —, hogy a királyság jogait és a korona méltóságát sértetlenül fog­ja megőrizni. (Tudni kell, hogy a regnum „királyság" itt az országot jelentette.) De a XIV. századtól kezd­ve az állásfoglalás még világosabb. Hadd említsem csak példaként a magyar rendek által alkotott egyik 1386. évi törvényt, amely szerint, idézem: „Az or­szág, valamint a szent korona közös hasznát tartjuk szem előtt és mégha a királyi fenség akarna is ellene tenni, ellenszegülünk neki és eredményesen megaka­dályozzuk". Vagy míg Zsigmondot fogva tartották, az ország ügyeit, a használt pecsét tanúsága szerint, Ma­gyarország szent koronája nevében intézték. Kanizsai János kancellár ekkor magát Sacrae Coroniae Regni Hungáriáé kancelláriusnak jelölte meg, tehát a Magyar Királyság szent koronája kancellárjának. S ezután az alattvalók Magyarország szent koronája híveinek ne­vezték magukat. Folytathatnám a sort, de ennyi is elég talán a ko­rona és a királyság már korai különbözőségének iga­zolásához. A heraldikai, szakmai érvek mellett azon­ban a címer megválasztásában is közrehatnak a poli­tikai és az érzelmi motívumok. Éppen ezért ebben is a nemzet egészének kell állást foglalni. Tisztelt Országgyűlés! Bevezetőm végére értem. A kormány honorálni kívánta az országgyűlés jogos kívánságát, hogy legyen módja már az alkotmány alapvető elveit is megvitatni és ezzel elindulhasson a széles körű, a parlamenten kívül is kibontakozó vita alkotmányunkról, amely az egész nemzetet vonhatja be az alkotmányozás folyamatába. A további vita és 989. március 8-án, szerdán 3314 munka szervezeti kereteit is alakítani kell, feltehetően éppen azért, hogy az alkotmányozás valóban minden politikai erőnek ügye lehessen. De az országgyűlés, a képviselők mindenképpen központi szerephez jutnak ebben a folyamatban, amely még egyszer hangsúlyo­zom, jelentősen hozzájárulhat, akár alapjául is szolgál­hat a nemzeti megegyezésnek, a nemzet jövője szem­pontjából elengedhetetlen, alapvető egységének. Kö­szönöm a figyelmet. (Taps.) ELNÖK: Dr. Gajdócsi Istvánt, az alkotmányelőké­szítő bizottság elnökét illeti a szó. Dr GAJDÓCSI ISTVÁN Tisztelt Képviselőtársak! Kérem türelmüket. Az az igazság, hogy az az alkotmányelőkészítő bizottság, amelynek nevében most szólnom kell, 38 lagú. Har­mincnyolc okos, értelmes és tenni akaró ember! Ez azt jelenti, hogy az általunk elmondottakat nagyon summázva is tolmácsolva 18 perces türelmet kérek, akármennyire korog a gyomrunk és akármennyire ebdé előtt állunk. Tisztelt Országgyűlés! Az országgyűlés Alkotmány­előkészítő Bizottsága a nevében foglalt feladatok meg­oldásáról plenáris albizottsági és szakértői ülésen ki­alakított állásfoglalását az alkotmányozás koncepcio­nális szakaszában a következők szerint jelenti a tisz­telt Háznak: A bizottság plenáris ülésén kapott részletes tájé­koztatást dr. Kulcsár Kálmán igazságügyi minisztertől. A vitában indokoltnak tartotta, hogy az alkotmány tartalmazzon preambulumot és egy része hangoztassa múltunk fontos mozzanatait és Európát érintő prog­resszív szerepünket. Ennek lényege: ne röstelljük, in­kább legyünk büszkék ezeréves államiságunkra; arra, hogy megmaradtunk ebben a huzatos Kárpát-meden­cében, ahol tízszer-százszor nagyobb nomád birodal­makat évtizedek alatt szétszórtak és elsöpörtek a tör­ténelem viharai. Ne röstelljük, hogy a kereszténység nemcsak megmentő módszer volt fennmaradásunk­hoz, de olyan identitástudatot kovácsolt ki, hogy év­századokig vérezve védtük a keresztény Európát a po­gány elözönlés ellen. Viszont röstellhetjük azt, hogy a világban rajtunk kívül már csak kevesen tudják, miért zúgnak minden nap delén a nándorfehérvári győzelemre emlékeztető harangok. És bátran legyünk büszkék megfojtott sza­badságharcainkra, forradalmainkra, amelyeket tisz­telt, dicsőített és siratott a haladó világ. És vállaljuk az utolsó évtizedek országépítő iramát, teljesítmé­nyeit gyászos, szomorú hibáival együtt, mert romok­ból épített fel magának ez a nép egy új országot és tettei logikusan vezettek az új alkotmány megalkotá­sának elodázhatatlan szükségességéig. Tisztelt Országgyűlés! Kezdettől fogva egyértelmű volt és elemi erejű követelmény, mind a társadalmi közvéleményben, mind a jogászok körében, hogy tel­jesen új alkotmányt kell készíteni. Elkészítése során teljesen új szempontokat, elveket és koncepcionális kritériumokat kell figyelembe venni. Ezért tisztázni kell az alkotmány funkcióját a társadalom jogrendsze-

Next

/
Thumbnails
Contents